Urbán-Szabó Béla: Martfűi levelek - Aki igazán szeret

"Te sosem fogsz megöregedni..."


Kedves Barátom,


túl vagyunk a kétszer négynapos pihenőn és itt vagyunk a karácsonyi ünnepek előtt. Ez az a helyzet, mikor időt kell szakítanunk, hogy végiggondoljuk, mit gondolunk szeretetről, szerelemről. Ez az időszak alkalmas erre. Hátha egy-két felismeréssel gazdagabban újraértékeljük, átértékeljük egymáshoz való viszonyainkat, és hogy mit gondolunk ezekről a fogalmakról.

A minap hallgattam egy beszélgetést Müller Péter íróval a szeretetről, szerelemről és az elengedésről.


Hatvan éve él együtt a feleségével szeretetben, szerelemben. Ebben a hatvan évben volt minden, de mindig visszataláltak egymáshoz. Az utóbbi öt évben a felesége kerekesszékes lett. Ez az öt év mégis a legboldogabb időszakuk.

Beszélt Müller Péter az elengedésről, a szakításról és a halálról. Ha igazán szeret az ember, nem bírja elengedni a másikat. Jobban kötődik a másikhoz, mint valaha.


Ehhez még annyi tartozik, hogy a szeretetbe, a szerelembe bele is lehet betegedni, végső soron halni. Ezért van az, hogy akik hosszú ideje együtt éltek, nagyon szerették egymást, ha az egyikük meghal, nem sokkal utána a másik is.


Tudod, Barátom, találtam egy szép idézetet, ami hűen fejezi ki áttételesen, amiről írtam: „Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több és attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez." (Erich Mária Remarque).


Ez az idézet nagyon illik Ilcsikémre, rajta sem fog a kor. És megszépíti a szeretet, a szerelem és a kor. Tartsa meg érző lelkét a jó Isten! A miénk olyan szerelem, hogy ebbe bele lehet halni.


A szép és egyszerű dolgokat nem kell túlmagyarázni. Egyszerűségükben és szépségükben hatnak.


Szerető szívvel üdvözöllek:

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!