Yolla - A zöld szemű szörnyeteg pislantása

Mi lesz vele, ha lelép Csongor?

 

 

 

Zója ötvenöt évesen, özvegyen, két gyerek édesanyjaként is megőrizte vékony alakját, ráadásul olyan modern az öltözködése, hogy messziről harmincas évei elején járó szingli nőnek látszik. Három nyelven beszél, és eleinte tolmácsként dolgozott egy nagy állami cégnél, amely széthullott, s kisebb-nagyobb darabjaiból az élelmes felsővezetők kft-ket hoztak létre, és ezek egyikében kapott asszisztensi állást, hogy segítse az ügyvezető igazgató munkáját. Szépen hangzik a titulus, ám mögötte a titkárnői teendők ellátásától kezdve a főnök távollétében annak helyettesítéséig elég széles skálán mozog a feladatköre. Most, hogy a két nagyfia kirepült a családi fészekből, olyannyira, hogy Angliáig meg sem álltak, rendkívül magányosnak érzi magát, pedig Csongorral immár nyolcéves a kapcsolatuk. Gyakorlatilag együtt élnek a férfi apró lakásában, azért ott, mert így szokták meg, amíg a fiúk itthon laktak.

Odakinn hét ágra süt a nap, de benn, a klimatizált, kinyithatatlan ablakú irodában, úgy tesznek a dolgozók, mintha erről nem is lenne tudomásuk, ülnek az íróasztalaik mellett és szótlanul ténykednek. Zója pontosan tudja, hogy ki dolgozik, ki pedig játszik a számítógépén, mert az egymás után következő munkafolyamatok megcsúsznak, ha bárki nem teljesíti határidőre a penzumát. Ezt azzal bünteti a főnök, hogy addig senki sem mehet haza, amíg az aznapi feladattal nem készülnek el, ezért valamennyien pontosan tudják, hogy Zója fél négykor közli velük a túlórázást és a késés miatt telefonálhatnak haza, vagy lemondhatják a randevújukat.

Főnökük háromnapos konferenciára utazott, így a munkatársak titokban Zóját figyelik, aki arcrezzenés nélkül olvassa a postázó könyvben aláírására váró leveleket, melyek közül többet kivesz, és készítőiket e-mailben megkéri a szükséges javítások elvégzésére. Érzi, hogy figyelik minden mozdulatát, hiszen öt perc múlva már be kellene jelentenie a túlórát, de nem teszi, mert neki ma fontos dolga lesz, fél ötre oda kell érnie a sörözőbe, melyben párja sörözik a kollégáival. Összefolynak szeme előtt a betűk, majd javasolja a főnöknek, hogy külső levelezésüket illetően is térjenek át az elektronikus megoldásra, annak nem lenne postaköltsége sem, csak néhány újabb biztonsági faktort kellene beiktatni a számítógépes rendszerükbe.

Abbahagyja a munkát, kikapcsolja a gépét, kimegy a mosdóba, ahonnan öt perc múlva látszólag gondtalanul, mosolyogva tér vissza:

- Mi lenne, kollégák, ha most hazamennénk, és inkább reggel kezdenénk egy órával hamarabb?

Kovács Huba, a legfiatalabb munkatárs, rögvest felpattan a székéről, s úgy viselkedik, mint egy óvodás.

- Juhé, benne vagyok, nekem úgyis randevúm van!

Öt perc múlva üres az irodablokk.

Zója tűzpiros Hondával araszol a csúcsforgalomban, automatikusan, rutinosan vezet, ám gondolatai Csongor körül járnak. A középmagas, vékony, jól öltözött férfi, az együtt töltött nyolc év alatt szinte minden korábbi kalandjáról beszámolt neki, továbbá eddig soha, semmilyen kilengésére utaló momentumot nem vett észre, most mégis úgy érzi, hogy igaza volt a zöldszemű szörnyetegnek, amikor párja ellenőrzésére ösztönözte. Reggel úgy váltak el egymástól, hogy neki túlóráznia kell és Csongor nyugtatgatta, nem baj, úgyis kora délután találkozik a volt kollégáival, s legalább lesz idejük beszélgetni.

Hét ágra süt a nap, kellemesen meleg az idő, jobban tenné, ha strandra menne, úszni egy nagyot a feszített víztükrön, komótosan tempózva, ellazulva, utána kifeküdni a napra, megszárítkozni, s közben enyhén lebarnulna, még nem éget a nap. Hazafelé menet megállhatna a piacnál, vásárolhatna vacsorára két adag meleg ételt, még főznie sem kellene, felbonthatnának egy üveg bort, és lazíthatnának. Miért nem tud úgy tenni, mint a komódon álló három kis majom figura, amelyek azt szimbolizálják, hogy a legjobb nem látni, nem hallani, nem beszélni?

Milyen érdekes, hogy fél évig eszébe sem jutott a féltékenység, pedig Csongor gyakran beszélgetett a volt kollégáival, nőkkel és férfiakkal egyaránt, akik rendszeresen felhívták és csacsogtak vele akár fél órát is. Tanúja volt több beszélgetésnek, ám Csongor hangjából és válaszaiból arra következtetett, hogy azok ártalmatlan fecsegések. Kivétel ez alól is akadt. Pálmával hosszan és meghitten beszélgettek, gyakran telefonálgattak egymásnak, és láthatóan Csongor itta az asszony minden szavát, nem zavartatták magukat.

Honnan jött ez a féltékenységi roham? Semmi értelme, hiszen kollégákról van szó, akik együtt dolgoztak évtizedeken keresztül, szolgálati kocsival együtt járták az országot, szinte több időt töltöttek együtt, mint otthon a családjukkal. Egyáltalán, van családja Pálmának? Az még érthető, ha egy férfi 10-12 órát dolgozik, de ez egy családos nőnél már elképzelhetetlen, hiszen nem maradna sem ideje, sem energiája a házimunkákra, pedig a mosás, vasalás, takarítás, főzés, bevásárlás sok időt igényel. Emellett pátyolgatni kell a férfiak lelkét is, neki volt ebben része, hiszen a két felnőtt fia mellett Csongor lelkét is pátyolgatta, ha elkapta a férfit a munkahelyi stressz.

Lehetséges, hogy Csongor nyugdíjasként unatkozik, éppen ezért a főzésen és a bevásárláson kívül minden házimunkát elvégez. Ez utóbbit is megtenné, csakhogy akkor húson, fűszereken, kenyéren és a sörön kívül semmi sem lenne otthon, mert ezeken túl semmi sem jutna az eszébe, legfeljebb akkor venne mosóport és öblítőt, amint kivette a szekrényből az utolsó vasalt ingét, vagy fehérneműjét.

Növekszik Zója adrenalin szintje. Vajon valóban a Kisbojtárban találkoznak? Csak annyit látott a naptárban: tizenhét óra, Kisbojtár. Messzebb parkolt le, nehogy meglássák a kocsiját és igyekszik az étteremben olyan helyet keresni, ahonnan bár mindent láthat, ám ő maga észrevétlen maradhat. A helyiség hátsó fala melletti négy kétszemélyes asztalt spanyolfallal eltakarják a többi vendégek elől, ezek egyikében foglal helyet, melyen kicsit csodálkozik a pincér, mert oda általában párok ülnek. A magányt szereti a vendég, gondolja és odalép Zójához, köszön, majd felveszi a rendelést, amely kristályvíz és egy késői ebéd. Kevés a vendég, még egy fél óra kell ahhoz, hogy a vacsorázni vágyók szállingózni kezdjenek. Gyorsan kiviszi a rendelést és úgy dönt, hogy pincérként neki is ideje lenne megebédelnie, mert soká lesz még este tizenegy óra, amikor bezárnak. Tíz percig helyettesíti a pultos kolléganője.

Érkezik egy hatvanas, nett úrinő, akinek egész megjelenésén látszik, hogy tekintélyhez szokott. A teraszon foglal helyet, az árnyékoló ernyő alatt, kényelmesen elhelyezkedik és rágyújt. Napszemüvege eltakarja arcának harmadát, ráadásul széles karimájú kalapot visel, amely kicsit titokzatossá teszi a nőt és a pincér ki nem hagyná a kiszolgálását. Láthatóan vár valakire. Limonádét rendel a vendég, szívószállal, melyet kis ernyővel szervírozva kap, és fejbiccentéssel megköszön.

A pincér a konyhán ebédel, onnan időnként az ételkiadón keresztül leskelődik. Éppen elkapja a pillanatot, amikor Csongor megérkezik és helyet foglal a titokzatos asszony asztalánál. Összebújva beszélgetnek, ráér őket kiszolgálni, legalább kibeszélgethetik magukat.

Zója végzett a rántott szelettel, és nekilát a parfénak, amikor felpillant és meglátja párját a teraszon, meghitt beszélgetésbe merülve egy szépasszonnyal. Csongor magyaráz valamit, mire az asszony a férfi kezére teszi szépen manikűrözött kezét és kevésbé hevesen maga is magyaráz valamit, amit a másik fél komolyan, s némi feszültséggel az arcán hallgat. A beszélgetésből egyetlen hang sem jut el Zójához, erre nincs is szüksége, elég, amit lát. Ez nem egy baráti beszélgetés, jóval több annál. Csongor olyan arcát látja, amit előle nyolc évig sikeresen titkolt. A megszokott gunyoros, mosolygós, könnyed stílusa helyett láthatja a férfi komoly oldalát, amikor valósággal issza Pálma szavait és tőmondatokban válaszolgat. Most meg egyenesen flörtöl vele, valóságos csip-csip csókát játszanak kezükkel. Sokkal nagyobb a baj, mintsem azt Zója gondolta. Lehet, hogy már a párjaiktól való megszabadulásuk módját tárgyalják, vagy a közös lelépésüket tervezik.

Vajon mikor jönnek a többiek? Arról volt szó, hogy kollégákkal találkozik, többel és nem eggyel. Lehet, hogy nem tudtak eljönni, vagy az utolsó pillanatban lemondták a találkozót. Igaz, ami igaz, akiket ismer, azok közül tudomása szerint Béla szanatóriumban van, Dezső vidéken építi a lánya házát.

Mi lesz vele, ha lelép Csongor? Visszamehet a háromszobás, hatalmas, kihalt lakásba, magányosan ődönghet benne esténként és hétvégeken, számolva a napokat, amikor fiai végre hazajönnek, vagy az évek óta elhanyagolt baráti társaságából valakinek eszébe jut, s felhívja telefonon. Teleszalad könnyel Zója szeme és maga sem tudja, hogy kit sajnál jobban, magát-e vagy Csongort, vagy ami még rosszabb, egyszerűen a magánytól fél, mintha az egy mumus lenne, amitől félni illik, már előre is, mert tudja, mit jelent az egyedüllét, hiszen megtapasztalta azt a férje halála utáni években.

Hogyan is kelhetne versenyre Pálmával szemben, amikor neki nem telik a legújabb divat szerinti öltözködésre, ujján nem csillog brillköves gyűrű, még az egyetlen ékszerének számító jegygyűrűjét sem hordja? Miért áltatta magát azzal, hogy a Csongorral való kapcsolata élethosszig tart, mert párja végre szögre akasztotta agglegénységét? Ugyan, dehogy akasztotta, csak kényelmes neki ez az állapot mindaddig, amíg nem talál egy újabb nőt, aki a tenyerén hordozza, és akinek révén jobb anyagi körülmények közé kerülhet! Hideg a parfé, már nem esik jól neki, pedig olvadozik tetején a tejszínhab.

Megjelenik a pincér, leszedi az asztalt, közli vele, hogy fizetni szeretne, mert amint észrevétlen elhagyhatja az éttermet, máris elmegy.

Csongor is fizet, és lassan andalogva elindulnak Pálmával a parkoló felé, miközben párja az órájára nézett. Ezek szerint időre mennek valahová, itt csak találkoztak. Zója megdöbben, amikor látja őket beülni a legújabb típusú BMW-be, mellyel abba az utcába kanyarodnak, ahol az ő Hondája parkol.

Ha lúd, akkor legyen kövér! Igyekszik követni őket, már úgyis mindegy, legalább tisztában lesz a dolgokkal.

Megnyugszik Zója, már képes az ellentétes oldaláról nézni a történéseket. Jobb, ha úgy fogja fel, mintha filmen látna egy történetet, melynek nem részese, csupán közeli nézője lenne, aki éppen azon izgul, hogy a főszereplők merre tartanak, hová igyekeznek, és milyen céllal. Ebből a szemszögből nézvést még szórakoztató is, amint kanyarognak a keskeny budai utcákon, hogy húsz perc múlva megérkezzenek a János kórház egyik mellékbejáratához. Megvárja, míg Csongorék bemennek, és Pálma asszony vált néhány szót a portással, akinek láthatóan nem ismeretlen az asszony, s amint elfordulnak a második épületnél, maga is kiszáll a kocsiból és követi őket. A portás feltartóztatja, hogy itt sem a betegek, sem a beteglátogatók nem közlekedhetnek, ezen a kapun kizárólag a személyzet közlekedhet. Rövidebb vita után Zója taktikát változtat, s megtudja, hogy asszony férje, Dr. Kovacsics Levente, urológus főorvos, hozzájuk mentek Csongorék.

Ó, hogy milyen balga vagyok! - ócsárolja magát, tudhatta volna, oka van annak, hogy éjszakánként párja többször felkel vizelni. - Szegénykém, el akarta titkolni előttem a betegségét! Nem teheti meg, hogy utánuk megy, a végén még leégetné Csongort, amire gondolni sem mer, milyen kellemetlen helyzetet okozna. Inkább beül a kocsiba, hazamegy, finom vacsorát főz, felbont egy üveg bort, a vacsoraasztalra tesz egy váza orgonát, annak finom az illata.

Igyekszik haza a csúcsforgalomban, cikázik a sávok között és azon izgul, hogy időben elkészüljön a vacsorával. Cigánypecsenyét készít, sok hagymával, sült krumplival és paradicsomsalátával. Gyorsan elkészül és finom is, laktatós is. Süt hozzá néhány palacsintát, igaz, nincs otthon lekvár, de a kakaósat is szereti Csongor, főleg akkor, ha leönti csokoládémázzal.

Fél nyolcra kész a vacsora, ám a párja még nincs sehol. Felhívja a mobilján, de a szám nem kapcsolható. Összeszorul a gyomra, valami rossz történhetett, hogy nem jelentkezik Csongor, a telefonját sem veszi fel.

Előveszi a vastag fővárosi telefonkönyvet, kikeresi a kórház telefonszámát és felhívja az urológiát. Hosszan csenget, mire egy nővér végre felveszi a telefont:

- Jó estét, itt az urológia! Miben segíthetek? Margit nővér vagyok.

- Jó estét, hölgyem, Horváth Csongort keresem, aki dr. Kovacsics Levente főorvos úr betege. Másfél órája ment be vizsgálatra.

- Tévedés lesz, asszonyom! A főorvos úr szabadságon van! Nincs Horváth Csongor nevű betegünk.

Megszédül Zója, ez nem lehet! Köszönés nélkül leteszi a telefont és úgy érzi, hogy megfullad. Kapkodja a levegőt, kirohan az erkélyre és megpróbál mély lélegzetet venni.

Nézője és nem szereplője vagy a filmnek! - figyelmezteti magát, s hála a friss levegőnek, kezd megnyugodni.

Fényét veszti a nap, esteledik. Lehűlt a levegő.

Visszamegy a lakásba. A szépen terített asztal közepén, kristályvázában feszítenek a lila és fehér orgonák, mellettük lélegzik a pár perce felbontott vörösbor. Felkapja a palackot, másik kézzel elvesz egy poharat, leteszi azokat a dohányzóasztalra és bekapcsolja a televíziót. Leül, bort tölt, kortyolgatja, miközben a képernyőt nézi, de egyetlen szót sem ért a műsorból.

Kilenc órakor megcsörren a vonalas telefon. A megivott két pohár bortól szunyókált Zója, s a csengetéstől riadt őzsutának érzi magát.

- Szép jó estét! Kovács Pálma vagyok és Csongorral szeretnék beszélni!

- Jó estét! Vele én is váltanék néhány szót!

- Bocsásson meg, csak azért keresem, mert délután öttől Bélával és Dezsővel itt várjuk a Kéményseprőben. Ez már a harmadik alkalom, amikor nem jön el a nyugdíjas találkozóra. Nem, mintha annyira hiányozna, csak nekünk kell meginni a fejkvótáját, és a két öregfiú már nehezen gyűri le a harmadik pohár italt. Bocsánat a zavarásért! Jó éjt!

Ha nem a kollégáival találkozott Csongor, akkor ki az a nő, akit ő Pálmának hitt? Mi dolga Csongornak Dr. Kovacsics Levente urológus főorvos nejével?

Az erkélyen kopog a májusi eső. Becsukja az ajtót, nem lenne szerencsés, ha befolyna a víz a lakásba. Kihűlt a vacsora. Bedobozolja, beteszi a hűtőszekrénybe, jó lesz az Csongornak másnap ebédre. Leszedi az asztalról a terítéket, s egy pillanatra hezitál, hogy kidobja az orgonát, végül mégis hagyja, hiszen illata legalább feldobja a lakást. Megágyaz, és megy a fürdőszobába, tusolni, fogat mosni, miközben igyekszik elnyomni Csongor iránt érzett természetes aggódását. Baleset érte volna? Nem, az nem lehetséges, hiszen bemondták volna a híradóban.

Hajat mos, hagyja, hogy testén a sampon dús habja végig csorogjon, s amikor úgy érzi, hogy elég selymes a haja, áttér a tusfürdőre, melynek illata betölti a fürdőszobát. Fél óra múlva megtörölközik, fogat mos, felveszi a fürdőköpenyét, fejére teker egy száraz törülközőt és visszaül a televízió elé, hátha leköti az ezredszer ismételt krimi.

Hajnalban arra ébred, hogy az öblös fotelben összekucorodva alszik, a kedvenc bolyhos takarója alatt. Sötét a televízió képernyője. Nem emlékszik, mikor kapcsolta ki a készüléket, az sem rémlik, hogyan takarózott be és miért nem feküdt le az ágyba, melyben magányosan alszik Csongor.

Bukóra nyitva az erkélyajtó, éppen annyira, hogy kintről bejöhessen az orgona illatát elnyomó, az eső után száradó utca szaga. Szomjas, mintha megülte volna gyomrát a többfogásos vacsora. A fél üveg bornak és a poharának hűlt helyét bámulja. Kénytelen felkelni, kimenni a konyhába, kristályvizet keresni, felbontani és inni vagy két pohárral.

Szürkül az ég alja. Hamarosan megvirrad.

Kibotorkál a konyhába, felkapcsolja a villanyt. A mosogatóban sorsukra várnak a mosatlan tányérok, ezek szerint Csongor vacsorázott. A konyhaasztalon háromoldalas megbízási szerződést talál. Felkapja, olvasni kezdi és arcán szétterül a mosoly. A főorvos házaspár megbízta Csongort a nógrádverőcei házuk felújítási munkáinak megtervezésével és a kivitelezési munkák művezetésével, melyeknek tisztességes, szép, kerek szám a díjazása. Ebből meglátogathatják a fiait, akár több hétre kinn is maradhatnak Londonban, hiszen két hónap múlva ő maga is megkapja a féléves prémiumát,és immár a két összegből úgy élhetnek, mint Marci Hevesen.

Összerezzen, amikor megszólal Csongor háta mögött:

- Kár volt féltékenykedned, kedvesem. Az is rosszul esett, hogy követtél bennünket, azért pedig kimondottan haragszom, hogy nem jöttél oda hozzánk. Sebaj, Zója, lesz időd gondolkodni a történteken, mert négy hónapra leköltözöm Nógrádverőcére.

Feljön a nap. Sápadt sugarai fényében ébredezik a főváros.

Sarkon fordul Csongor, visszamegy aludni.

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek