Vadnárciszok mosolya

Krónika az Anna-ligetből...

Vadnárciszok mosolya

 

A Pegazus 11.-ik alkalommal tárta szét erős szárnyait a szurdokpüspöki Anna-liget fölött. Május van, és ilyenkor a Tavasz születésnapjait köszöntjük. Mert igenis a Tavasznak születésnapjai vannak!

Az elmúlt hetekben a Vadnárciszok, mint megannyi fehér csillag, mosolyogtak a Nap sütötte domboldalon. Gyöngéden érintettem meg a szirmokat, és a fülükbe suttogtam féltett titkomat...

Két héttel ezelőtt, Kosborokat ringatott édes álomba a lenyugvó Nap sugara... szép álmokat! Riaszt az őz, és magukra hagyja a kosborokat.

Néhány napja fehér szoknyáját ringatja az Akácfa pillangós virága, nászra hívogatja a szerelemre éhes méheket. Ám ez a szerelem gyorsan múlandó!

Holnap, illatbugyrait tárja ki a Hársfa virága, amelyen a Rózsabogarak szorgoskodnak.

A Természet bábája puha, zöld bársonyát terítette szét a dombok hátán, és a rétek ölében. Egymást váltva nyílnak a lila, sárga, fehér „virág-költemények."

Pacsirta száll a habos felhők felé, onnan hinti szét kedves dalát.

Az Anna-ligetben is a Költészet piros Pipacsokkal, és Búzavirágokkal hímzett tarisznyájából előkerül a Vers és a Muzsika. Három napig muzsikál az erdő az Anna-ligetben...

Sikerül elsőként érkeznem. A faház ajtaja tárva-nyitva várt. Csomagjaim tartalmát gondosan kipakolom... mint azt oly sokszor megtettem. Mindig ugyanazt az ágyat választom, mert szép álmokkal ajándékoz meg. Itthon érzem magam! Utazóruhámat átcserélem melegebb ruházatra. Egy pulcsi, még egy pulcsi, és hallom az autó zúgását. Csapó Lajos érkezett, s a viszontlátás örömöt jelent mindkettőnk számára. Rengeteg mondanivalónk van, be nem áll a szánk... közben kirámoljuk a jármű belsejét. Kenyerek, zsömlék, zöldségek, husikák, vidámító itókák. Vízforralóban táncot rop a víz, és hamarosan kortyolgatjuk a meleg kávét. Mosogató vájdling a helyére, a műanyag kannákba vizet hozok. Boldogan fosztjuk ki a konyhát a személyzet „segítségével." Piros tálcákra poharak sorakoznak, tányérok tornyosodnak, mellettük kések, és kiskanalak lapulnak... jaj' csak föl ne bukjak! Azt a világ másik oldalán is hallanák! Lajos ágyneműket és napraforgós terítőket cipel a „főhadiszállásunkra." Tipp-toppon van minden, mire Kontra Marika is megérkezik kedves mosolyával. Van nagy öröm, még a faház is dudorászik. Jól ismer minket! Szereti a vidámságot, amely néhány napra a falai közé költözik. Verseket, novellákat és szép, szomorú és vidám nótákat hall. Nagy itt ám a jövés-menés! Helyükre vándorolnak az asztalok és a székek. A székekre meleg plédek kerülnek, mert hűvös az idő, és valamennyien fázósak vagyunk. Jöhetnek a Vendégek!

Hamarosan itt is vannak: „Vers és tea baráti társaság" Csécséről érkeznek. A lépcsőn egymás mellé telepednek, kezükben „kincseket" szorongatnak. A fehér papíroson, fekete betűk versekbe rendezve. Illyés Gyula szellemét, költészetét tárják elénk. Egy kedves hölgy fölolvassa a költő élet útját, és a kijelölt részeknél fölolvassák az oda illő verseket. Kontra Marikával elkészítjük a gyümölcsteákat... majd mi is elfoglaljuk a helyünket a hallgatóság között...

Hogy kikből tevődik össze a hallgatóság? Már sorolom is: Nógrády Andor és kedves párja, Ildikó Jobbágyiból. (Ildikó is bice-bóca lett, egy baleset miatt.) Andor izgatottan mutatja be az előkészületben lévő „dalos" könyvét. A megjelenéshez támogatókat toboroz...

Halász Imre Szigetszentmiklósról és Bata Évike Szigethalomról. Imre az esti órákban, érdekes előadást tart a költői képekről, metaforákról, metonímákról. Síri csendben hallgatjuk és figyelünk minden szavára.

További vendégek: Fekete József és drága neje, Bencsik Julianna Gödöllőről. Bekukkant röpke időre Pásztóról a mindig vidám és mókázó Kiss Károly is. Azzal semmi újat nem árulok el, ha azt mondom, hogy az idő vas foga belénk harapott. Gyengébbek, és fáradtabbak lettünk egy esztendővel! Ám a lelkesedésünkkel semmi baj. Az eget kémleljük, ahol szürke esőfelhők nyargalnak. Susog a fenyő, beszélget a vén gesztenyefákkal. Amonnan a hárs is belebólogat a mondatokba. Féltő szeretettel emelkednek fölénk, és elkapnak egy-egy esőcseppet. A vendégekre és a közönségre rákerülnek a pulóverek, kabátok. Az előadást követően, a teázás közben dalra fakad a társaság. Ekkor Bata Évikével úgy döntünk, hogy zugevők leszünk. Otthoni sütésű cipó került az asztalra. Citromfű tea, mézzel ízesítve  gőzölög az üvegpohárban. Szegény Évikének régen volt reggel és sokat utazott, hogy a barátai között lehessen.

Az este hamar bekopogtatott a faház ajtaján. Csapó Lajos, Marika és én őriztük a „művészlakot." Évike és Imre a kőházban tért nyugovóra. A többiek otthon hajtották álomra fejüket, ám megígérték, hogy holnap ismét itt lesznek. A faház ablakai még éjfél előtt elsötétedtek, és mi is eltettük magunkat holnapra...

Csapó Lajosnak szigorú elvárása, hogy érkezési sorrendben „belépőt" kell „előadni!" Nincs irgalom, nincs kegyelem!

Reggel madárdalos napsütésre ébredtünk! A melegséggel cirógató Nap mindenkinek jól esett. Ismét előttünk állt egy szép nap, tele meglepetésekkel. „Lusta ember kávéja" indítja a napunkat. Marikával külön programot szervezünk és „elszaladunk" a Múltunk Házát megtekinteni Szurdokpüspökiben. Végre én is láthatom a kastély makettjét...

A reggelit követően vidám mosollyal érkeznek az újabb vendégek. Irodalmi Pályázat Nyertesei valamennyien. Szöllősi Dávid Budapestről toppan be, mandolinnal oldalán. Noszvajról Juhászné Vanyó Erzsébet (és kedves párja kísérte el, Juhász Gyula.) Zsóka saját verset és mesét olvasott föl nagy örömünkre. Halásztelekről kopogtatott be Gyalus Imre és oldalbordája, Gyalusné Schváb Judit. A „belépőjük" saját vers volt. Szabó Lajos erdőmérnök urat is dalra fakasztottuk, mielőtt tiltakozhatott volna. Selmeci vendégköszöntőt énekelte Kontra Marikával. Pászti Szabó Zoli is megjelent hűtött sörökkel az oldalán. Zoli imád hosszú túrákat tenni. Legutóbb Szlovákiában járt, és az ott született verseit olvasta föl... tapssal jutalmaztuk!

Természetesen visszatért a Fekete házaspár, egy doboz Kakukkfűvel. Julika bemutatta a gödöllői IRKA új Antológiáját, és egy csodálatos munkáját olvasta föl. A versek és fölolvasások, beszélgetések között szólt a mandolin, és zengett Dávid nótás kedve. Remek hangulatot varázsolt, késő este engedtük haza, ám a hangját itt hagyta. (diktafonon) Kontra Marika is mesét olvasott és bemutatta az új könyvét. A „mese sort" nem kívántam megbontani, ezért egy németjuhászkutya kalandos napját adtam elő.  Ez a nap ilyenre sikeredett. A Gyalus házaspár éjszakára is maradt, így kettővel többen őriztük a faház álmát.

 

(Azon az éjszakán különös álmot láttam: Marika volt a mamám, Lajos volt a papám. Oda álltam eléjük, és engedélyüket kértem, hogy engedjenek el a randevúmra, mert itt vár a kapuban az udvarlóm... a papám erre azt válaszolta, hogy Ő is szeretné megismerni, és mutassam be a szüleimnek... mert ez így illik!)

 

            Ám a nap fénypontját szándékosan hagytam utoljára. A krónikámat a Tavasz születésnapjaival kezdtem, és most az Ember születésnapjával szeretném folytatni... Bata Évike ma ünnepelte 80-dik Születésnapját. Pataki Glica pedig az 58-dik Tavaszt köszönti! Csiribí-csiribá! Abrakadabra! Csoki-torta került az asztalra. Az ünnepeltek gyönyörű gerberákat kaptak sok-sok puszi kíséretében... Évike és a saját nevemben köszönjük! De a java még várat magára... este a mandolin hangjára spanyol táncot lejtett Évike! Tátott szájjal néztük az ünnepeltet! Gratulálunk Évike... ezt szeretnénk látni a 100-dik szülinapodon is!!!

Vasárnap is meleg szeretettel ébredt a Nap. A „lusta ember kávéjával" kezdjük a napot. Reggelit követően összerendezzük a csomagjaink, hiszen ez az utolsó napunk a Poéta Pikniken. A kellemes órák pillangó szárnyain repülnek tova, ám ott a remény, hogy júliusban ismét találkozunk ITT! Nógrády Andorék boldogan ölelik magukhoz a Kakukkfüvet, amelyet a Fekete házaspár hozott tegnap. Gyalusék és Halász Imre ellátogatnak a Táltosok gyógyvizéhez. Imre egészsége „változatlan" maradt! A vendégeket mi várjuk Évikével. Palóc Icát hozza autóval Marika. A mese délelőtt folytatódik... Icu mesét mond nekünk, és azt követően dalra fakad. Icus „Mesemondó" Külön Díjához Gratulálunk! Soha nem értettem, hogy miként lehetséges, hogy az előadások egy téma köré tömörülnek anélkül, hogy tudatosan terelgetnénk. Ez a hétvége a mesék tündérvilágába vitte felnőtt lelkünket...

Számomra, vasárnap fél egykor véget ért a 11-dik Poéta Piknik. Jelzett a telefonom, hogy a kapuban vár Valaki...

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek