Vágykeringő - Éljen a szerelmesek napja!

Egy szonett arról, mi nem múlhat el soha.

 


Ébenszín fátylát lebbentve jött az éj,

átölelve óvón törékeny álmunk:

ne ábránd legyen csak ébredő vágyunk,

hisz széttörhet, mint lakatlan csigahéj.

 

Igézete szemed tükrén szállt felém,

s az alvó rét ezüst-füvén kélt táncra

szerelmünk lüktető, lágy dallamára,

hogy örökkön éljen e pisla remény.

 

Víg kacajod dalát nem zengik hárfák,

s érted tárt kezem kalodába zárják

emlékek szőttesén fércelt holnapok,

 

hol lelkem magánytól őrlődve vacog;

de szelíd tölgyesek még őrzik talán

csókod - mely már csak álomszép, tűnt talány.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
freesya
#5. 2011. február 9. 07:23
Kedves Zoé, nagyon szépen köszönöm, meghatóan kedves vagy!
előzmény: zoé hozzászólása, 2011. február 8. 21:17
freesya
#4. 2011. február 9. 07:21
Köszönöm szépen, kedves Balage!
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. február 8. 21:06
zoé
#3. 2011. február 8. 21:17
Tökéletes szonett, gyönyörű képekkel, fájdalmasan szép mondanivalóval! Szeretettel gratulálok! :)
Balage
#2. 2011. február 8. 21:06
Nagyon szép. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek