Yolla - Az élet sója (4/6)

Az öreg elmondja, kitől mennyi pénzre számíthat, ki igazán beteg és ki az, akinek csak betegszabadság kell, ki gyógyítható és kinek csak tüneti kezelés adható.

 

Balázs

 

Balázs a délelőtti rendelést kedveli. Aki beteg, az már reggel sem érzi jól magát, akkor pedig miért délután vagy este gondolja meg magát, hogy felkeresse az orvosát. Nehezen szokja meg a beosztást, mely szerint hétfő - szerda - péntek délelőtt, kedd - csütörtök délután rendel, és minden második szombaton ügyeletes.

Az öreg körzeti főorvos, akinek megveszi a praxisát az apja jóvoltából, beavatja a jó doktor bácsi teendőibe. Fél évig közösen rendelnek, s személyesen megismeri szinte valamennyi betegét. Az öreg elmondja, kitől mennyi pénzre számíthat, ki igazán beteg és ki az, akinek csak betegszabadság kell, ki gyógyítható és kinek csak tüneti kezelés adható. Szabad hétvégeken kórházi ügyeleteket vállal, jól jön a pénz is, meg olyan esetekkel találkozhat, amelyekkel körzeti orvosként esélye sem lehet.

A nővért is megörökli, aki majdnem annyit tud a betegekről, mint maga az orvos. Könnyen veszi le a vért, pontosan vezeti a nyilvántartásokat, önállóan felírja a recepteket, ha valaki csak azért jön, és minden információt tud a teljes rendelő személyzetéről, anélkül, hogy a saját területéről bármit is kiszivárogtatna.

A belgyógyász szakvizsgáját jelesre abszolválja, mégis drukkol az első önálló rendeléstől. Szerencsére a nővér többször a segítségére siet, hol az éppen szükséges műszert adja a kezébe, hol a beteglapon felírt korábbi betegségeket sorolja fel, hol pedig előre megírja a beutalót a szakrendelésre, neki csak alá kell írnia. Sem köszönetet, sem hálát nem vár érte, csak teszi a dolgát.

Ma nincs türelme semmihez, jóformán csak fizikailag van a munkahelyén. Egy beteg öt perc. A receptírással együtt. A nővér látja, hogy ma nem terem babér a betegek számára. Egymás után írja a beutalókat a szakrendelésekre. Ez nem árt a betegnek. Balázs a béremelését is látatlanban aláírná, ha becsúsztatná két recept közé. Ha holnap is ilyen lesz a kisdoktor, meg is teszi.

- Doktor úr, tartsunk tíz perc szünetet. Főzök egy erős kávét. Kinyitom az ablakot, kell a friss levegő. Pihenjen pár percet.

Behúzza maga után az ajtót. Legyen szusszanásnyi ideje a kisdoktornak.

Balázs a mobilja után nyúl. Megnyomja az egyes gombot.

- Szia, Bubócska!

- Szia, Bátyus! Mi újság a faliújság?

- Elfelejtettem mondani, hogy ma este bemutatom Anyáéknak a menyasszonyomat.

- Csak nem?

- De igen, Bubócska! Szia.

Tizenhat évvel idősebb a húgánál. A kislány a bújócskát bubócskának nevezi négy éves koráig, s erről kapja bátyjától a becenevét. A testvérek között tökéletes az összhang.

- Doktor úr, parancsoljon, itt a kávéja, ahogyan szereti.

A nővér tálcán hoz egy nagyobb csésze kávét, tejszínnel, keksszel.

- Rendeltem ebédre egy óriás pizzát, mert ki kell mennünk négy beteghez. Legkésőbb fél háromra végzünk.

- Köszönöm a kávét. Ma sietnem kell, este családi összejövetel lesz.

- Igyekszünk, amennyire lehet.

- Hat órára kell mennem a menyasszonyomért.

Délután egyig folytatódik az egy beteg öt perces üzemmód. Mindketten elfáradnak. Megfelezik a pizzát és szótlanul megeszik.

A csendbe belehasít a vonalas telefon éles hangja.

- Jó napot kívánok! Rendelőintézet, 102-es körzet. Miben segíthetek?

- Jó napot, nővérke. Palkovics Jácint vagyok.

- Üdvözlöm Palkovics úr. Miben segíthetek?

- Dr. Kecskéssy Bálint urat keresem.

- Nem tudom adni a doktor urat, letelt a munkaidő.

- A barátja vagyok, nem a betege.

- Tudom, sajnos, akkor sincs már itt. Beteglátogatáson van.

A nővér felkapja az asztalról az orvos mobilját és kikapcsolja.

- Talán hagyjon üzenetet a mobilján, bizonyára visszahívja, amint ideje lesz. Viszontlátásra!

Úgy teszi le a kagylót, mint a hímes tojást.

- Doktor úr, ebből még nagy baj lehet. A maga helyében felhívnám és elküldeném. Talán még nem késő.

- Mire gondol, nővérke?

- Ha ezt magyaráznom kell, doktor úr, az nagyon nagy baj!

Balázs úgy érzi, hogy a nővér kék szemével átlát rajta. Látja a kétségeit, a bizonytalanságát, a jövőtől való félelmét, melyek megerősítik a benne lévő kételyeket is. Szereti Boglárkát, de Jácintot is. Orvosként, emberként is tudja, hogy biszexualitása egy alvó bomba, amely bármikor robbanhat, és elpusztíthat mindent maga körül, sőt, őt magát is. Abban bízik, hogy házassága révén kievickél ebből a kettős keresztből, és Jácint egyszer csak megunja, ha már nem lesz ideje a titkos randevúikra.

- Induljunk a betegekhez, mert nem végzünk sohasem.

Gondosan bekészíti az orvosi táskába az injekciókat, a tűket és a recepteket. Felpattan, és gyors léptekkel elindul. Aki az orvosi matricás autóba beszáll, az már az orvos. Az újdonsült vőlegény ottmarad a rendelőben. A kétségeivel. A dilemmáival. Három órára végeznek a betegekkel. Elbúcsúzik a nővértől és beül a kocsiba. Nem akar egyedül hazamenni. Bekapcsolja a mobilját és felhívja Boglárkát.

- Szervusz, Kecskéssy Balázs vagyok.

- Szevasz, parancsolj.

- Mehetnék érted egy órával korábban?

- Négyre? Persze. Várlak.

S kattan a telefon.

Sietősen, búcsú nélkül letenni a telefont, nem igazán intelligens dolog. Jobb, ha ezen nem morfondírozik. Irány a virágbolt, az édességbolt és Bubócskának is kell egy kis apróság. Éppen befejezi a vásárlásokat, amikor megszólal a mobilja.

- Édes, Jácintodat fel sem hívod?

- Szevasz. Mondtam, hogy ma nem érek rá.

- Ne mondj ilyet! Kitakarítottam, megfőztem a kedvenc ételedet, sütöttem palacsintát is. Tudod, Édes, ez mindig a mi napunk.

- Nem, Jácint, nem a mi napunk. Majd hívlak. Szervusz!

Igaza van a nővérnek, ebből nagy baj lehet. Fel kell számolnia eddigi életmódját. Ez a mai este vakugrás az ismeretlenbe. Már maga sem tudja, mit szeretne, hogy sikerüljön a terv, vagy, hogy ne sikerüljön, inkább visszavonja azt és várjon még, hogy pontot tegyen az eddigiek után, és új fejezetet kezdjen. Ennyire bizonytalan még sohasem volt.

Elindítja a kocsit és úgy száguld, mint egy őrült. Negyedóra múlva becsönget Boglárkához. Legnagyobb meglepetésére a lány boldogságtól sugárzó arccal, vékony köntösben fogadja. Még érzi a lányon a fürdőhab illatát, amikor puszit ad az arcára.

- Szervusz, gyere be!

A lakásban tisztaság és rend van, mint mindig, csak a franciaágy kibontva, mintha most kelt volna fel belőle valaki.

- Légy üdvözölve, menyasszonyom, és fogadd el tőlem ez a virágot! - és a lány kezébe nyomja a malomkeréknyi vörös rózsából és fréziából kötött csokrot.

Boglárka meghatódik, erre nem számított.

- Nagyon kedves vagy, foglalj helyet.

Zavarában alig találja meg a lakásban fellelhető egyetlen vázát, hogy vízbe tegye a virágcsokrot. Most úgy viselkedik Balázs, mint egy igazi férfi. Maga is úgy néz a fiúra, mintha sohasem találkozott volna vele. Magas, sportos alkatú, jóképű, mosolygós fiú, zöld szemekkel, érzékein izgató, bársonyos mély hanggal, igazán a nők bálványa lehetne. Amint a fiú izgatottan és önkéntelenül megigazítja gesztenyebarna hajának szemébe lógó tincsét, Boglárkában sanda gyanú kél.

- Megkínálhatlak egy forró teával?

- Köszönöm, az jól jönne.

- Azonnal elkészítem. Bocsáss meg, hogy köntösben fogadlak, de délelőtt volt egy kis balesetem, belerohantam egy parkoló autóba és kicsit megnyomott a biztonsági öv, ahogyan megfeszült...

- Zúzódások?

- Azt hiszem, igen...

- Ha akarod, megnézem...

- Jó lesz, legalább orvos is látja...

Balázs a vizsgálat alatt csak az orvos szemével és kezével nézi, érinti a csodás női testet. Legalábbis azt szeretné. Másként alakul. A lány tejfehér bőre, keblének rózsaszín holdudvara, karcsú dereka és hosszú, formás lábai felkeltik a fiúban szunnyadó férfit. Orvosként megállapítja magában, hogy valóban csak egy zúzódásról van szó, amit a rákent gél tökéletesen gyógyít. A látvány felszítja benne a férfiasságát, megkívánja a lányt és ajkával karvalyként lecsap eper ajkára, és csókolja, egyre csak csókolja, vadul és szenvedéllyel, mintha az élete múlna rajta. Boglárka mellbimbói kihegyesednek, és úgy élvezi a fiú csókját, mintha arra várt volna évszázadok óta. Szeretkezésük vad párosodásba torkoll. Állati, kegyetlen és törvényszerű. Mindketten érzik, itt és most véglegesen megpecsételték összetartozásukat. Szomjúhozott béke egy kegyetlen háború után.

A kakukkos óra hatot üt, ideje lenne készülni, mert nem illik késni.

Atyaisten, gondolja Boglárka, Balázs maga az időzített szexbomba. Elmehetne pornószínésznek. Bírja a strapát, nem kér technikai szünetet, nem lankad, nem kell felpumpálni.

A teavíz felejthető, inkább igyanak egy kávét.

- Balázs, szívem, készülődni kell.

- Tudom.

- Hívogat még Jácint?

- Sajnos, igen.

- Feljelented?

- Az esküvőnk után igen.

- Megnyugtattál. Tudod mit? Húzzunk sorsot, ki issza meg elsőnek a kávét, miközben a másik fürdik. Én forrón szeretem... a kávét...

- Rendben, Boglárka, de aki elsőnek kávézik, az hívja fel anyámat, hogy késünk.

- Elmentem fürödni, töltsd ki magadnak.

 

 

A kép forrása

Folyt. köv...

Előző rész...

Első rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek