Vedres- Nagy Ibolya: Menekülés

Szabó Gitta: Sárlavina című képéhez

 

 

 Hajnalban kitört a vihar. Márta kábultan ébredt nyugtalan álmából. Sírástól bedagadt szemét bántotta a villám egész szobát betöltő erős fénye. Pár másodperc múlva hatalmas mennydörgés rázta meg az ablaküvegeket, majd a hangosan zuhogó eső hangját a redőnyre csapódó apró jégdarabkák zaja nyomta el.

 Az asszony szédelegve kelt ki az ágyból. Első gondolata volt, hogy áramtalanítani kellene a házat, de már a következő pillanatban eszébe jutott, hogy két napja kikapcsolták náluk a villanyt, és a gázt is elzárták. Hónapok óta nem fizették ki a számlákat, a szolgáltatók nem vártak tovább.

 Márta férje fél éve munkanélküli volt. Az első időben még tartotta magát, alkalmi munkákat vállalt ismerősöknél, és próbált új munkahelyet keresni. Később a sorozatos elutasítások miatt egyre gyakrabban fejezte be a napot kocsmában, vagy ha az már bezárt, valamelyik cimborájánál folytatta az ivást, és előkerült a kártya is. Pénzt így tőle a családja alig- alig látott. Márta takarítónői fizetése meg csak az élelmezésre és a legfontosabb ruhadarabok pótlására volt elég. Bár hétvégén magánházaknál is vállalt takarítást vagy meszelést, a gyorsan emelkedő árak miatt a számlák befizetésére nem maradt pénz. A ház megemelkedett törlesztő részleteit is fizetni kellett, fedél nélkül mégsem maradhattak.

 A vihar hangjára a szomszéd szobában alvó kislányuk is felriadt.

- Gyere, bújj be mellém az ágyba, hátha gyorsan elvonul a vihar! - ölelte át a megszeppent kislányt. Szorosan összebújva feküdtek, némán figyelték az egyre ritkuló villámok becsapódó fényét. A jégesőt heves zápor váltotta fel, és a szél is egyre erősebb lett.

 Márta szapora szívverése is csillapult kissé, de ekkor eszébe jutott, hogy férje megint italozással töltötte ezt az éjszakát is. Előző napra ígértek neki egy nagyobb összeget egy építkezésen eltöltött egész hónapos munkáért. Abból megint nem sokat fognak látni.

 Réka már félig elaludt, mikor kivágódott az előszoba ajtaja. Márta szorosan magához ölelte lányát, és összeszorult gyomorral figyelte, amint férje csuromvizes, imbolygó alakja feltűnik a hálószoba ajtajában.

- Hoztál pénzt? - kérdezte elcsukló hangon.

- Téged csak a pénz érdekel! - ordította magából kikelve a férfi. Bal kezével néhány gyűrött papírpénzt és némi aprópénzt vett elő a zsebéből, és az éjjeliszekrényre dobta. Márta jól látta az ajtón beszűrődő reggeli fényben, hogy három-négyezer forintnál semmiképpen sem lehet több a kocsmázásból és kártyázásból megmaradt összeg.

 - Ezzel megint nem megyünk semmire - suttogta rémülten.

- De a kutya Úristenit! - ordította most már magán kívül a férfi. - Nekem is jár egy kis kikapcsolódás az egész napos robot után! Te meg takarodj ki az ágyamból! - rivallt rá rekedt hangon a kislányára. Heves mozdulattal megragadta Réka hosszú, szőke haját, és egy erőteljes mozdulattal az ajtó felé lökte. Márta egy ugrással a lánya mellett termett, és védelmezően magához szorította.

 - Szíjat hasítok a hátatokból, ha nem tűntök el rögtön a szemem elől! - üvöltötte vérbe borult szemekkel. Gyors mozdulattal egy rugós bicskát vett elő a farzsebéből, kipattintotta, és bizonytalan mozdulatokkal hadonászni kezdett vele.

 Márta a megrémült kislányt maga előtt tolva kimenekült a házból. A feldühödött férfi a bicskát magasra tartva utánuk futott. A kertkapuban érte be őket, de megbotlott az ottfelejtett locsolókannában. A futás lendületétől térdre esett, és a felemelt bicska éle egy könnyebb sebet ejtett Márta csupasz karján.

 Az asszony a fájdalomtól és a rémülettől olyan erővel szorította meg Réka kezét, hogy a kislány hangos sírásba tört ki.

 Mezítláb, egy szál hálóruhában, egymást támogatva futottak végig a még néptelen utcán. Házuk a falu utolsó háza volt. Márta ebben a korai órában senkit nem akart felzavarni az utcájukban. - Gyere Réka, kimegyünk a mamáék présházába addig, míg apád lenyugszik egy kicsit.

 Az eső hirtelen elállt, a nap is előbukkant. Nem volt messze a szőlőskert, csak egy mezőn kellett átvágniuk, hogy a présházhoz eljussanak. A mezőt egy sebes folyású, keskeny patak szelte ketté, de most a viharban lezúduló esőtől a víz megduzzadva zavaros hullámokat vetett. Alig találták meg a keskeny pallót, amely száraz időben már messziről látható volt. Mikor végre felfedezték a sártól csúszós kis átjárót, Márta átkarolta Réka derekát, és óvatosan felsegítette a pallóra. Már majdnem átértek, mikor a kislány lába megcsúszott, elvesztette az egyensúlyát, és a következő pillanatban mindketten derékig süllyedtek a jéghideg vízben. Márta kétségbeesetten próbálta partra vonszolni Rékát, de a víz sodrása olyan erős volt, hogy nem tudtak irányt változtatni. Kétségbeesve kiáltoztak segítségért. A kiáltozást meghallva a faluszéli kutyák is hangos ugatásba kezdtek, és az egyik házból előjött egy korán munkába induló középkorú férfi. Ő aztán riasztotta az utcabelieket, és néhány perc múlva egy tucat jól megtermett fiatal férfi, vastag kötelekkel felszerelve rohant a megáradt patak felé. Már egészen közel voltak, mikor a patak felső szélén átszakadt az esőtől átázott löszfal, és a vadul hánykolódó hullámok egy hatalmas sárlavinává változtak. Réka nyakig, Márta vállig süllyedt a sötétbarna, hullámzó masszába. Kétségbeesve sikoltoztak, lábukkal már alig érintették az iszamlós patakmedret.

 Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a férfiak a parthoz értek. De még időben érkeztek. Mentőövként repült a két jól megcsomózott hurok a barna hullámok közé. Márta végső erejét összeszedve először Rékára segítette a kötelet, majd maga is belebújt a hurokba. Mire partra húzták őket, sivító hanggal megérkezett a mentőautó is. Mártát épp felsegítették a hordágyra, mikor meglátta, hogy házuk előtt megáll egy rendőrautó. Aztán minden elsötétül előtte és érezte, hogy zuhan egy bársonyos, biztonságos mélység felé, ahol nincs többé félelem. 

 

 

Az ihlető mű

Játék részletei...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#10. 2012. május 1. 08:59
Én kíváncsi lennék a te sárlavinádra. Illetve a most megjelent Eliza Beth-es Fény is olyan, mintha neked rakta volna fel, hisz a templomi motívum rengeteg mesédben szerepel. Nem szeretnél ezekhez írni egy-egy mesét? :)
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. április 29. 16:07
Balage
#9. 2012. május 1. 08:57
Nagyon kemény írás. Nem is gondoltam volna, hogy ilyet is ki lehet hozni ebből a képből. Nekem tetszett. Grat!
Fer-Kai
#8. 2012. április 29. 22:27
Összemosom?
Analógiát látok az apa figurája és a sárlavina között.
Számomra a történet ettől még érdekesebb, értékesebb.
Az, hogy az anya és gyermeke sajnálandó, meglehetősen kézenfekvő. Az már talán kevésbé, hogy az apa is szánandó. Minden látszat ellenére, ő a leggyengébb.
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2012. április 29. 17:33
Answer
#7. 2012. április 29. 17:33
Remekül megírt történet, amely tökéletesen illeszkedik a képhez.
Elismerésem!
Gitka_61
#6. 2012. április 29. 17:33
Én nem gondolnám, hogy a sárlavinát össze kellene mosni a férjjel. A sárlavina éppenséggel kimenekít abból a borzalomból...igaz egy másik veszélynek teszi ki az anyát és gyermekét, de ebből a veszélyből kimenekülhetnek, még el is feledhetik, míg, amit az apa okozott lelki sérüléseket, azt nem valószínű, hogy bármikor is elfeledhetik...Bár abban egyetértek, hogy maga a férj is áldozat, és ily módon próbál menekülni, ha csak néhány órára is...persze az ittasságot messze elvetem..semmire nem gyógyír. Sőt!!!!
Azért érdekes a fogalmazásod. Úgy tűnik az anya és gyermeke nem is sajnálandók, csak az apa, aki okozta a bajt!!!
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. április 29. 16:07
Fer-Kai
#5. 2012. április 29. 16:07
A menekülés különböző stációi.
Az anya és a lánya legalább még tudja, hogy menekül, ki és mi elől, de az a másik szerencsétlen lassan már ennyire sem képes. Hiszen egyszerre üldöző és üldözött. Az ő helyzete már-már reménytelen.
Ő a sárlavina.
Mara
#4. 2012. április 29. 10:45
Megrázó történetedhez szeretettel gratulálok: Mara
Eliza Beth
#3. 2012. április 29. 10:27
Azt a mindenit! Jól összeszedett történet.
Azt sosem fogom megérteni, miért "kis kikapcsolódás" a részegre-ivás... Mert, ha iszik egyet, jólesik a munka után, elfogadom, semmi gond... És tök mindegy, férfiról vagy nőről van szó. Nagyon aktuális téma, sajna sokan kapcsolódnak ki így, mintha ez bármit is megoldana.
Gitka_61
#2. 2012. április 29. 08:51
Kedves Ibolya!

Ha lehet egy ilyen borzalmakkal teli írásra azt mondani, hogy remek, akkor ezt mondom. Persze, ez inkább...de hiszen mindenki érti.

Megrázó , sajnos nagyon mai történetet jelenítettél meg!

Köszönöm! Gitta
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek