Várlak 2

Két év után májusban átölelhetem a lányom.

 

 

Várlak nyári napsugárral,

őszi lombhullással,

téli hóvihar utáni

mozdulatlansággal,

tüdőtágító hajnalhasadással.

 

Így múlnak fájó hetek,

keselyűszárnyú hónapok,

kőkemény sziklákról függő

szívtelen, szánalmas évszakok.

 

Várlak, mert váram az erőm,

vártalak, várlak, várni foglak,

tudom, messze földről felröppen

lágy szellővel, tavasz illatával a

megállíthatatlan megtestesülés,

hozzám hozza, két karomra bízza

nem hiába Várva Várt

napsugaram, féltett kincsem.

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#5. 2015. március 24. 07:55
Kedves Fer-Kai!

Milyen csodás az összehasonlítás.
Olvastam, igaz régen, Antoine de Saint-Exupéry regényét, hiszen házi olvasmány volt a tanulóimnak, és lám, nem maradt meg bennem ez a gyönyörű beszélgetés, pedig nagyon sok elgondolkodtató rész van még benne.
Köszönöm Neked a kimerítő hozzászólásod. Bevallom, ha nem látom a neved, egy kicsit szomorú vagyok, mert hozzászólásaidból vagy tanulni lehet, vagy mélyen a lelkébe néznie az embernek.
Köszönettel és tisztelettel: Mara
Fer-Kai
#4. 2015. március 23. 14:10
Itt tényleg minden a várásról, készülődésről szól - egyfajta adventi ünnep.

Antoine de Saint-Exupéry kis hercege és a róka párbeszéde jutott az eszembe:

"Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is."

És a búcsúnál:

"- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse."
Mara
#3. 2015. március 23. 13:18
Köszönöm, kedves Karola.
Nagyon várom a találkozást: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke