Valaki

Egy érzés, mely a rózsaszín felhőben kerít hatalmában. Amikor nincs semmi,csak a vágy, hogy láthassam a lelkem és szívem táplálékát.

 

 

Ülök a vonaton, mely zakatol nagyon,

És közben úgy érzem, kötél van nyakamon.

Esti szürkület s köd ül a tájon,

Ilyen sötét most az én lelkivilágom.

 

Az idő szalad, az órák peregnek,

S csillogó fényben nézem röptét a legyeknek.

Az út már nem hosszú, a vonat lassan megáll.

Boldog vagyok, hisz tudom, hogy rám Valaki vár.

 

A kötél elszakadt, a köd felszállt.

Megszűnt létezni mindaz, mi eddig úgy fájt.

E napfényben előttem csak egy kép lebeg:

Az a csodálatos pillanat, hogy találkozom Veled!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
tuccs
#3. 2011. január 19. 11:17
Örülök,hogy tetszik! Ezért már megérte feltölteni! :)
Balage
#2. 2011. január 19. 10:32
Szép. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek