Vágállomás

A szerelvény nagy zökkenéssel megállt, a monoton géphang pontot tett az utazás végére: végállomás.

Végállomás

A szerelvény nagy zökkenéssel megállt, a monoton géphang pontot tett az utazás végére: végállomás. Leszállok, és egyenest egy pad felé tartok. Muszáj várnom, aki értem jön, láthatóan még nem érkezett meg.

A pad másik végén öregember ül. Nem is ül, szinte csak kuporog. Összegörnyed, a fejét lehajtja, az ember azt hinné, alszik, vagy tán nem is él. A szája azonban hangtalanul mozog, mintha imát mormolna, összekulcsolt kezei néha megrándulnak. Nem tudom levenni róla a szemem, fogva tartja a tekintetemet. Olyan, mint egy vegetáló rongyhalom. A ruhája piszkos, gyűrött, sildes sapkája alól rendezetlen, kócos, ősz haj bukik elő. Keze feketén szutykos, a cipője földes. Bizonyára hajléktalan. Sőt, biztos, hogy az. Mit keresne különben az állomáson, amikor nem utazik sehová?! A nap a padra süt, s az öregember melegszik, mint amikor az éjszaka hűvösségétől mozdulatlanná dermedt állatok is a napra vágynak, annak melegétől remélve próbálják visszanyerni a mozgékonyságukat. Ő már láthatóan nem fogja. Nem használ neki a napsütés sem. Mozdulatlanságba dermedt, s ezt a fagyosságot a napfény sem oldja fel. Vajon mire gondolhat, miközben melegszik?! A kilátástalan életére, a reménytelenségre? Hogy nincs senkije? Hogy nincs hol álomra hajtania a fejét? Ha lenne nálam valami ételféle, neki adnám. Minden részvétem az övé. Annyira sajnálom. Megrendítő  látvány. Egy elesett, reményvesztett élet. Számára valóban ez a végállomás…

Csikorogva fékez az újabb szerelvény. Az utasok közül öltönyös, aktatáskás férfi furakszik elő, kezéből kitépi magát egy ötéves forma kislány. „Papa, papa!” kiáltással szalad a padunk felé. Közben odaér a jól öltözött férfi is. Csendes szavakkal, szelíden korholja a padról feltápászkodó öreget. „De apuka, nem egyszer mondtam már, hogy ne ebben a munkásruhában jöjjön ki elénk az állomásra. Ha már jönni akar, akkor váltson ruhát. Vegye le azt, amiben a kertet túrja, és húzzon fel másik cipőt ehelyett az ócska bakancs helyett. Még azt hiszik, nincs jobb ruhája, nélkülözik, és a fia nem gondoskodik magáról…”

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek