Valótlan valóság

...kalandozó gondolataiba merült, észervett egy különös, szemmel láthatóan vén batárt...

 

 

Az őszi napsugár telehintette aranyporával a kisváros parkját. Terebélyes tölgyasszony még ruháját csillogtatta a kora délutáni fényben, s jólesően bámulta a jövő-menő embereket és a padokon pihenő anyukákat, akik babakocsit ringatva cseverésztek ismerőseikkel. Az iskolás lánykák az alig pár napja elkezdődő iskolai órák végeztével kuncogva, szoknyájukat olykor kicsit fellebbentve igyekeztek a közeli kürtőskalácsoshoz, mely édes illata keveredett a szellőben a közeli szőlőskertek aromájával. Odébb egy őszes halántékú úr éppen pulikáját sétáltatta, s meg-megállt, amint a blöki szagjeleket szimatolt, s válaszként meg is szentelte azokat. A juharfa már készülődött ruhája levetésére, pár levele szállt lassan a földre, az őszi rózsák közé lebbenve.

Liza lépteit lassítva a tölgyfa ölében talált pihenőre. Péntek lévén nem sietett, mint olykor, szüksége volt arra, hogy átadja érzékeit egy kis semmittevésnek, és csukott szemmel beleszippantott az édes aromájú levegőbe. Hullámos fürtjeit az ősz keze lágyan belesimította arcába, ami jó érzéssel töltötte el. Kedvese kezét utánozta e láthatatlan mozdulat. Bámulta a megnyugtató zsongással párosuló sétálókat, pihentette lelkét ez a színkavalkád, amivel az ősz ajándékozta meg.

- Melyik évszak a kedvencem? Most az ősz. Érzem, megnyugtat, de minden hónapról így vélekedek. Ugye milyen érdekes? Mindig az a legszebb, ami éppen rám mosolyog. A pillanatot át kell élni - elmélkedett.

Liza a húszas éveiben járó szemrevaló lányka, aki szüleitől jó modort és szépérzéket kapott élete útravalójául. Mind küllemére, mind természetére igényesen élt a kisvárosban. A közeli iskolában tanított alig egy éve, miután a főiskolai évei eredményeként itt kapott állást egy pici kis garzonlakással együtt. Értékelte a vidéki emberek gondolkodását, a nagyváros rohanó forgatagával szemben nyugodtabb élet várta itt.

Ahogy ücsörögve kalandozó gondolataiba merült, észrevett egy különös, szemmel láthatóan vén batárt, egy ezer évesnek tűnő buszt, ahogy bekanyarodott a parkolóba. Pöfögve, zörögve állt meg. Nyikorogva nyílt az ajtaja, s lekászálódott róla úgy talán nyolc-tíz fura alak. Fekete felöltőjüket meglóbálta az ősz szél, széles karimájú sötét kalapjukat homlokukba húzva toporogtak, szemmel láthatóan kerestek valakit. Talán várták őket? Vagy eltévedtek? Liza tekintete rájuk tapadt, valahogy az volt az érzése, hogy látta már őket, vagy hasonló fazonokat. Talán húsz méterre lehetett tőlük. Kissé előre dőlt, fürkészve gesztikulációikat, beszédüket. Ekkor az egyikük Liza felé mutogatott, s elindultak határozottan. Ahogy közeledtek, kivehetővé vált hullámos pajeszuk, ahogy libegett lépteiket utánozva. Hangtávolságon belül érve már rájött, hogy héberül beszélnek.

- Ezek szerint rabbik? Vagy valamiféle hasonló zsidó elöljárók? Igen, láttam már hozzájuk foghatót a zsinagógánál - repültek gondolatai. Szinte mindannyian éltesebb kort megérő férfiaknak tűntek. Egyenesen jöttek felé, amire ő önkéntelenül hátranézett, de mögötte csak a tölgyasszony álldogált teljes nyugodtsággal.

- Mit akarhatnak tőlem? Hisz annyian ülnek itt a parkban. A kutyás úr is pár méterre beszélget egy másik ebtulajdonossal. Miért pont én? Más is tudna nekik segíteni, ha érdeklődnének, hisz itt a kisvárosban szinte mindenki tud mindenről. Lehet, hogy rendezvényük lesz? De hiszen itt nincs is zsinagóga - lüktették agya fonalai. Ekkorra odaértek hozzá a férfiak. Egyikük udvariasan meghajolva Liza kezét megfogva tört magyarsággal így szólt:

- Rád leltünk végre ezen a szent napon. Ez életed legcsodásabb napja, eljöttünk, hogy menyegződ részesei lehessünk.

Lizával szinte megfordult a föld. Semmit sem értett.

- Kinek ígérték oda a kezét? Mi ez az egész? Ugye csak a képzelete játéka? Vagy bátyjáé, aki az egyik televíziós társaság operatőre? Igen. Csak ez a megoldás: kandi kamera. És most ott lesi a fák mögött jót kacarászva. De ez bolond vicc. És honnan ennyi rabbiszerű koros férfi? - zuhogtak a kérdések fejében. De nem volt ideje tovább gondolkozni, mert férfiak gyengéden átkarolták, és a busznak alig nevezhető tákolmányhoz vitték. Az ajtó ismét kinyílt azzal az olajozatlan recsegő hanggal, és már ott állt a visszavonhatatlanban. Hol héberül, hol akcentussal magyarul nyugtatgatták, közben egy fülkébe tessékelték a busz végében, ahol két asszony várta, akik szintén valami megfejthetetlen nyelven beszéltek. Levetkőztették, és testét bekenték csodásan misztikus illatokkal, arcát kifestették. Liza meg sem mert szólalni, csak folyton azon kattogott az agya, hogy vajon ébren van-e. Úgy érezte, mintha az ezeregyéj meséjében egy statiszta lenne, de ezt gyorsan kihessegette agyából, hisz az egy teljesen másik történés. Az asszonyok csodaszép hófehér ruhát adtak testére, s ékszerekkel halmozták el. A karjára, a nyakára, a bokájára súlyos arany különlegességek kerültek. Sziporkáztak a busz bár poros, de a fényt valamennyire átengedő ablakában. Még most sem értett semmit, de megadta magát, sőt kíváncsisága az egekbe kezdte repíteni, ahogy végignézett öltözékén. A szivárvány ezer színe csillogott ruháján, mely a földre omlott. Kristályok, hada vakította el a közeledő tekintetet. Hajába lehelet finom aranysálat szőttek a szorgos kezek.

- Ez én lennék? De ki a herceg, aki ezt a pompát szánja nekem? - zihált a pulzusa. A tevékenység elszállította feje felett az időérzékét. Az asszonyok kedveskedő simogatással a buszról leterelve átadták a korosabb férfiaknak, akik két oldalról átkarolva átvezették a parkon, az addigra már hatalmas tömeggé összegyűlt járókelőkön. Csodás alkatát, és fenséges öltözékét dicsérték, szerencséjére fel sem ismerve őt. A park túloldalán egy klasszicista épület állt, a polgármesteri hivatal. Körben álltak a fekete ruhás férfiak, akik ekkorra más úgy harmincan lehettek. Lizát bevezették a számára már ismerős épületbe, hisz a kisváros polgármesterével sokat dolgozott együtt pályázatok írásában. Szinte lába sem érte a földet, olyan érzés kerítette hatalmába, mintha egy számára külső, fenséges erő felemelte volna, bár ez csak a férfiak lágy emelése volt ez.

- Mi is ez az egész? A tesóm csak előjön, és jót nevetünk majd a bolondságán. De ennyit rááldozni egy tréfára? Persze ez is rá vall, hisz mindig is értett a huncutságokhoz - járt Liza észkereke. Az asszonyok, akik oly finoman előkészítették, hátramaradtak, a férfi, aki beszélte a magyart mellélépett, és lágyan a karját fogva bekísérte a nagyterembe. Sokan ültek már bent a fejleményeket várva, és egyszer csak Liza megpillantott egy férfit, ahogy mellé lépett. Sötét, keleties ruhát viselt, és a szeme valahonnan ismerősnek tűnt számára.

- Ez a nap életetek felejthetetlen napja - kezdte mondandóját a polgármester, akit Liza jól ismert. Valami megfoghatatlan huncutság játszott szája szegletében. Bizonyos, hogy ő is beavatott ebbe az egész játékba. Hát persze, hiszen a bátyja bármire képes... Liza most is tudta, hogy ez egy poén, hisz nem tud kézfogóról. Gondolta, végigasszisztálja a helyzetet, előbb-utóbb kiderül az igazság, és jót kacagnak majd. Várta, mikor jön a pezsgővel az ismerős kitaláló. De nem jött. A férfire gyanakodott, bátyját várta, nézte az ismerős szempárt.

- Zöld szemek. Lágy orgánum... Hirtelen, beleszédült... de hiszen ő a szerelme... zsidó felmenőkkel?......Vagy talán az ő felmenői? Eddig miért titkolta? Ezek szerint ez nem a kandi kamera? És ezek a fekete ruhás férfiak?? De szó sem volt közöttük házasságról... Liza szédülten állt, és szemük összecsillant, amit csók követett. Tapsoltak az idegenek. A polgármester nevetett, és Liza is....

 

 

.......Ébresztő pici szívem... Annyira nevetsz álmodban... - szólt az ismerős hang. Liza felemelte álmos tekintetét, és a smaragd szempár mosolygott rá a paplan rejtekéből.

 

 

 

 

2012. Mimmy clein

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#16. 2012. szeptember 16. 10:06
Aztán majd jól letámadjuk! :-)))
előzmény: Mimmy hozzászólása, 2012. szeptember 16. 08:34
Mimmy
#15. 2012. szeptember 16. 08:34
Hihihihi, igen, de éppen a huncutkodás miatt írtam kétértelműen, oké, keresek neked egy snájdig kürtöskalácsost, akinek mellesleg a kalácsa is jó illatú.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. szeptember 15. 16:42
Eliza Beth
#14. 2012. szeptember 15. 16:42
Köszönöm, Mimmy! Szeretem a kürtőskalácsot.

De azt hiszem, nem értetted meg, mit írtam :-))) illetve mit írtál :-)))
Nekem nem mindegy, hogy a kürtőskalács édes illata, vagy a kürtőskalácsosé.... már kapiskálod? Persze, ha valami jó pasi....
előzmény: Mimmy hozzászólása, 2012. szeptember 15. 15:00
Mimmy
#13. 2012. szeptember 15. 15:06
Köszönöm drága Mara.
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. szeptember 15. 10:13
Mimmy
#12. 2012. szeptember 15. 15:06
Drága Fer-Kai. egyet értek veled sok mindenben, de te pontosan a sóját akarod velem eltöröltetni, és ne feledd, hogy én nem vagyok író, csupán egy szegény festő, aki színesben, és illatfelhőben látja innen pláne a délvidékről a világot, és, mint halak-nő imádok szárnyalni a képzelet szárnyán. hidd el, hogy a szélnek is van keze, é ezt tudom.
értem, h. értem, és köszönöm.:mimmy
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. szeptember 14. 21:59
Mimmy
#11. 2012. szeptember 15. 15:02
Kedvesem, tényleg egy megélt álom volt, persze egy kis színnel. Egy nagyszabású kiállításra készülök, meg hát pénzt is kell olykor keresnem, és futkározunk párommal a két országrész között, de vagyok, ne aggódj, olvaslak is titeket, csak kevés idő van rá, hogy jelezzek is, pedig csúcs szupereket írtok- Ölellek.
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. szeptember 14. 20:47
Mimmy
#10. 2012. szeptember 15. 15:00
oké, ígérem, sőt egyszer elviszlek kürtös kalácsozni. tudtad, hogy egy kedves régi isi társam pék-tanár apukája hozta be Székről Erdélyből úgy talán a hetvenes évek elején?
Rendben, hozok még, ne aggódj, csak mostanában elfoglal sok más dolog is, de itt szeretek köztetek, hisz sok jót írtok ti is ám.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. szeptember 14. 18:36
Mimmy
#9. 2012. szeptember 15. 14:57
Köszönöm Csilla, igen a poént a végére tartogattam. Jól esnek soraid.
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. szeptember 14. 18:32
Mimmy
#8. 2012. szeptember 15. 14:56
Köszi balage, ez volt a szándékom, és bocs a néhány elütésért. ölellek Titeket.
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. szeptember 14. 12:55
Mara
#7. 2012. szeptember 15. 10:13
Az elgondolás tetszik egy mese szombatra.
Szeretettel: Mara
Fer-Kai
#6. 2012. szeptember 14. 21:59
(Vigyázat, kritikai észrevétel, csak erős idegzetűeknek!)

Érdemes csínján bánni a jelzők, határozószók mennyiségével, megválasztásával, elhelyezésével.
Ha túl sok van belőlük, fárasztóak - a képzelőerő is eltunyul.

Egy példa a "sok"-ra:

"Hullámos fürtjeit az ősz keze lágyan belesimította arcába"

Ha belesimította, nyilvánvalóan lágyan, mert ha durván, az nem simítás lenne.
De itt más gond is van, egy képzavar. Ősz keze, mi az? Lehetne mondjuk az őszi szél, de akkor már elég a szél jelző nélkül is, hiszen már az első (feldíszített) mondatból megtudtuk, hogy ősz van.

"Bámulta a megnyugtató zsongással párosuló sétálókat"

Hm. Ez a szóhasználat így meglehetősen erotikus képzeteket kelthetne, ha nem lenne nyilvánvalóan abszurd szituáció.

"Ahogy ücsörögve kalandozó gondolataiba merült"

A szórend logikája szerint itt ücsörgő gondolatokról esik szó, melyek ily módon kalandoznak... mégis beléjük lehet merülni

Nem folytatom tovább.
A szépségre (díszítettségre), érdekességre, választékosságra való (jogos, de) szinte görcsös törekvés a természetesség rovására megy, a végiggondolatlan szókapcsolatok, szórendek értelemzavaró, olykor képzavaros "megoldásokat" eredményeznek.

Érdemes lenne a szöveget egy jó nagy korrektúrának alávetni, ami a logikai megalapozottság és a természetesség, mértéktartás felé vinné.


(Érted, és nem ellened...)
Answer
#5. 2012. szeptember 14. 20:47
Talán megélt álom volt?
Üdv Mimmykém, régen olvastalak!
Kihagysz, és aztán jössz egy remek írással!
Tedd ezt sűrűbben!
Szeretettel: answer
Eliza Beth
#4. 2012. szeptember 14. 18:36
A kürtőskalácsos édes illata... hm... azért tán én is mennék :-)))

Tetszett, sőt, még most is tetszik. Tessék még ilyet hozni, kedves Mimmy!
Csilla
#3. 2012. szeptember 14. 18:32
Az elején nagyon izgultam Lizáért, utána azt gondoltam: Kész átverés ...egyszóval fantasztikusan megoldottad az álom és valóság közti átmenetet.
Jó volt nagyon.
Balage
#2. 2012. szeptember 14. 12:55
Megmosolyogtalak. Tetszett. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek