Utolsó utazás

Ezt a verset egy nagyon kedves ismerősöm tragikus halálának első évfordulójára írtam.

 

2011. augusztus nyolcadika,

földi életed utolsó utazása.

Szikrázott a verőfényes Nap,

a gyorsvonat sebesen szaladt,

értelmetlen pusztulásba

cipelt  a veszély...

éles kanyar Tóvárosnál...

 irdatlan sebesség...

vérfagyasztó sikoly...

 csikorog a fék...

Kínba némuló kerekek

a síneken dermedtek,

riadt arcok megfagyott rémületét

hurcolta a forró nyári szél,

a remény foszlányai

még a porban hevertek,

fény markolta kövek

óvták leheletnyi létedet.

Borzongó percek hullámain

lépkedett az idő a búcsúnapon,

hűvös pillantással

vissza-visszanézett,

és botorkálva nekiindult

a végtelenségnek.

Hideglelős ború,

könnycseppek zápora,

érthetetlen a szörnyű tragédia,

remeg a szó, a fájdalom súlya

lelkünket nyomja.

Ki a felelős? Mért nyílt ki

a száguldó vonat ajtaja?

Örök rejtély... keserű a tudat...

- azt a Jóisten tudja csak.

***

Itt állok most, a sírod előtt,

felfoghatatlan, hogy Téged rejt e föld,

őr-láng mécses zengi

csillagközi himnuszod,

el nem készült rajzok,

széttört mozaikok....

 

Szobád falán a festmények, a képek,

a kiállításokon nyert díjak

mind Rólad mesélnek,

ecseted százezer

szivárványcseppjén,

 a vonalak, a formák lágy ölén

ring égszín emléked,

legyen szép az álmod,

nyugodj békében!

 

 

Utóirat:


Augusztus 8. gyásznap


2006-ban, szintén augusztus 8-án kigyulladt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem központi épületének (az úgynevezett K épület) mínusz második szintjén található lőtér. A mentési munkálatok közben három tűzoltó életét vesztette, a tragédiáról minden évben megemlékeznek.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#12. 2012. augusztus 14. 20:49
Kedves Lyza és Ilike!
Nagyon szépen köszönöm kedves véleményeteket, és, hogy időt szántatok versem elolvasására
dezsoili
#11. 2012. augusztus 14. 18:01
Méltó megemlékezés. Az utóirat külön figyelmet érdemel.
Lyza
#10. 2012. augusztus 12. 11:34
Megható emlékezés drága Csilla!...Gratulálok! L.
Csilla
#9. 2012. augusztus 11. 10:02
... igen.
előzmény: katuska hozzászólása, 2012. augusztus 10. 20:40
katuska
#8. 2012. augusztus 10. 20:40
...megrázó!
Csilla
#7. 2012. augusztus 10. 20:25
Köszönöm Mindenkinek a megtisztelő figyelmet, a kedves hozzászólásokat és az együttérző szavakat.
Szeretettel:
Csilla
Fer-Kai
#6. 2012. augusztus 10. 10:55
Képletesen mondják: amikor becsukódik egy ajtó, kinyílik egy másik.
Döbbenetes jelkép, hogy itt közvetlenül, fizikailag nyílt ki egy ajtó - aminek következtében van, ami (örökre?) lezárult, és (bizonyára) VAN, ami kinyílt.
A menetrend... a vágányok... a kiszállás... helyett kizuhanás: megrendítő jelek, képek.
Eszközök egy isteni Kézben és Műben, melynek célja olyan tragédia lehet, amely katartikus hatóerővel bír.
andor
#5. 2012. augusztus 10. 10:24
Kedves Csilla
Versed elolvasása után hosszú ideig csak ültem szótlanul. Teljesen átéltem azt a szomorúságot, amit a barátod tragikus elvesztése váltott ki belőled! Ezen nem is csodálkoztam, mert csodálatos szépen fölépített verselésed kis remekmű! Csak gratulálni tudok hozzá!
Szeretettel Andy
Eliza Beth
#4. 2012. augusztus 10. 09:52
Szomorú sors, szép megemlékezés.


(Írtam neked Kató hasonló története alá, pedig akár ide is írhattam volna, de már mindegy... )
Mara
#3. 2012. augusztus 10. 08:47
Versed valóban nagyon szép megemlékezés arról, akit nagyon tiszteltél.
Szeretettel gratulálok: Mara
Juhász Kató
#2. 2012. augusztus 9. 20:14
Szép megemlékezés egy tragikus sorsú emberről.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek