Tóth Árpád: OTT KINT A TÉLNEK BÚS HARAGJA...

Szívem virágit nyújtom át itt

 

Ott kint a télnek bús haragja
Fagyosan zordul, dúlva-dúl,
A lombjavesztett fákon által
A vihar zúg, süvölt vadul.


Elhervadt a mezők virága,
A puszta fának lombja sincs,
- De szívemben mosolygó hála
Nyíló virága drága kincs. -


Szívem virágit nyújtom át itt,
S kívánom szívből igazán:
Az Isten éltesse sokáig
Az én jó, kedves jó Apám!


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#5. 2013. február 9. 10:55
Szuper!

Ha tetszik, akkor hébe-hóba még lesznek fent tőle művek...
Csilla
#4. 2013. február 8. 21:06
A költő eme versének is meghatározó hangulati eleme a melankólia.
Az utolsó versszak majdnem megríkatott.
Answer
#3. 2013. február 8. 20:47
Azért Tóth Árpád még a köszöntőbe is belefonja az alapvető dekadencia érzését...
Remek!
Juhász Kató
#2. 2013. február 8. 19:15
Szép köszöntő, örömmel olvastam.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek