Vakrandi

Vannak véletlenek?

 

Már a házasságuk hetedik évét taposták. Az életük egyenesben volt: berendezett lakás, kocsi, jövedelmező állás. Ennyi közösen eltöltött idő azonban unalmassá és monotonná is tud válni. Semmi nem úgy működött már, mint a kezdetek kezdetén. Talán egy gyerek megváltoztatná az életüket, de a felesége nem akart még, pedig a biológiai óra ketyegett. Az esti közös együttlétek gépiesen működtek, egyre kevesebb örömet jelentettek számukra. A férfi kereste a megoldást, de nem igazán találta meg a neki megfelelőt. Számba vette a lehetőségeket. Szeretőt nem akart tartani, mert alapjába véve hűséges típus volt, még ma is szerette a feleségét. Fizetni nem akart az örömért, mert nem látta értelmét, hogy csak érzéketlen strigulahúzássá alacsonyodjon ez a számára fontos érzés. Ott volt még a lehetőség, hogy közösen megbeszéljék a problémát, de ettől hideglelést kapott.
A házasságuk elején ugyanis a felesége sokat erőltette, hogy: „Drágám, beszéljük meg!", és ez a mondat bekerült a top 10-be a fel nem tehető kérdések listáján. Pedig megoldást kellett találni, hogy mindkettőjüknek jobb legyen. Megpróbált finoman puhatolózni a munkahelyén. A férfi munkatársai a legvadabb ötletekkel álltak elő. Volt itt minden: édeshármas, gruppen, másik nemmel való próbálkozás. A női munkatársak pedig élből félreértették a problémáját, és többen is ráhajtottak, alig tudta őket levakarni magáról. Maradt az interneten való ötletböngészés. Ledöbbent, hogy mennyire lemaradt ezen a téren. Hosszú órákat töltött a szörfözéssel, de neki való nem akadt.
Már teljesen feladta a reményt, amikor megakadt a szeme egy számára új fogalmon a „vakrandin". Nem is hallott még ilyenről. Ahogy belemélyült a témába, kiderült, hogy ennek is nagyon sok válfaja létezik. Kezdve az egyszerű, ugyan nem ismerlek, de randevúzzunktól, egészen a titkos, egyéjszakás kalandig. Ez utóbbinak íratlan szabályrendszere is van. Néhány napot kotlott a dolgon, de annyira befészkelte magát a gondolataiba, hogy végül a kíváncsiság győzött felette. A lebukás veszélye miatt, nem az interneten, hanem egy erre szakosodott magazinban feladott egy hirdetést. Nyitott egy postafiókot, és várta a leveleket.
Eleinte naponta kétszer is elment megnézni, hogy jött-e válasz, aztán már csak naponta egyszer, majd a végén már csak hetente egyszer. De hiába. Egy kicsit meg is nyugodott, jobb is ez így. Ekkor azonban váratlan dolog történt, jött egy levél. Izgatottan tépte fel a borítékot. Néhány levélváltás után megegyeztek a feltételekben és az időpontban. Sokat törte a fejét, hogyan tálalja a feleségének, a távolléte okát, mert a hazudozáshoz nem sok érzéke volt. De a sors besegített, ugyanis a neje bejelentette, hogy barátnőzni fog ezen az estén, így hát szabad volt. A közös megegyezésnek megfelelően kivett egy szállodai szobát, teljesen besötétített, és várta a megbeszélt kopogtatást. A hölgy pontos volt, amikor belépett, a sziluettje érzékiséget sejtetett. Mivel ez volt a kérés, szavak nélkül zajlott le minden, majd gyors öltözés, és ahogy megérkezett, el is tűnt a látomás. Napokig a hatása alatt volt az élménynek. Úgy tűnt egyikük sem akart ennél többet, mert többé nem keresték a kapcsolatfelvételt.
A férfi nyugtatgatta magát, hogy ez nem minősült megcsalásnak. Sokkal odaadóbb és figyelmesebb lett a párjával, aki, mintegy varázsütésre teljesen kivirult. Megváltoztak a hétköznapjaik, újra jártak moziba, piknikezni, baráti társaságokba. Egyik alkalommal, már a kocsiban ültek, amikor a nejnek eszébe jutott, hogy otthon maradt a táskája. Mit tesz ilyenkor egy úriember? Természetesen vállalja, hogy visszaszalad érte. Ahogy felkapta és elindult vele lefelé a lépcsőn, megállapította magában, hogy milyen dög nehéz ez a retikül. Mi mindennel teli tudják tömni a nők ezeket a „bőröndöket". Egy pillanatra kísértést érzett, hogy belekukucskál, de aztán elhessegette a kisördögöt. Nem szeretett más után kutakodni. A sors azonban másképp rendelte. Az utolsó lépcsőnél tartott, amikor a táska beleakadt a korlátba és arcra esett, felfedve tartalmát. Gyorsan visszadobált mindent, már csak egy papírdarab várta, hogy visszakerüljön a rejtekhelyére. Felvette, és közelebbről szemügyre vette. Egy kivágott apróhirdetés volt. El kezdte olvasni és egyre jobban lemerevedett:
„Kedves Ismeretlen Hölgy!
Keresek egy bevállalós lányt, asszonyt, aki benne lenne egy egyéjszakás kalandban. Közösen határozzuk meg a vakrandi feltételeit. Légy bátor, nyitott!"
„Éjféli Csillag" - jeligére a hirdetőben.

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Melinda1979
#5. 2013. március 13. 08:16
Érdekes kis írás!Nekem nagyon tetszett!
Eliza Beth
#4. 2013. március 13. 00:09
Ugyan a férfi szemszögéből írtad a történetet, de nyilván az asszony is lelkizett az ügyön egy sort, hiszen ő is változtatni akart.
Jó, tetszik!
Balage
#3. 2013. március 12. 23:15
Nekem is nagyon tetszett.
Grat!
Csilla
#2. 2013. március 12. 18:06
Kedves Joci!
Engem teljesen ámulatba ejtettél.
A Józsi tata meséi is nagyon aranyosak voltak.
Ez már a második vagy harmadik teljesen hihető valóságmese, amit tőled olvastam, de éppoly érdekes, mint a képzelet szülte történeteid..... bár, lehet, hogy ezt is csak kitaláltad (?)

Örülök, hogy jól végződött, egy kicsit izgultam az elején, hogy baj lesz. Persze, tovább lehet gondolni, de szerintem nem lehetne "veszekedős" befejezés, hiszen valójában nem is csalták meg egymást :)

Ui. Azt mondják, hogy a hetedik év a legkritikusabb :)))
A bevezetőben írt kérdésre a válaszom: nincsenek véletlenek .
Gratulálok a remek írásodhoz.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek