Vedres- Nagy Ibolya: Csak reggel lenne már!

Most sírhatna hangosan, nyüszítve, hüppögve, levegő után kapkodva, úgysem hallaná meg senki. A borostyánnal benőtt fáskamra jó messze esik a palotának is beillő villától.


De ha közel lenne, akkor sem sok zaj szűrődhetne ki, a javában tomboló vihar még a legkeservesebb sírás hangjait is elnyomná.

Marcinak már nagy gyakorlata van a néma sírásban. Olyankor fogait összeszorítva, a takarót fülére húzva addig sírdogál némán, míg az összes könnye elfolyik. „Síró, picsogó, három éves kiscsikó, óvodába nem való." -Kántálták az óvoda udvarán nagyhangon a nagycsoportos fiúk szinte minden reggel, miután Marci anyja mögött nyikorogva becsukódott a kiskapu. A mondóka végén néha egy-egy vagányabb gyerek még bokán is rúgta a keservesen síró fiúcskát, hogy nagyobb nyomatékot adjon a dolognak. Az óvó nénik is csak addig nyugtatgatták, amíg a szélsebesen eliramló anyuka hallótávolságon kívülre nem került.

 Marci nagyon hamar felfogta, hogy az óvónők és a dadusok egyáltalán nem szeretik az ő anyukáját. Gyermeklelkében eleinte nagy volt a zavar, sehogyan sem értette, hogy az egyik percben még barátságos, készséges, szélesen mosolygó nénik miként változhatnak át olyan gyorsan homlokráncoló, ajakbiggyesztő, gúnyos mosolyú boszorkányokká.

 Eleinte azért még arra vigyáztak, hogy Marci előtt ne mondjanak az édesanyjáról semmit. Aztán persze gyorsan megfeledkeztek magukról, főleg akkor, ha a vezető óvónő nem volt a közelben.
- Hogy csinálja ez a nő, hogy közel a negyvenhez is ilyen jól néz még ki?- kérdezte sűrű pislogások között a jelentéktelen külsejű, dundi Annamari. -Biztos plasztikázva van. Meg látod, a sminkje is mindig milyen tökéletes, a frizuráit meg biztosan a belvárosban készíti valamelyik menő fodrász - tette hozzá Idus, a nyugdíj felé közeledő dada. Aztán rendszerint megbeszélték Krisztina aznapi öltözékét a kiegészítőkkel együtt. A cipők és a táskák taglalásánál már szinte gyűlölködve irigykedtek. Ahogy teltek a hetek, egyre gátlástalanabbul beszélték ki Marci édesanyját. Már nem csak a külsejét kritizálták, hanem néhány jól értesült anyuka híresztelését is apróra kielemezték. Krisztina gyakran változó frizurái, hajszínei, elegáns, vagy sportos öltözékei, két gyerek után is tökéletes alakja, rugalmas, ránctalan bőre egy idő után már nem volt újdonság a számukra. Egyre mohóbban kezdtek érdeklődni az asszony magánélete iránt. Nem is kellett sokáig várni az izgalmas hírre. Egy novemberi reggelen a minden lében kanál takarítónő, Rozi néni sejtelmesen mosolyogva súgta Annamari fülébe a nagy hírt:
- A Bodainénak szeretője van! - A hír pillanatok alatt elterjed az óvodában, estére már csak a vezető óvónő nem tudott róla. Ő már csak akkor értesült a dologról, mikor fél év múlva Marcit apja vitte haza az óvodából. Míg a dadus a kisfiút öltöztette, Bodai apuka a vezető óvónő szobájában néhány szaggatott mondatban elpanaszolta, hogy felesége aznap reggel elköltözött tőlük.

Attól kezdve Marcinak jó ideig nem kellett óvodába járnia. Apja felvett házvezetőnőnek egy nyugdíjas tanítónőt, aki a nevelőnői feladatokat is ellátta a két anyátlanul maradt gyerek mellett. Marci hamar megszerette a hatvanas évei elején járó, mindig mosolygós, ránctalan arcú, gömbölyded termetű Klári nénit. Anyját ugyan jó darabig reménykedve visszavárta, - a havi kétszer kétnapos láthatásból mindig sírva jött vissza - de az, hogy nem kell többé a gúnyolódó óvónők és kegyetlenkedő pajtások közé járnia, megnyugtató érzéssel töltötte el.

Nővére, Annabella viszont az első perctől fogva utálta a velük együtt lakó házvezetőnőt. Klári néninek volt két felnőtt lánya és két unokája. Sem tanítványait, sem lányait soha nem akarta „nevelni". Csupán együtt lenni velük, jóindulatúan átsegíteni őket a nehéz időszakokon, és hagyni, hogy a maguk kárán is tanulhassanak. Marci az első perctől kezdve ösztönösen érezte az asszonyból áradó szeretetet, de a kislányt minden idegesítette Klári néniben. A halk, de határozott hangja, a mindig rendezett, ápolt külseje, de leginkább a nyugalma és a következetessége bosszantotta. Annabella nemrég töltötte be a tizennegyedik évét, már akkor látszott rajta, hogy hamarosan még anyjánál is sokkal mutatósabb, vonzóbb nő lesz belőle. Még csak nyolcadikba járt, de már egész udvartartása volt fiúkból és hízelgő barátnőkből.

Klári néni mindkét lánya külföldön dolgozott, férje réges-régen elhagyta egy fiatalabb nőért. Már évek óta magányosan élt, mikor megkapta ezt a bentlakásos állást. Hamar megszerette Marcit, és bízott benne, hogy idővel Annabella is felenged majd, és ő új otthonra lel Bodaiéknál.

Nem így történt. Marcit pár hónap múlva apja új óvodába íratta, de csak félnaposba. Klári néni hozta-vitte, délben már otthon is volt újból. Bár új környezetével hamar megbarátkozott, nagyon örült annak, hogy az ebédre már Klári néni főztjét ehette.

Annabella irigyen figyelte öccse és a házvezetőnő meghitt kapcsolatát. Lelke mélyén ő is vágyott Klári néni szeretetére, de kamaszos lázadása és a testvérféltékenység nem engedte, hogy ennek a legkisebb jelét adja. Viselkedése egyre arrogánsabb, szemtelenebb lett.

Két évet éltek le így, ebben a felemás helyzetben. Aztán egy májusi estén Bodai Imre bemutatta családjának új barátnőjét, Lolát. A mindössze huszonöt éves lány próbált mindenkihez kedves lenni, de Klári néni már az első percben látta, hogy a rendkívül csinos lány nem az ötven évéhez közeledő Imréhez, annál inkább a jómódú vállalkozó csodaszép villájához és bankbetétjéhez vonzódik.

Imre persze ezt nem vette észre, villámgyorsan elvált Krisztinától, gyorsan feleségül vette a mélykék szemű, hollófekete hajú Lolát. Nem telt el egy év sem, máris hangos csecsemősírás verte fel a házat. Lola gyorsan bebiztosította magát egy fiúgyermekkel is a házasságlevél mellé.

Annabella gyorsan szövetségest talált Lolában, közös erővel egy jó év alatt elérték, hogy Klári néni felmondjon. Kapóra jött neki az akkor már Kanadában élő idősebb lánya ajánlata. Pár hét alatt elintézte a hivatalos ügyeket, búcsút intve a Bodai családnak, meg sem állt az ottavai repülőtérig, ahol már várta őt az igazi családja, a magyarul még alig beszélő két kis fiúunokájával.

Marcit Klári nénit még jobban hiányolta, mint annak idején az anyját. Lola pedig meg sem próbálta pótolni a jó szándékú idős hölgyet. Könnyen elérte a szerelmétől megvakult Bodainál, hogy a kisfiút egész napos óvodába adják, Klári néni helyett pedig felvett egy kétnaponta megjelenő, szótlan, mindig mogorva középkorú bejárónőt.

Marcit Krisztina továbbra is magával vitte a kéthetente ismétlődő láthatásokra, de mikor ő is teherbe esett az új barátjától, rosszullétekre hivatkozva egyre gyakrabban bízta a kisfiút vidéken élő édesanyjára. Ági mama akkor már három éve özvegy volt, mindenkinél jobban szerette egyetlen fiúunokáját. Eleinte csak a láthatások idejére látta vendégül, később már hosszú heteket is nála tölthetett a kisfiú. Marcit mindig nagyon megviselte, ha búcsút kellett mondania Ági mamának. Otthon egyre sűrűbbé váltak a veszekedések, Lolát már Annabella is sűrűn kihozta a sodrából. A kisfiú egyre gyakrabban keresett menedéket a fáskamrában. Ott végre igazán kisírhatta magát. Eddig még nem fedezték fel a rejtekhelyét, igaz, nem is szokták keresni, még világos előtt mindig visszaosont a házba.

Ági mama - bár Marci soha nem panaszkodott neki - hamar észrevette a bajt. A kisfiú sokat fogyott, sápadt, kedvetlen lett. Éjszakánként gyakran felriadt. Ha pedig hosszabb időt tölthetett el mamájánál, az utolsó éjszakán rendszerint be is pisilt.

Bodai apuka egy drága magániskolába akarta íratni, de Ági mamának jobb ötlete támadt. Az iskolakezdést megelőző nyár nagy részét a kisfiú már nála töltötte, és egy meghitt hangulatban eltöltött vacsora után megkérdezte Marcit, lenne-e kedve végleg hozzá költözni, és a falu egyetlen iskolájába járni. A kisfiú boldogan ugrott nagyanyja nyakába. Csak ölelték egymást hosszú percekig szótlanul, míg a telefon erőszakos csörgése szét nem választotta őket.

Most itt kucorog a fáskamrában, egy összecsukható tábori ágyon. Jól befészkelte magát a nappaliból kicsempészett kockás takaró alá. A vihar is alábbhagyott, csendes eső veri a kamra egyetlen kis ablakát. Marci sírástól bedagadt szemei lassan lecsukódnak, már majdnem álomba merül végre, mikor éles körmök kezdik kaparászni a kamra vasajtaját.

A kaparászást hangos, örömteli ugatás követi.
- Ott van, megvan, hála Istennek, ügyes vagy Málna! - hallja Marci Ági mama megkönnyebbült hangját.

A kutya elsőként ront be a frissen vágott fától illatozó kamrába, tappancsaival jókora nedves foltokat hagyva a kamra betonpadlóján. Nyomában a megszeppent Annabella lépked, de már adja is át a helyét Ági mamának, aki úgy szorítja magához a remegő gyereket, mintha már soha többé nem akarná elengedni maga mellől.

 

 

 

Vedres- Nagy Ibolya

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fer-Kai
#10. 2012. augusztus 25. 19:53
Igen, ez a fáskamra gyönyörű szimbólum.
Az ember szívkamrája jut róla eszembe, ahol elő van készítve, fel van halmozva a megmelegedés - a lelki hő - lehetősége.
előzmény: Violet hozzászólása, 2012. augusztus 25. 13:10
Violet
#9. 2012. augusztus 25. 13:10
Kedves Kató!
A történet teljes fikció, egy valóságos eleme van csupán.-Én is fáskamrába jártam kisgyerek koromban kisírni magamból a felnőttek által okozott sérelmeimet. Mire jó egy fáskamra!
Szeretettel üdvözöllek: Ibolya
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. augusztus 24. 16:09
Csilla
#8. 2012. augusztus 24. 20:49
Megható, lendületes, olvasmányos történet egy sokat szenvedett kisfiúról.
Elgondolkodtató Írásodhoz gratulálok.
Döme Zsuzsa
#7. 2012. augusztus 24. 19:28
Csak nyugalma lenne már!
Juhász Kató
#6. 2012. augusztus 24. 16:09
Életből vett történetedhez gratulálok!
Answer
#5. 2012. augusztus 24. 15:55
Szomorú történet.
Remek!
Balage
#4. 2012. augusztus 24. 13:57
Kemény, jól megfogalmazott írás. Tetszett. Grat!
Mara
#3. 2012. augusztus 24. 13:15
Kedves Ibolya,
szomoru sorsokbol boven van.
Szepen felepitett irasodhoz szeretettel gratulalok:Mara
Eliza Beth
#2. 2012. augusztus 24. 12:17
Szegény kisgyerek! Miért mindig nekik kell meginni a levét? Szép, kerek történet, bár ne lenne oly szomorú! De legalább a vége jó!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek