Vihar a víztükör alatt

Nyikordul a nagykapu, és Buksi puskagolyóként rohan az udvarra, végre megérkezett Boglárka, már a lépteiről is megismeri, legszívesebben képen nyalná, csakhogy most nem hajol le hozzá

A hajnali vihar után Buksi előbújik komfortos kutyaóljából és vidáman futkározik a kertben, mintha dolga lenne megszemlélni, mekkora kár esett a zöldségesben.
- Miután körbejárt az ágyások közötti keskeny utakon, úgy dönt, hogy felébreszti gazdáját, ezért ablaka elé állva vakkant néhányat.
- Meghallja Bodnár Bódog a jelzést, mosolyogva kikászálódik az ágyból, hiába, ha az embert szólítja a társa, arra mindenképpen reagálni kell, akkor is, ha még csupán öt órát mutat a falióra. Nem öltözik fel, csak úgy, pizsamában kimegy az udvarra, megetetni Buksit, teleönti granulátummal a tálkáját és friss vizet tölt az itatójába. A reggeli mellé simogatás is jár, melyet rezzenéstelenül tűr a kutya, ez kettejük meghitt rituáléja, és mindkettőjüknek egyaránt fontos. Mindaddig nem eszik, míg gazdája el nem indul a kert felé, megszemlélni a vihar okozta károkat. Téved Buksi, mert Bódog paprikáért, paradicsomért és két szál zöldhagymáért megy a kertbe, lecsót akar reggelizni.
- Bódog bekapcsolja a rádiót, kiszellőzteti a lakást, beágyaz, és készíti a reggelijét. Időben ki akar menni a piacra, bevásárolni, mert délután megérkezik Boglárka, az idősebb lánya, aki harminchat éves korára közgazdászként sikeres karriert tudhat maga mögött, csakhogy ezért nagy árat fizetett, mert elvált és egyedül él, és az sem nagy vigasz, hogy közben ledoktorált. Szép nő Boglárka, ugyanolyan szőke, magas, karcsú, mint az édesanyja volt, az esze vág, mint a beretva, ezt tőle, az apjától örökölte. Vele ellentétben a kisebbik lánya, Ibolya, középmagas, telt alakú, barna hajú, életvidám nő, aki harminckét évesen, három gyermekes családanyaként édesanyja nyomdokába lépve, a pedagógus pályát választotta. Veje is tanár, egyetemi docens, aki az oktatás mellett kutatással is foglalkozik, s a kevés szabad idejében összetereli a családot, beülteti őket a kocsiba és nekiindulnak a világnak.
- Két napjába telt, mire kitakarított, kimosott és kivasalt, mert Boglárka képes lenne mindezt helyette megtenni, mert mindenképpen szeretné apja környezetét rendezettnek tudni.
- Kávéja immár a piros csészében illatozik, elkészült a lecsó, vág hozzá egy nagy szelet kenyeret, tölt egy pohár kristályvizet, és asztalhoz ül reggelizni. Csakhogy már nem is éhes, vagy még nem éhes, maga sem tudja eldönteni. Rágyújt, s figyeli, mint kúszik a cigarettafüst a nyitott ablakon át, ki a szabadba, hogy elenyésszen a friss levegőben.
- Adél halála után letette a poharat, és immár húsz éve absztinens. Megijedt, amikor egyedül maradt a tizenhat és tizenkét éves lányaival, az alkoholizmusával, a tudatlanságával, mert az volt, nem értett a háztartáshoz, a pénz beosztásához, mert mindaddig csak az foglalkoztatta, hogy miért kellett otthagynia a fővárost, leköltözni felesége unszolására ebbe az álmos alföldi kisvárosba, derékba törni a karrierjét, csakhogy Adél közel lehessen a szüleihez. Kapott is mérnöki állást, a hetvenes évek vége felé kevés volt az egyetemet végzett szakember. Egy darabig ívelt felfelé a karrierje, csakhogy Bódog nehezen viselte a pártfunkcionáriusok mindenható hatalmát. Ráadásul apósa rágta a fülét, muszáj beilleszkednie, lépjen be a pártba, az első a megélhetés, tegye félre a büszkeségét. Az volt a fordulópont, amikor felesége is feltette az apja lemezét, s esténként papagájként szajkózta annak mondatait. Attól kezdve a munkából nem sietett haza, inkább betért a kocsmába, megivott egy-két pohár fröccsöt és elbeszélgetett a sorstársaival.
- Elnyomja a csikket és nekikezd a kihűlt lecsónak, eszi, mert enni kell, utána bevenni a gyógyszereit, tusolni, kiöltözni és elballagni a piacra.
- Vékony, vászon nyári öltönyéhez vajszínű pólót visel, mert senkinek sem engedi meg azt a luxust, hogy észrevegye lelke háborgását, minden körülmények között adnia kell magára és olyan kiegyensúlyozott, rendezett férfinek látszani, mint akinek egyáltalán nincsenek gondjai.
- Mélyen magába szívja a friss levegőt, és úgy érzi, jót tesz neki a négysaroknyi kényelmes séta, mert mire eléri a piacot, helyreáll a lelki nyugalma. Apaként aggódik Boglárka jövőjéért, mert lánya képtelen átlépni a tiszavirág életű házasságának kudarcán. Hiába kérte, hogy tizenkilenc évesen várjon a végleges elköteleződéssel, mert az első nagy szerelmek ritkán bizonyulnak tartósnak, nem hallgatott rá Boglárka, férjhez ment Rácz Pistához, az egyetemi csoporttársához, akitől alig félévnyi együttélést követően elvált és azóta szóba sem hozta a párkapcsolatát, ha egyáltalán rendelkezik ilyennel.
- Vajon megakadályozhatta volna lánya rosszul sikerült házasságát, amennyiben elmeséli neki a saját történetét? Vagy határozottan megtilthatta volna Boglárkának a házasságkötést? Egyik rosszabb megoldás, mint a másik.
- Egy fiú és egy lány tizenhét évesen egymásba szeretett, úgy érezték, hogy egymásnak teremtette őket a Jóisten. Mindketten fővárosi egyetemre jelentkeztek, ám a lányt nem vették fel, a fiú pedig előfelvételesként katona lett. Kapcsolatukat nem nézték jó szemmel a szülők, ezért titokban meglátogatta a lány a katona fiút, és akkor beteljesedett a szerelmük, ám házasságot mégsem kötöttek, miután a fiút megzsarolták a szülei, ha elveszi a lányt, akkor nem támogatják a tanulmányait. Mire végzett az egyetemen, a lány már elvált asszony, egy kislány édesanyja. A szemébe nevetett, mit gondol, miért várt volna rá éveken át? A lány másodszor is férjhez ment, utána újra elvált, ám akkorra már a fiú is megnősült. Valaki ismerős mesélte, hogy harmadszor is férjhez ment és főnővér a debreceni kórházban.
- Már régóta nem teszi fel magának a kérdést, milyen élete lett volna Viola mellett, mert kár bolygatni a múltat, hagyni kell, hogy az élet vize természetes módon hömpölyögjön medrében, és öntisztulásának eredményeként a nem kívánt hordaléka leülepedjen az aljára.
- Számára Viola már a múlté, az iránta érzett szerelmével együtt lelke mélyén végleg eltemette az emlékét, mintha azok egyáltalán nem kötődnének hozzá, mintha a történéseknek csak külső szemlélője lenne. Húsz évvel ezelőtt, amikor kicsit többet ivott a kelleténél, gyakran úgy érezte, hogy Viola figyeli, azzal a tengerzöld szemével, melyben arany pontocskák csillognak, majd ingatta a fejét, ne tedd, Bódog!
- A piacon első dolga teát inni Annuska néni bodegájánál, mert az ötvenes évei vége felé járó gömbölyded asszony mindent tud, ami a piacon történik.
- - Jó reggelt, Bódog! Cseresznye tea édeskével, citrom nélkül! Várjon, egy pillanat, kiszolgálom a többieket, utána mondok magának valamit!
- Apró kortyokban iszogatja Bódog a forró teáját, amely lehűti és szórakozottan figyeli Annuskát, amint kiszolgálja a várakozókat. Teát, üdítőt és frissen sütött süteményeket árul, elfogadható áron és akár egy tepsi lekváros kiflit vagy túrós buktát is megvehetnek nála, ha előre jelzik. Árul mazsolás kalácsot, diós és kakaós forgót, tepertős pogácsát és sajtos rudat is.
- - Kifújom magam, iszom egy kávét, már hajnali kettőkor felkeltem, kezdek fáradni. Szóval - hajol közel Bódoghoz -, azt hallottam, hogy Csirkés Böskének elfogyott a baromfija és már a múlt héten is a szomszéd tanyáról valókat árulta. Azok meg táposak, sápadtak, ezért sáfránnyal színezi sárgára a bőrüket. Vegyen inkább Gőz Maristól hízott kacsát, azzal jobban jár.
- Megköszöni az információkat és vásárol egy tálca süteményt, ezeket jobban szereti Boglárka, mint a cukrászdában vásároltat.
- Valóban szép kacsákat árul Gőz Maris, csakhogy azok élnek, és hirtelen azt sem tudja, kivel pucoltatná fel, mert neki ehhez nincs tehetsége.
- - Jó napot, Bodnár úr! Tetszenek a kacsáim? Válasszon bátran, ha akarja, ingyen megpucolom és olyan tizenegy óra körül magam viszem el magához! Asszonymunka nem való ember kezébe!
- Ismeri az urát is, nagydarab, szótlan ember Gőz Jani, az egyik legjobb villanyszerelő mester a városban.
- - Mit szól Jani, ha a magamfajta özvegyember portáját látogatja?
- - Mit szólna? Ismeri magát, meg nem is féltékeny típus! Tudja, rossz pénz nem vész el!
- Nevet az asszony szeme, jól ismerte Adélt is, aki tanította a gyerekeit.
- - Ma akarja megsütni? Vegyen hozzá fejes káposztát, mert ahhoz párolt káposzta kell, meg petrezselymes krumpli.
- - Délutánra várom Boglárkát, addig el kell készülnöm az ételekkel.
- - Jól van, na! Majd segítek a káposzta elkészítésében.
- Rezeg zsebében a mobilja.
- - Szia, Apa! Nem baj, ha nem egyedül megyek? Bemutatnám neked a barátomat!
- - Szervusz, kislányom! Gyertek csak, szeretettel várlak benneteket!
- Elkomolyodik Gőz Maris:
- - Szóval, mi legyen a kacsával?
- - Megegyeztünk! Az a gácsér kell! Megveszem a káposztát, de ígérje meg nekem, hogy segít felbontani a kacsát, mert ahhoz sem értek!
- - Rendben!
- A gácsér legalább ötkilós, ha nem több, abból lesz finom húsleves és sült, vesz hozzá két üveg könnyű bort is, mert a vendégnek kijár a tisztességes ellátás. Friss kenyér is kell, és legalább egy üveg savanyúság, ha véletlenül nem sikerülne a párolt káposzta, és krumplit is venni kell, még nem terem a kertben.
- Buksi azonnal megérzi gazdáján a feszültséget, amikor gondosan válogat a kerti zöldségek között, hiszen máskor egyszerűen felhúzza a földből a soron következő sárgarépát, zellert, fehér répát, leszedi a fóliából a piros paradicsomokat és a szépen fejlett paprikákat.
- Gőz Jani nem érti felesége nagy buzgalmát, mellyel nekilátott a kacsapucolásnak, ráadásul elviszi Bodnár Bódognak, annak a magas, fehér hajú mérnöknek, akivel néhány évig egy cégnél dolgoztak.
- - Igyekezz Maris, mert elviszlek kocsival. Úgy látom, megbabonázott a Bódog, a végén te leszel a szakácsnő.
- - Csak nem vagy féltékeny?
- - Nem vagyok, csak nem szeretném, ha szájára vennének a népek, és ha együtt megyünk, akkor erre nem kerül sor.
- Igyekszik az asszony nem nevetni a férje ilyetén indokán, de jöjjön csak vele, legalább segít neki.
- - Janikám, hozhatnád a mindent vágó éles késedet, és te bontanád fel a kacsát, neked erősebb a kezed. Délután jön a lánya, még vendéget is hoz, addigra muszáj elkészíteni az ételeket.
- - Ugyan, Maris, minek ekkora feneket keríteni neki, itthon is felbonthatjuk!
- - Szó sem lehet róla! Azt akarom, hogy Bódog lássa egyben a gácsért, nehogy azt higgye, hogy hiányzik valamelyik alkatrésze!
- Legyint a férfi, asszonybeszéd, bár van benne valami!
- Bódog előkészített mindent, amúgy férfi módra, amire csak szükség lehet a főzésnél. Meglepte, hogy Gőz Jani eljött az asszonnyal, de jobb is így, legalább hárman könnyebben boldogulnak.
- A húsleveshez már megpucolta a zöldségeket, ám a káposztát nem tudja, hogyan kell összekaszabolni, azt inkább Marisra hagyja. Amikor meglátja, hogyan bánik Jani a megpucolt kacsával, kikerekedik a szeme.
- - Megtaníthatnál engem is!
- - Egy szavadba kerül, Bódog!
- Ég a munka Jani keze alatt, perceken belül alkatrészeire bontja a kacsát, közben Maris vékony csíkokra vágja a káposztát, besózza és átveszi férjéről a munkát.
- - Látom, húslevest is akar, rendben van. Menjetek, Janikám, foglaljátok le magatokat, hadd dolgozzak nyugodtan.
- - Gyere, Jani, megmutatom a kertemet.
- Gőz Maris egy óra múlva a férfiak után megy, mit csinálhatnak ilyen sokáig. Ott találja őket a kocsiszín alatt, éppen a rotációs kapát bütykölik.
- - Tudod, Jani, nem volt könnyű. Nem akartam mostohát hozni a házhoz, az apósom így is kiszekált volna a világból, mindig engem okolt Adél betegsége miatt. Sok hibát elkövettem, de ebben vétlen vagyok. Nem tagadom, mindig volt szeretőm, de nem itt, a városban, hanem ötven-hatvan kilométerrel arrébb lévő településeken, mert egy férfinek szexuális igényei is vannak. A családom az szent volt.
- - Megértelek, Bódog, nincs is abban semmi kivetnivaló. Van egy huszonkettes kulcsod? Meg kell húznom egy csavart. Mi az a sérülés a bal csuklód felett? Megégetted?
- - Dehogy, az csak egy tűzfolt, nálunk a családban minden férfinek van.
- Erre már odaléphet hozzájuk Maris, mintha nem hallotta volna a beszélgetést.
- - Gyere, Janikám, menjünk haza. Tűzhelyen az étel, azzal már Bódog is boldogul.
- Bogdán Bódog így hatvanhárom évesen is szemrevaló férfi, tiszteletre méltó módon felnevelte a lányait, semmi botrány nem volt körülötte és apósát, anyósát is halálukig istápolta. Aki ismeri, mindenki rendes embernek tartja.
- Szép sorjában elbeszéli, melyik ételt hogyan kell befejezni, majd elbúcsúzik és elindul a kapu felé, mert ha a férjén múlna, akkor estig elbütykölgetne a házigazdával. Feltámadt a szél, rázza a fák ágait, lehet, hogy ismét vihar lesz. Erre utalnak az égen tornyosuló sötét felhők is, akkor pedig jobb azonnal útnak indulni.
- Bódog kikíséri Janit a kapuig:
- - Miért siet annyira a feleséged? Még ki sem fizettem a kacsát és a közreműködését! Mennyivel tartozom?
- - Nem tudom, Bódog, ez az asszony üzlete!
- - Mariska, kérem, jöjjön vissza!
- - Majd megbeszéljük! Tudja mit, Bódog? Hétfőn elintézzük a piacon!
- Nem hiányzik, hogy Gőz Jani megtudja, mennyit keres a baromfikon, mert annak egy részét rendszerint lecsípi és titokban a legkisebb lányuknak gyűjtögeti, aki annyira szeretne elutazni Párizsba, csakhogy nincs rá pénze.
- Buksi ott toporog a gazdája körül, érzi az újabb vihar közeledtét, s nem szeretne egyedül szembenézni az égiháborúval, csakhogy most a konyha felől izgalmas illatok érkeznek, ami pedig azt jelenti, hogy nem engedik be.
- - Jól van, Buksi, bejöhetsz, ha csendben maradsz a vackodon.
- Bódog is látja a vihar közeledtét, és nincs szíve öreg barátját kinn hagyni. Lassan elkészül a késői ebéd, ideje megteríteni a nagy asztalt, bár hárman elférnének a konyhában is, de a vendéget mégsem ültetheti a fal melletti hokedlire.
- Megcsörren a mobilja. Ha most lemondja Boglárka a látogatást, akkor morcos lesz, mert miatta halasztotta el a randevúját Bellával, s napokon belül szembesül a doktornő haragjával. Meglátja a kijelzőn Bella nevét, és széles vigyorba húzódik a szája, hiába, mégsem haragszik rá a szép doktornő, hiszen felhívja, pedig tudja, hogy a lányát várja.
- - Szervusz, Bódog!
- - Szervusz, kedvesem! Hol vagy?
- - Nem fogod kitalálni!
- - Dehogynem! Szerintem elmentél megnézni a kiállítást!
- - Nem, nem ott vagyok!
- - Akkor pedig a keresztlányodéknál vagy!
- - Nézz csak ki az ablakon!
- Tűzpiros Honda áll a kapubejárón, mellette áll Bella, szinte sugárzik a sárga kétrészes ruhájában.
- - Mindjárt itt a vihar! Beengedsz vagy forduljak vissza?
- A szemben lakó szomszédasszony máris árgus szemmel figyeli, amint Bella beáll Botond udvarára a tűzpiros Hondával. Úgy tesz a férfi, mintha észre sem venné, s igyekszik palástolni dühét a szépséges Bella előtt is, akire szintén neheztel, mert a lehető legrosszabbkor állított be hozzá, mellyel számára kellemetlen meglepetést okoz. Addig rendben is lenne, hogy lassan elérkezik az idő, amikor bemutathatja szerelmét végre a családjának is, de nem így, spontán, hanem előre tervezett módon, amikor mindkét csemetéje egyszerre megismerhetné, talán még büszkék is lennének apjukra, hogy hatvanhárom évesen egy negyvenkét éves bombázó nő a barátnője.
- Botond éppen annyira zárja be a nagykaput hogy az kívülről is kinyitható legyen, miután perceken belül megérkeznek Boglárkáék is.
- Buksi beszalad Bella előtt a konyhába, vendég ide, vagy oda, neki itt az állandó helye, s valamely érthetetlen ok miatt, nem tetszik neki a nő illata, mégsem hozza a tudomására, inkább letelepszik a vackára.
- - Foglalj helyet, s ha megengeded, megterítem az asztalt, mert perceken belül megérkezik Boglárka a kedvesével, akit ma akar bemutatni.
- - Segítek, mondd meg, mit hol találok!
- - Maradj csak, nekem gyorsabban megy.
- Átvillan Bódog fején, hogy a Zsolnay készlettel terítsen, de rögvest elveti a gondolatot, inkább marad a kommersz, mindennapi használatban lévő porcelán tányéroknál, s nem veszi elő a kristálypoharakat sem, minek a flanc, meg egyébként is olyan porosak, ezért használat előtt mosogatásra szorulnának, amire már nincs idő.
- Szerencsére két üveg bort vett, hanem illene megkínálni a vendégeket röviditallal is, amely eddig az eszébe sem jutott. Rémlik, mintha a lányok régi szobájában, melyet régóta vendégszobának használnak, a bárszekrényben lenne néhány üveg ital. Valóban, az egyik egy bontatlan üveg unikum, megteszi a vendégeknek.
- - Mivel kínálhatlak? Üdítő, kristályvíz, meggyszörp szódával?
- - Botond, szívem, letettem az ügyeletet, már ihatok komolyabb italt is!
- Ezek szerint itt akar maradni, állapítja meg magában a házigazda és felbontja az italt, tölt két is kupicával:
- - Egészségedre, Bella!
- Megdörren az ég, a szél kedvére dagasztja a függönyöket és Botond úgy gondolja, jobb, ha bukóra zárja az ablakokat. Nyikordul a nagykapu, és Buksi puskagolyóként rohan az udvarra, végre megérkezett Boglárka, már a lépteiről is megismeri, legszívesebben képen nyalná, csakhogy most nem hajol le hozzá, hanem a szürke Opelból kiszálló szakállas férfihoz siet, akit kézen fogva vezet be a házba.
- - Szervusz, apa, megjöttünk! Engedd meg, hogy bemutassam a barátomat!
- - Szervusz, kislányom! - öleli át lányát Botond, majd kezet nyújt a szakállas fiatalembernek: - Bodnár Botond vagyok!
- - Örvendek, Szilágyi Frigyes!
- Másodpercnyi idő alatt úgy tűnik, mintha ismerné valahonnan a fiatalembert, de azonnal elhessegeti a gondolatot, honnan is ismerné. Nem engedi el a lány vállát, most következik a nehezebb pillanat:
- Kislányom, szeretném, ha megismernéd a barátnőmet!
- Dr. Kardos Bella - nyújtja kezét a szobából kilépő doktornő, és Boglárka úgy érzi, mintha satuba szorult volna a keze, olyan erős az asszony kézfogása.
- Örülök, Bogdán Boglárka vagyok! Ő pedig az én barátom! - mutat Frigyesre, akinek arcáról lehervad a mosoly.
- Szervusz, Bella! Ugye, nekünk nem kell bemutatkoznunk egymásnak?
Zavarba jön a doktornő, árnyék suhan át az arcán:
- Szervusz, Frici! Örülök, hogy látlak! Tudjátok, középiskolás osztálytársak vagyunk!
Dörög az ég, majd cikáznak a villámok, ezért úgy dönt a házigazda, hogy behúzza a konyhaajtót.
- Gondolom, megéheztetek az utazásban. Helyezzétek kényelembe magatokat, és öt perc múlva tálalom a kései ebédet. Remélem, itt is alszotok! Akkor pedig elébb igyunk egy kupica unikumot!
Odakinn elered a záporeső, csak úgy dobol a háztetőn, az udvar földjén, és Buksi valósággal reszket a vackán.
Az unikum oldja a feszültséget, s miközben a vendégek kezet mosnak a fürdőszobában, Bódog tálalja az ebédet. Úgy dönt, elég nagy az asztal ahhoz, hogy mindent odategyen, és kvázi svédasztali kínálatból válogathassanak a vendégek. Tele lesz az asztal, kacsatepertő lilahagymával, húsleves csigatésztával, rizses hús, kacsasült párolt káposztával és petrezselymes krumplival, sütemények, csak a kávét kell lefőzni.
Felbontva a két üveg bor is, semmi gond, ha elfogy és eláll a zápor, hozhat még újabb üveggel a kisboltból.
Éhesek a vendégek, jóízűen falatoznak, egyedül Botond forgatja szájában a falatot, egyszerűen képtelen kiköpni vagy lenyelni, mert egyik rosszabb megoldás, mint a másik. Időnként elnézi a lánya és Frici közötti testkommunikációt, ők valóban egymáshoz tartoznak, le sem tagadhatnák, miközben úgy tűnik, hogy Bella egyre messzebb kerül tőle. Ennek az is oka lehet, hogy Bella és Frici felidézik a közös gimnazista éveik egy-egy vicces momentumát, amit rögvest elmesélnek a Bogdán család tagjainak, hogy értsék a komikus helyzeteket. Frici szeme még mindig nagyon ismerős számára, főleg akkor, ha nevet és íriszén aranypontok csillognak.
Odakinn elállt a zuhé, és Buksi megállt a szobaajtóban, hátha észreveszi a gazdi, hogy kimenne az udvarra, mert ott lenne dolga, és azt sem bánná, ha kapna néhány csontocskát az asztalról.
Jó alkalom Botondnak arra, hogy bekapcsolja a kávéfőzőt és kiürítse a csontos tálkát, egyenesen Buksi kinti tányérjába, hadd egyen hűséges társa is, rég volt már a reggeli.
A kert felé pillant és meglátja az égen a szivárványt. Ez jó jel, talán nem is olyan nagy baj, hogy megismerte Boglárka Bellát, és van abban valami különös, hogy a lánya fiúja és a kedvese osztálytársak voltak. Legszívesebb felnyalábolná Bellát, bevinné a hálószobájába és rögvest a magáévá tenné, a selyemtakarót sem venné le, hadd gyűrődjön alattuk, az sem lenne nagy baj, ha elszakadna, vagy elégne. Mi lenne, ha megtudnák a betegei, hogy a szeretett, távolságtartó, ám meglehetősen okos doktornőjük valójában maga a szexuális atombomba, és Botondnak nem kis fáradtságába kerül, hogy ne égesse halálra magát ebben a kapcsolatban. A kezdet kezdetén, öt évvel ezelőtt, tisztázták, hogy nem akarnak egymástól semmit, ez csak puszta szexualitás, és addig tart, amíg mindkettőjüknek megfelel ez a felállás. Mindig ő ment az asszonyhoz, és nem is érti, vajon milyen szándékkal állított be hozzá Bella, felrúgva az eddigi hallgatólagos megállapodásukat.
Most, hogy jobban belegondol, szinte semmi sem tud róla, csak annyit, hogy elvált, nincs gyermeke, azt pedig pusztán sejti, hogy valamely személyes ok miatt hagyta ott a fővárost és költözött innen negyven kilométernyire lévő, alig négyezer lelket számláló városkába.
- No, Buksi, bejössz velem, vagy kinn maradsz?
A kutya rázza a farkát, de nem indul el, ezzel jelzi, hogy inkább a szabad levegőn futkározik.
- Apa, menj csak be, majd én kitöltöm a kávét.
Két lépéssel átszeli az előszobát, ám mielőtt belépne a szobába, meghallja Bella felcsattanó hangját:
- Mit gondoltál, miért kerestelek hét évvel ezelőtt? Valósággal bujkáltál előlem! Megmondta az öcséd, hogy még a mobilodat is lecserélted! A gyermekedet vártam!
- Bella, te szültél nekem egy gyereket?
- Nem szültem meg, elvetettem. És soha többé nem lehet gyerekem. Tönkretettél és ezt nem bocsájtom meg neked!
Botond lábát ólomsúlyok tartják fogva, lépni is képtelen, csak áll a küszöb előtt, a szívét mintha jeges kéz szorongatná, alig jut levegő a tüdejébe.
- Apa, mi a baj? Rosszul vagy?
Rohan Frici, hogy elkapja Botondot, mielőtt az előszoba kövére esne. Bal csuklója felett izzik a tűzfolt.
Tíz perc alatt kiér a mentő, addig Bella bead neki három injekciót. Magához tér, kinyitja a szemét, mondana valamit, de nem tud megszólalni.
A megyei kórházban Viola az ügyeletes főnővér. Éppen megpróbál enni néhány falatot az elmulasztott ebédet pótlandó, amikor riasztják, hogy infarktus gyanús beteget hoztak és a főorvos úr kéri, hogy jelentkezzen nála. Belesápad, amikor meglátja Botondot, de automatikusan teszi a dolgát.
Negyven perc múlva utasítja a főorvos:
- Menjen, Viola, kérem, keresse meg a hozzátartozóit, mondja meg, hogy tíz perc múlva beszélhetnek velem az irodámban.
Kardos doktornő lenne Bodnár Botond hozzátartozója?
- Nem, nővérke, itt van a Bogdán úr lánya a vőlegényével. Elmentek kávéért, azonnal visszajönnek. Mit mondott, melyik főorvossal kell beszélni? Á, tudom, Bohács főorvos az ügyeletes. Ne fáradjon, tudom, melyik az irodája!
Gyöngyözik Viola homloka, ez az idegességtől van. Elindul a folyósón a lift felé, mert az az előtti térben áll a kávéautomata.
- Fricikém, hogy kerülsz ide?
- Szervusz, anya! Bemutatom a menyasszonyomat! A jövendőbeli apósomat hozta be a mentő.
- Jó napot kívánok! Bogdán Boglárka vagyok!
- Szervusz, Simon Árpádné vagyok! Viola!
- Tessék mondani, hagy van apa? Bemehetünk hozzá?
- Nyugodj meg, kislányom, jobban van. Előbb Bohács főorvossal kellene beszélned. Vár az irodájában. Gyere, odakísérlek.
Botond fölé hajolnak kétfelől, jobbról Frici, balról Viola. Könnyebben érzi magát, már kap levegőt, csak azok a gépek lennének csendesebbek.
Érzi, hogy figyelik, lassan kinyitja a szemét. Két tengerzöld szempárt lát, melyekben aranyló pontocskák villognak.
- Nyugodj meg, Botond, most az egyszer bízz bennem!
- Hiszen akkor...
- Megoldom, csak pihenj! Húsz perc múlva visszajövök Boglárkával!
Ellenőrzi az infúziót, megnézi a monitorokat, mindent rendben talál.
- Gyere, kisfiam, menjünk ki a parkba, valamit el kell mondanom neked.
Muszáj elmondania, hogy nem veheti feleségül a féltestvérét.
Lemenőben a nap, kitisztult az idő. Mindig így van, a nagy viharok után.

 

 

 

A kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke