Végrendelet

Vers a hagyatékozásról.

 

Holtestem tűzben égjen el,
hamvaim szóródjanak széjjel.
Lepjék be a szántóföldeket,
magvaknak adjanak meleget.

 


Keveredjék föld és hamu össze,
szent kezed dolgozza sárrá őket,
sárrá, melyből embert alkotál,
templomot, melyben feltámad a lélek.

 

 

Vakond túrja fel ezt a sarat,
otthont építve benne magának.
Hamvaimból rakjon meleg ágyat,
a szeretett legkisebb fiának.

*


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Vandor84
#6. 2017. november 16. 09:37
A test az mullandó.Mindegy ,hogy a kukacok eszike,meg vagy a vakond készit,magának otthont.,,Porbol lettünk porrá leszünk,,
Az a fobtos a lelkünkel ,hogy ,mi lessz:)
Gandalf
#5. 2016. március 4. 17:43
Ez így igaz Fer-Kai, örvendek hogy ideírtad, mert épp a napokban fogalmazodott meg bennem is az hogy bizonyos szempontból önmagam számára is rejtély maradok.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2016. március 4. 11:57
Fer-Kai
#4. 2016. március 4. 11:57
Ebben az a nehéz, hogy az elérés, a birtoklás vágya - ha kifinomultabb módon is, rejtetten - ott lehet a spirituálisan tájékozott emberben is. Mert "tudja", hogy milyennek "kellene" lennie - és a kőkemény anyagi emberhez képest valóban elengedett már anyagi jellegű birtoklási vágyakat. Ugyanakkor szeretne elérni és birtokolni spirituális (vagy annak vélt) erényeket, különleges képességeket stb.
Talán épp a szabadságvágya, szabadságra irányuló akarata tartja még fogva.
És akkor még nem szabad igazán, mert a szabad ember egyszerűen "csak" VAN.
Ébersége, jelenvalósága maga a szabadság - még ha rablánc ólomsúlya alatt is görnyed.
előzmény: Gandalf hozzászólása, 2016. március 4. 07:05
Gandalf
#3. 2016. március 4. 07:05
Köszönöm szépen, igen szokatlan, mert a mai világ a birtoklási vágyra épül, ami engem nem érdekel. Nem akarok birtokolni senkit és semmit. Ezért vagyok szabad.
előzmény: hozzászólása, 2016. március 2. 09:25
Hozzászóláshoz jelentkezz be!