Yolla - A Bádogember

Egy óra séta alatt szinte mindent megtudnak egymásról, csak arról hallgatnak mindketten, hogy meglévő nem működő párkapcsolatuk végére ez ideig nem tettek pontot.

 

 

Ajtony utoljára a laptopját teszi a hátizsákjába, a mobil internet kis dobozával együtt, ellenőrzi a kulcsokat, nehogy ne tudjon bemenni a házba, felveszi a dzsekit és a kesztyűt, fejére húzza a kötött sapkát és csendben elhagyja a lakást. 

Hét órai alvás kevésnek bizonyul ahhoz, hogy lecsillapodjanak az idegei. Sötét van, alig múlt pár perccel öt óra. A tízemeletes panel lakásaiban még alszanak az emberek, talán két ablakban ég a villany. Csípős, hideg az idő, fel s alá járkál a villamosmegállóban, de mindhiába, nem melegszik fel. Jó, hogy korán útnak indul, mert soká jön a villamos, mire átszeli a várost, és a pályaudvarra ér, eltelik háromnegyed óra, még jegyet is kell vennie, mert hatkor indul a vonat. Így kora reggel már nem is olyan jó ötlet lemenni dédi mama évek óta üresen álló házába, azzal az ürüggyel, hogy államvizsgára készül, és tanulni nem igazán lehet az ötéves kisöccse mellett, mert Petikéért délutánonként neki kell mennie az óvodába, mert az anyjuk dolgozik, Dezső meg, az édesanyja élettársa, sohasem ér rá arra, hogy egyszem gyermekét elhozza az óvodából. 

Nagy pelyhekben hull a hó, kavarja a szél és nekicsapja a vonat ablakának. Ajtony szereti a havat, a vastag, hófehér hótakarót, amely ropog az ember lába alatt, jókat lehet szánkózni rajta, Petikével és Líviával, aki már két éve a barátnője. Lehet, hogy most is jobban tenné, ha otthon marad és elfelejti anyja élettársával folytatott vitájukat. Ám hogyan lehetne feledni a százhúsz kilós, nagydarab, ötvenéves férfi kirohanását, akinek semmi joga és oka nincs Ajtony életmódját kritizálni, főleg úgy nem, hogy képtelen saját családjának megteremteni a megélhetését, hiszen, ha a fiú édesanyja nem dolgozna éjt nappallá téve, bizony zsíros kenyérre sem nagyon telne. 

Egykedvűen fut a vonat a síneken, lassan kivilágosodik, és megéhezik Ajtony, így hét óra körül reggelizik, miután anyja és Dezső már munkába tart. Petikét anyjuk negyed nyolckor beadja az óvodába, szinte elsőként, s kisöccse félálomban egyedül játszadozik mindaddig, amíg a társai megérkeznek. Nem csoda, hogy Ajtonnyal akar játszani késő délutántól este hétig, míg a szülők haza nem érnek, akkor megvacsoráznak, utána fürdés és irány aludni. 

Szánja kisöccsét, hiszen egyedül ő foglalkozik vele, néha bizony kényszerből és türelmetlenül, mert mást szeretne csinálni, a barátnőjével lógni, vagy moziba menni a haverokkal, nota bene készülni az államvizsgára, ehelyett legóznak, kártyáznak, társasjátékoznak, vagy jó időben kimennek a parkba focizni. Időnként úgy érzi, mintha Petike a kisfia lenne, nem pedig az öccse. Legutóbb két egymást követő napon, DVD-n filmet nézet vele, az Óz, a csodák csodája címűt, mert egy szakcikkfordítással két nap alatt kell elkészülnie, melyért jó pénzt fizetnek. Petike okos gyerek, érti, hogy bátyja dolgozik a nappali szegletében lévő íróasztalánál, a laptopja előtt görnyedve, vaskos szótárakkal körbebástyázva, ezért, hogy érezze, mennyire szereti, időnként odalopakodik hozzá, megsimogatja a karját és amilyen csendben csak lehet, visszamegy a nappali másik felébe és leül a televízió elé. Vacsoránál megsúgja bátyjának, hogy farsangra Bádogembernek öltözik, mert annak is jó szíve van.

Egy csinos, fiatal nő a kalauz, akinek kimondottan jól áll az egyenruha, s mosolyogva, derűs arccal végzi a munkáját. Dús, szőke haja alig fér sapkája alatt, kár alászuszakolni, jobb lenne, ha szabadon hagyná, akkor még csinosabb lenne. Ajtony nem állja meg, hogy ne váltson vele néhány szót, ezért megérdeklődi az átszállás időpontját, melyet csak úgy tud megválaszolni a lány, hogy előveszi a menetrendet. A fiúban feléled a vadászösztön, megtudakolja a lánytól, hogy van-e büfé a vonaton és az igenlő válasz után azonnal meghívja egy kávéra. Nevet a lány, nem fogadhatja el, munkában van, de látszik kökény szemén, hogy tiltakozása formális.

A kalauznő távozását követően, pár perc múlva felkerekedik Ajtony, irány a büfé. Megrendeli reggelijét, három tojásból rántottát kér, hozzá egy hosszú kávét. Leül az egyik asztalhoz és azon jár az esze, hogy még a délelőtt folyamán felhívja Líviát, hogy egy hétig ne keresse, mert a dédi mama házában van, beletemetkezik a tanulásba. 
Dédi mama Ajtony édesapjának a nagymamája, aki reá, az első dédunokájára hagyja a házát, pontosabban még életében a kétéves kisfiúra írtatja a közel százéves vályogházat, nehogy a gyerekei és az unokái veszekedjenek az örökségen. Felnőttként jut a tudomására, hogy édesapja az egyetlen, aki törődik a dédikével, havi apanázst fizet a szomszédjának, hogy gondja legyen a szikár kis öregasszonyra, hogy legyen ennivalója, tüzelője, havonta egyszer lássa az orvos is.

Hozza a büfés a rántottát, jó étvágyat kíván, és Ajtony valósággal falja a rántottát. Csak akkor néz fel a tányérjából, amikor valaki leül vele szemben. Hiszen ő a kalauzlány! Az átszállásig együtt maradnak és felszabadultan csevegnek, ahogyan az már a fiataloknál megszokott. Végezetül Ajtony a telefonszámát lefirkantja a szalvéta szélére és úgy adja át a lánynak, mint egy szál vörös rózsát. 

A mellékvonalon közlekedő kis piros átszállás után azonnal indul és a települések közötti utat komótosan falatozza, mint öregúr a finom ételt, hogy kiélvezhesse annak minden zamatát. Őzcsalád fut át a szántáson, a bak hirtelen megáll, és kellő távolságból figyeli a vonatot. A suták mereven, ugrásra készen álldogálnak, csak a fülük rezdül a legkisebb zajra is. 

Ajtonnyal együtt két diák kinézetű az összes utas, akik a harmadik megállóban leszállnak, és útnak indulnak a hat kilométernyire lévő faluba, mert a busz csak egy óra múlva jön, addig meg vígan hazaérnek. Utánuk ered maga is, de arra vigyáz, nehogy utolérje őket, inkább tisztes távolságot tart. Így is kapkodnia kell a lábát, mert nagy iramot diktál a két fiú.

A hóesést szikrázó napsütés követi, és a száraz, hideg levegőben jólesik a hosszú menetelés. Negyven perc alatt a faluba érnek. Ajtony kimelegszik, és a faluban lassabbra veszi a tempót. Bemegy az első boltba, bevásárol, mert enni kell valamit ebédre és vacsorára is. Meglepődik, amikor négyezer-kétszáz forintot fizet, hiszen alig vesz valamit. Egy karton ásványvíz a legnagyobb tétel, melyet cipelhet a girbe-gurba utcákon át, mert úgy gyorsabban hazaér, mintha végigmenne a nyílegyenes főutcán és onnan kanyarodna a Liliom utcába, melynek közepén ott szunnyad a dédi háza. Nehezen fordul a kulcs a kiskapuban, végül csikorogva kinyílik és jöhet a következő megpróbáltatás, a konyhaajtó kinyitása, amely legnagyobb meglepetésére zökkenőmentesen előszörre sikerül. Kitárja az ajtót, hadd menjen be a friss levegő, amely nem járta át már vagy fél éve a falakat. A szobákban is kinyitja az ablakokat, amint leteszi a terhét és a kereszthuzat azonnal érezhető. Előveszi mobilját és kimegy az udvarra, onnan telefonál.

Lívia kimondottan mérges, amiért ilyen hirtelen faképnél hagyja, hisztizik, hogy itthon is tudna tanulni, egyébként is, már tudja Magda nénitől, hogy elbujdosott. Hirtelen véget vet a beszélgetésnek, neki nincs erre szüksége, pontosabban nem erre lenne szüksége. Dohog egy ideig, majd kimegy a régi baromfiudvarra, ott, az alsó épületben tárolja a fát, csak össze kell hasogatni, mert azzal lehet fűteni, a konyhai sparheltet és a szobákban a vaskályhát. Az egyik szobát felfűti, és a konyhában is meleget csinál, mert ott lehet mosogatni, meg fürödni, a sparhelten megmelegített vízben, az erre a célra használatos hatalmas zománcos vájlingban és lavórban. Benn van a víz az udvarban, de pénz hiányában fürdőszobát még nem csináltatott.

Gyorsan átöltözik, és nekilát a favágásnak, melytől kimelegszik. Izmai végre dolgozhatnak, a városi tespedés után kiváló edzés a tűzifa hasogatása. Legalább két napra való fát felvág, telnek a kosarak, és ezzel egyenes arányban nő az izomláza. 
Kitartás, Ajtony, biztatja magát, és hogy legyen elég ereje a tervezett tűzifa mennyiség előállítására, felidézi az előző esti eseményeket, amikor a konyhában megemlíti anyjának, hogy jó lenne, ha néhány hétig nem neki kellene Petikéért menni az óvodába, mert szeretne készülni az államvizsgára és közben fordítást is vállalt. Magda nem érkezett válaszolni a fiának, mert Dezső a hátuk mögött, az ajtóban állva kihallgatja beszélgetésüket és ordítani kezd, hogy Ajtony örüljön, hogy tanulhat, hogy itthon lakhat, hogy kap ételt, italt, tiszta ruhát és zsebpénzt, s úgy élhet, mint a kiskirály, éppen ezért megteheti, hogy elhozza kisöccsét az óvodából, miután ők Magdussal keresik a pénzt. A fiúnál ekkor elszakadt a húr, mert ez a lakás a szülei ingatlana, éppen azért nem adják el, hogy kényelmes körülmények között éljenek az anyjával, mert apja kinn dolgozik Németországban, és bizonytalan, hogy mikor jön haza végleg, s egyelőre nincs szüksége sem a lakásra, sem a pénzre. Ajtony is emelt hangon közli Dezsővel, hogy éppen neki nincs itt semmi keresnivalója, ez a lakás a szülei közös tulajdona, jobban tenné, ha az ordítozás helyett megteremtené a megfelelő körülményeket élettársa és kisfia számára, s itt hagynák őt egyedül a lakásban. Mint forró víz a fedőt, úgy lökik le magukról a nyugalom álarcát, s ordítoznak egymással, a vékony, magas fiatalember és a jól megtermett, sziklakemény középkorú férfi, akit a sarki kocsmában megivott három feles is bátorít. Anyja Ajtony elé áll, így is védve elsőszülött fiát és sírásba hajló hangon próbálja jobb belátásra bírni élettársát. Petike a hangoskodásra ott hagyja a televíziót és a kedvenc maciját, utánuk jön a konyhába, átbújik apja ajtófélfát támasztó karja alatt és az anyjához bújik. Ne bántsátok Ajtonyt, mert szeretem, suttogja, és szemébe könny szökik. 

Dezső tehetetlen dühében nagyot csap az ajtófélfára, az előszobában felkapja a kabátját és becsapja maga után az ajtót.
Ajtony halkan csak annyit kérdez anyjától:
- Miért maradsz vele, anya? Méltatlan hozzád ez a kapcsolat!
Kézen fogja öccsét, aki előtt szégyelli az előző jelenetet, és hívja, hogy megbeszéljék, milyen is legyen az a Bádogember jelmez.

Annyi fát felhasogat, hogy nem fér bele a két kosárba, de semmi gond, a maradékot visszahordja a fáskamrába, jó lesz harmadnapra. 

Begyújtja a kályhákat, ropognak a tűzben a száraz fahasábok. A sparheltre feltesz két nagy fazék vizet melegedni, majd becsukja az ablakokat, és behúzza a konyhaajtót is. Gyorsan melegszik a levegő. Bekapcsolja a hűtőszekrényt, beleteszi a megvásárolt élelmiszereket és végre pihenhet kicsit. 

A konyhában elnyújtózik a vackon, és hamarosan szundikál.

Petikéről álmodik, aki az óvodában vonatosat játszik, s kérdik a többiek, hová utazol Peti, mire azt válaszolja, hogy bátyushoz megyek Kerekesszömörcére. Az ebédhez maguk terítenek a gyerekek és a dadus megengedi, hogy Petike hordja az asztalokra a vizes kancsókat, mert ügyes nagyfiú létére már tud rá vigyázni, nehogy kilöttyenjen belőlük a víz. Az ebéd utáni alvást követően az óvó néni a családról kérdezgeti a gyerekeket. Mindenki jelentkezik, mert mondanivalója van, egyedül Petike ül kihúzott derékkal, sápadtan és mozdulatlanul, s amikor rá kerül a sor, csak annyit mond, hogy neki egy bátyja van. Hiába próbálja szóra bírni az óvó néni, hogy beszéljen az anyjáról és az apjáról is, egyre csak a bátyját emlegeti.

A sparheltben már csak parázs izzik, a két fazék víz felforrt, a nagyobbikról ledobta a gőz a fedelet, és a vízpára betölti az apró konyha mind a négy szegletét.

Felébred Ajtony, éhes és szomjas is. Kinyitja az ajtót, hogy a pára kiszabaduljon az udvarra. Forró vizet mer a kislavórba, hidegvízzel kissé lehűti, megmossa a kezét és az arcát, a konyhaszekrényben talált ki tudja milyen régi babaszappannal. Valamilyen zacskókat látott a szappanok alatt, majd megnézi, mik lehetnek azok, de most első az ebéd. Megrakja a tüzet mind a két kályhában, ismét kezet mos, behúzza a konyhaajtót és nekilát az ebédnek. Tíz deka felvágott, két zsemle, zöldpaprika, híg Nescafé az ebéd.
Sokszor eszik hideget, jóformán csak szombaton és vasárnap főz az anyja, ezért hét közben a meleg étel csak az egyetemi menzán várja. Nem telne arra sem, ha apja nem utalna havonta a számlájára kétszáz eurót, s egyáltalán, egyetemre sem járhatna, ha ezen felül nem fizetné a tandíját is. Anyja egy bútoráruház vezetője, igen jól keres, mégsincs semmi látszatja, amióta befogadta Dezsőt a lakásba. Előtte telt kirándulásokra, utazásokra, színházra is, divatos öltözködésre, és a születésnapi bulik is ételtől, italtól roskadozó asztalokról ismertek. 

Ajtony számára érthetetlen, miért tart ki anyja Dezső mellett, aki hentes létére képtelen állandó munkát találni, talán nem is akar, hiszen tető van a feje felett, telik neki a kosztpénzből napi három felesre, azért vállalja magára a bevásárlást, és napszámra ultizik a sarki kocsmában, hol nyer, hol meg veszít. Számára Ajtony és Petike az elviselendő lakótársak közé tartozik, úgy tekinti, ez a feltétele a viszonylagos jólétének, nem kell rabszolgaként dolgoznia és szabadon éhet, mint a madár.

Felfoglalhatatlan az is, hogy anyjuk lassan átveszi Dezső mentalitását, azzal a különbséggel, hogy napközben keményen dolgozik, ám igényszintje, az élettel kapcsolatos elvárásai a lehető legmélyebbre süllyednek. Neki már tulajdonképpen mindegy, hamarosan befejezi a mester szakot, és amint talál munkahelyet, azonnal albérletbe költözik, de mi lesz Petikével? A legjobb lenne, ha magához venné a kisfiút, de lehetetlen. Egyik barátjának az édesanyja azzal riogatja őket, hogy a diploma csak egy beugró ahhoz, hogy megtanuljanak majd egy szakmát, annak minden momentumát, mozzanatát és a felhasználásához szükséges kapcsolódását, s ha ez igaz, akkor lesz még néhány éve, amikor a munka mellett is lesz elfoglaltsága, annál is inkább, mert doktorira is akar jelentkezni. Az is kérdés, mi lesz velük Líviával, együtt maradnak avagy sem, ez még a jövő zenéje. Egy dolgot azonban axiómának tekint, nevezetesen, hogy nem szabad egyedül élni. 

Odakinn ismét elered a hó, gyorsan rendet tesz maga után, átöltözik, és úgy dönt, sétál egy nagyot a hóesésben, legalább nem találkozik ismerőssel, mert ilyenkor mindenki igyekszik fedél alá húzódni. A séta alatt lesz ideje kigondolni, hogyan és miből készítse el Petike Bádogember jelmezét, mert az nem kérdés, hogy ez az első ténykedése.

Valaki hátulról megdobja egy keményre gyúrt hógolyóval. Rossz vicc, megpördül a tengelye körül és nyúlna le hóért, amikor megpillantja a hógolyózót, aki nem más, mint a kalauzlány a vonatról.
- Szia, ez azért olcsóbb, mintha felhívnálak a mobilon!
Pár másodpercig vigyorognak egymásra, majd bemutatkoznak egymásnak és együtt ballagnak az egyre vastagodó hóban. Kiderül, hogy Piroska első éves levelezőn a közlekedésmérnöki mesterszakon, emellett hatórás állásban kalauz a kis piroson. 
- Ez látszott a legjobb megoldásnak, itthon lakom, a szüleimnél, és ráérek akkor elköltözni otthonról, ha végzek az egyetemen. 

Egy óra séta alatt szinte mindent megtudnak egymásról, csak arról hallgatnak mindketten, hogy meglévő nem működő párkapcsolatuk végére ez ideig nem tettek pontot.
- Ajtony, gyere el hozzánk, anyus csülkös bablevessel vár és apus biztosan tud jó tanácsot adni a Bádogember jelmez elkészítéséhez.

Kicsi a falu, itt mindenki mindenkit ismer, és Piroska szülei pontosan tudják, hogy Ajtony dédmamája, Lea néni, ötven évig tanította betűvetésre a falubeli gyerekek több nemzedékét, azért nem kérdés, hogy a fiatalembert is szívesen látják. Finom a bableves, két tányérral is megeszik, mellyel pukkadásig jól lakik, így a forgácsfánkból már nem tud megkóstolni egyet sem.
- No, fiam, gyere, megnézzük azt a Bádogember jelmezhez valókat a műhelyben. Aztán, mondd csak, mekkora legényke az öcséd?

Pista bácsi a hűtőgép dobozából takaros, két végén nyitott téglaformát fabrikál, melynek két keskenyebb oldalán lyukat vág a gyerek kezének, és a maradékból kúp alakú fejfedőt készít.
- Ezzel meglennénk, fiam, de be kellene festeni valamivel.
- Lehet kapni ezüstszínű dekor spréket...
- Lehet, Ajtony, Budapesten, vagy a megyeszékhelyen, de itt nem, az biztos. Jobb, ha most bemegyünk kicsit melegedni, eszünk a forgácsfánkból, és kiókumuláljuk a megoldást.

A megoldást Anna néni találja meg:
- Vaspor kellene, azaz kályhacsőlakk, de azt már nem lehet kapni sehol. Hacsak Lea néni konyhaszekrényének alsó fiókjában nem maradt belőle.

Egymásra néz a két fiatal, egyszerre pattannak fel, hogy megnézik.

Mint kéz őz, úgy szaladnak a hóban. Ajtonynak rémlik, hogy papírzacskók vannak a szappanok alatt. Az idő barnította zacskók valóban kályhacsőlakk port tartalmaznak, mellyel vízben feloldva annak idején bekenték a kályhacsöveket.

Estére eláll a hóesés.

Az ezüstszínű kályhacsőlakk megtette jótékony hatását. Piroskáék műhelyében ott szárad Petike Bádogember jelmeze.

Ajtony felhívja édesanyját, hogy tudassa vele, minden rendben és mondja meg az öccsének, elkészült a jelmeze.

Este kilencig durákoznak négyesben, akkor is csak azért hagyják abba, mert elfogy a forgácsfánk, meg másnap reggel Piroskának dolgozni kell menni. Annyira azért nem álmos a lány, hogy ne kísérje ki a fiút a kapuig.

A búcsúpuszit követően Ajtony megígéri, másnap is átjön, mert fel kell kenni a Bádogemberre még egy réteg kályhacsőlakkot.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!