XI. Epedezve várom... - Éljen a szerelmesek napja!

"...akarok minden egyes percet, hosszúra nyúlt órát..."


Epedezve várom minden rezdülésedet,

Függő vagyok, gyakran ezt érzed.

Mikor kezedet a gitárodhoz emeled,

Velem a világ folyton megremeg.

Fájdalmasan pengenek a hangszer húrjai,

Mert túl erősen kötnek hozzád a hangjai.

Éjszaka felriadván is csak ezt hallom,

Nem hiszed, de én tényleg akarom!

 

Érintésedtől lúdbőr futkos testemen,

Dallamos hangodra ökölbe szorítom kezem.

Szélsőséges érzelmek szunnyadnak bennem,

Ezek irányítanak, s mondják, mit kell tennem.

Néha gyengéden, néha haraggal,

De szűnni nem akaró alázattal,

Követem bármit is mondjanak,

Ha nem teszem, talán elhagynak.

És akkor kilépsz életemből, mint szabadulni akaró madár,

Aki más karjaiban majd több örömre talál.

 

Ezért is akarok minden egyes percet, hosszúra nyúlt órát,

Mert nem tudhatom, meddig irányíthatom szíved akaratát.

Talán elég a felszínen egy apró, kis sérülés,

És elillan szívedből az a bizonyos érzés.

A vékony húr meg csak húr elpattan,

Ami a kíntól véres arcomon csattan.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
szerkesztőség
#4. 2011. január 21. 18:51
Szerző kérésére javítva. :-)
előzmény: Senhora hozzászólása, 2011. január 21. 16:54
Senhora
#3. 2011. január 21. 16:54
igazad van, látod ez fel sem tűnt :)
írok is:)
Balage
#2. 2011. január 21. 14:41
Szép vers. Egy sorodba viszont belekötnék:
Dallamos hangodra ökölbe szorítom kezemet.

Itt a kezemet helyett nem lenne jobb a kezem? Ha változtatni akarnál, a szerkesztoseg@tollal.hu-ra írj, de csak hétfőn tudok vele foglalkozni ;o)

Amúgy grat a vershez!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek