VII. Fecnivel véget vetni... - Éljen a szerelmesek napja!

Minden átélt érzés szép álom volt.


Borítékban érkezett a hír, díszpecséttel,

Átvettem gyorsan gyermeki hévvel.

Mit rejt vajon a csillogó külső,

Bár ne érdekelt volna milyen a belső!

Hosszúra nyúlnak a szavak, a mondatok,

Ezután többé nyugodtan nem alhatok.

Tovább ittam a sorokat szomjazva,

Remélve, szebb földre jutok olvasva.

Fülemben visszacsengtek a kimondott szavak,

Fejemben egymással csatáztak a hadak.

Mindegy is volt ki nyeri a háborút,

Nem számít, ki teszi rám a koszorút.

Elfogytak a betűk, magamba zuhantam,

A felhők fölül a földre huppantam.

Amit igaznak hittem, csak ábránd volt,

Minden átélt érzés szép álom volt.

Ezzel a levéllel lök el most magától,

Kitépve engem ebből a világból.

Pedig én hittem, reméltem, terveztem,

Teljes testemmel igazán szerettem.

Minden alkalommal elakadt a lélegzetem,

Amikor a hazug tájat vele kémlelhettem.

Tökéletesnek tűnt minden egyes pillanat,

Amikor egymás karjaiban ért minket a pirkadat.

Mély álom volt az, felébredni nem tudtam,

Látni az eljövő poklot nem akartam.

A kiábrándultság jelét észre nem vettem,

Egy égi kötelék létét én még éreztem.

Most már tudom, hogy tévedtem,

Mikor szívem szavát buzgón követtem.

Hittem, hogy ez az ösvény járható,

S, hogy egymásba vetett hitünk bíztató.

De idővel minden véget ér, mint múló látomás,

És ez a darab fecni nem a méltó lezárás!

Ha te így gondolod, hát legyen

Átkozom minden veled töltött percem!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Senhora
#4. 2011. január 21. 08:24
köszönöm:)
^^Szakííí^^
#3. 2011. január 21. 00:36
Naon jól sikerült!:)
Balage
#2. 2011. január 19. 10:35
Szomorú. Szép vers, de szomorú...
Hozzászóláshoz jelentkezz be!