Vallomás- I.

Míg mellettem voltál, a társas harmóniában fel sem fogtam, milyen jólétben élek.

Vallomás

Míg mellettem voltál, a társas harmóniában fel sem fogtam, milyen jólétben élek…

Mióta egyedül, magányosan, rózsafüzérként morzsolgatom napjaimat, koldusnak érzem magam. Kifosztva, mint akitől elvették mindenét.

Általad valaha tobzódtam a bőségben. Felaggattad rám a szerelem összes díszét. Szép szavakkal, hűséggel, gyengéd érzelmekkel ékítettél, gazdaggá tettél. Te voltál a legnagyobb úr az életemben, és én voltam a te úrnőd. Egymásnak szolgáltunk, s lélekben napról-napra gyarapodtunk.

Amióta elveszítettelek, a lelki egyensúlyom képtelen helyre állni. Folyton eldőlni látszik, mert a másfél évtized alatt sem volt képes megszokni, hogy hiányzik a másik oldala, a jobbik fele, a párja.

Ha szellemalakként kell, hogy átöleljelek, azt sem bánom. Annyit nélkülöztem már, nekem az is ajándék lesz.

Egy utolsó ajándék tőled, kitől minden gazdagságom eredt, s kitől megfosztva váltam én a szerelem koldusává…

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek