Urbán-Szabó Béla: Tárt karokkal

"...szállunk a madarakkal."

Vágyom a csendet,
a csendben hallhatót;
várom érkezésed,
addig szótlan vagyok...
Hallom cipőd kopogását,
sűrűn kop-kok-kop,
lázas szívverések...
Mosolyra mosollyal
válaszolok,
tárt karokkal
rohansz felém,
tárt karokkal
fogadlak én,
mint két angyal
szállunk a madarakkal.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke