Vándorlás

Egy rövid vers az életről.

Sodor a szél mint egy levelet,
kirándulok ismeretlen tájakon,
élvezettel nézem a szérűt,
s a gólyafészkeket a házakon.

Idős bácsi hajtja tehenét,
közben kukorékolnak a kakasok,
a kanyarban egy Krisztus kereszt,
akit még az idő is elhagyott.

Szívem pontosan erre vágyott,
kitaszítottá lenni koldusszegényen,
fennakadtam a tövisek között,
és Krisztusnak volt akivel beszéljen.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Gandalf
#7. 2016. április 17. 20:28
Brigitta hálásan köszönöm, amit leírtál.
előzmény: Hunyadi-Huszta Brigitta hozzászólása, 2016. március 2. 16:32
Hunyadi-Huszta Brigitta
#6. 2016. március 2. 16:32
Ami engem megfogott, az a magány és az emberközeliség egyensúlya. Mély érzésekkel, mondandóval telített alkotás. Köszönöm, hogy olvashattam.
Gandalf
#5. 2016. február 28. 13:31
Kedves Károly köszönöm szépen, és örvendek ha valakít megérint egy vers.
előzmény: karoly hozzászólása, 2016. február 26. 17:38
karoly
#4. 2016. február 26. 17:38
Csatlakozom én is, -szinte szíven üti az embert a befejező asszociáció. Persze, ez szépen elő is lett készítve.
Gandalf
#3. 2016. február 25. 19:08
Fer -Kai a ragaszkodásmentesség nem zárja ki a pillanat megélését. És a pillanat az lehet ilyen is és olyan is. A bírtoklásnélküliség az nem jelent örömtelenséget. Köszönöm és örvendek hogy tetszett az utolsó két sor.
Fer-Kai
#2. 2016. február 25. 18:08
Azt hiszem, van egy kis ellentmondás (ha nem is logikailag, de érzelmileg) az első és a harmadik versszak között:
"élvezettel nézem a szérűt,
s a gólyafészkeket a házakon."
illetve:
"kitaszítottá lenni koldusszegényen,
fennakadtam a tövisek között,"

De az egyszerű, szép és tiszta, rendkívül érzékletes zárómondat miatt érdemes volt megírni az egészet.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek