Tiszta lappal

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy könyv. Nem volt túl vastag, és nem lakott benne túl sok betű.

Ezek között a betűk között voltak kicsik és nagyok, kerekek és egyenesek, volt, amelyiknek nem volt pötty a feje felett, volt, amelyiknek mindjárt kettő. Szóval nem voltak egyformák, és nem is mindegyik szeretett mindegyik mellett lenni, de azért egész jól megvoltak így, együtt.

 

Pár polccal arrébb volt valahol egy másik könyv. Vastagabb volt, mint a másik; és több betű lakott benne. Ezek között a betűk között is voltak kicsik és nagyok, kerekek és egyenesek, volt, amelyiknek egy, volt, amelyiknek kettő, és volt, amelyiknek három pötty volt a feje fölött. Szóval nem voltak egyformák, és nem is mindegyik szeretett mindegyik mellett lenni, de azért egész jól megvoltak így, együtt.


Egyik nap egy Ember elkezdte kiradírozni a betűket a második könyvből. Ennek híre ment az első könyvben is, és az ottani betűk elkezdtek félni. Mi lesz, ha minket is ki akar majd radírozni? Féltek a második könyv betűi is, és sokan közülük úgy döntöttek, hogy nekiindulnak a másik polcra vezető hosszú és ismeretlen útnak; és megkérik az első könyv betűit, hadd lakjanak köztük addig, amíg a Radíros Ember el nem megy.

 

Mikor végre elértek a biztonságos polcra, az első könyv betűi megmutatták nekik az üres helyeket, amiket minden lapon felszabadítottak nekik. A második könyv betűi fáradtak voltak és kimerültek. Néhányan a hosszú út során elvesztettek pár pöttyöt a fejük fölül - nekik az első könyv pöttyös lakói adtak a saját pöttyeikből.

 

A második könyvben a Radírozó Ember folytatta az ottani betűk kiradírozását, így újabb és újabb betűcsoportok voltak kénytelenek útra kelni. De az első könyvben lakók várták őket, és megengedték nekik, hogy náluk várják ki, amíg haza nem térhetnek. Így az első könyv egy kicsit vastagabb lett, egy kicsit többen laktak benne; és bár a lakók most még kevésbé voltak egyformák, a sok-sok Ö, ث, É, ز , TY, تـ, ZS, és ش egész jól megvolt így, együtt.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fer-Kai
#6. 2015. szeptember 8. 12:10
Igen, sok mesének szánt, mesének látszó történettel van gondom, mert amíg egy igazi Mese a maga eszközeivel a valóság mélyére ás, a lényegét ragadja meg, túlontúl sok a felszínt (sem) kapargató ál-mese. De legszigorúbb a sajátjaimmal vagyok - ha szükséges, kíméletlenül átszabom. Elsősorban azokkal van dolgom, értük vagyok felelős.

Én is az olyanokat szeretem, melyek tovább rezegnek, "dolgoznak" még az olvasóban.
Úgy vélem azonban, hogy a kérdéseknek nem logikai és dramaturgiai hiányosságok miatt kellene felmerülniük - mert akkor inkább (jogos) méltatlankodás -, hanem mert a történet sokkal többről szól, mint amit kimond. Amit "csak" érzékeltet, láttat, körvonalaz, mind ott van a helyén. Egy szerves egység része, abból következik.

Neked is minden jót!
előzmény: Rita hozzászólása, 2015. szeptember 8. 11:12
Rita
#5. 2015. szeptember 8. 11:12
Az írásomból semmiféle akutálpolitika, vagy arra való reflektálás nem ordít - aktuális társadalmi problémákra való reflektálás igen. A kettő teljesen más.

Először is: nem vagyok író, sosem voltam, sosem leszek.
Továbbá:

Minden mesén (sehol sem állítottam, hogy ez az lenne, egyébként) számon kéred, hogy értelmes? (Egyáltalán, mi az, hogy "értelmes"?) Akkor elég sokkal gondod lehet. :)

Címet csak azért adtam, mert nem volt más választásom - az oldal nem engedi meg a feltöltést cím nélkül (vagy én nem jöttem rá, mi a módja).

A femerült kérdéseknek örülök. Szerintem minden írásnak az a lényege, hogy kérdéseket vessen fel abban, aki elolvassa. :) Mert ugye a kérdéseid, ha mögéjük nézel, nem csak az írosom keretein belül; hanem azzal a bizonyos társadalmi helyzettel kapcsolatban is feltehetők. Azaz én részemről elértem a célom. :)

További szép napot! :)
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2015. szeptember 8. 10:55
Fer-Kai
#4. 2015. szeptember 8. 10:55
Vigyázat, itt most kritikai észrevételek következnek!

Az írás célja nem hogy nem titkolt, szinte ordít róla az aktuálpolitika, és az arra való reflektálás – egyfajta nézőpontból („tolerancia”, a „másság tisztelete”), kizárólag egyetlen irányból (megszűrve, idealizálva).

Ha az író túlzottan egy dologra, jelenségre, csupán a valóság egy szeletére koncentrál – vagyis tünetekre, következményekre, ideológiára –, elvész a lényeg, nincs mélysége. Ha elsősorban a látásmódját, ítéletét kívánja igazolni, propagálni, akkor öncélú mű születik, "kilóg a lóláb".

A történet (mese vagy tanmese, parabola), pláne ha az ideologikus szándékot lehántjuk róla, nem áll meg a lábán. Mert a kiindulás motiválatlan, a hasonlat pontatlan, a dramaturgia és annak logikája erősen akadozik.

Egyszerűen értelmetlen dolognak látszik, hogy egy Ember elkezd betűket kiradírozni egy könyvből. Egy füzetből, naplóból még talán-talán (akkor is leginkább a saját feljegyzéseiből), de egy könyvből? Hogyan? És miért, mi célból? Ha nincs szüksége a könyvre, eladja, elajándékozza, kidobja... Semmit sem tudunk meg erről az emberről, és az ő életszerűtlen cselekedetének céljáról, okáról.

Nem világos, miért csak más polccal odébb találtak biztonságos helyet (könyvet) maguknak. Az eredeti polcukon minden könyv sorsa veszélyben forgott? Netán ők nem voltak elég „jó” könyvek a vándoroknak? S a bevándorló betűk mit tettek a befogadókért, hogy a vastagabbá váló könyv ne zavarosabb, hanem olvashatóbb, élményszerűbb, katartikusabb legyen?
Mi lett a Radírozó Emberrel? Elkezdett írni valami sajátosat a leradírozott könyvbe, vagy csak radírozni tudott? Netán őt is leradírozták a háttérben meghúzódó gazdái, akik sötét céljaik érdekében életre keltették, s radírral látták el?
Hol van a „Tiszta lappal”, ami a cím? Csak nem a felduzzasztott könyvben, melynek betűtömege „egész jól megvolt így”?

Nagyon szeretem, tisztelem a meséket, parabolákat, ha tisztán a Valóságra világítanak rá, és önismerethez, katarzishoz – valódi önmagához – vezetik az embert.
Rita
#3. 2015. szeptember 7. 12:26
Ez a nem titkolt célja. :)
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2015. szeptember 7. 12:22
zsuzsahorváth
#2. 2015. szeptember 7. 12:22
Érdekes gondolat-társításra ad okot írásod...
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az ablak