Tétova magányban

A csend magánya szólít.

A csend magánya szólít.
Jó egy kicsit elvonulni,
a világot távol hagyni,
kínnal teli arcomat derűvel bevonni,
s a pillanat szépségébe beburkolózni.
Míg épp azon tűnődöm,
mily szótlanul évődöm,
a titok kapuját remegve kinyitnám,
lüktető rezgését beszippantanám,
 de megpillantom az országút tekergő porát,
magával vonszolja a nagyváros zaját,
hol a levegőt is bebetonozták
a szennyben didergő, megfáradt utcák.
Hogy kerültél ide, te szakadt, szürke szellem?
Aléltan elnyújtóztál,
s a szellő szárnya alá bújtál?
Látom, ahogy leveted a senyvedő álcád,
és átkarolod a fűzfa lehajló ágát...
az szomorún hullatja a könnyező barkát.
Hát nem tudok elszakadni füstfelhőd árnyától,
rettegett óriásként a nyugalmamba gázolsz?
Legyőzöd a mérhetetlen távolságot,
s magad alá gyűröd a röpke tisztaságot,
a fűzfavesszőn lengedező kisded mélaságot?

 

 

A kép forrása: hotdog.hu


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#13. 2012. november 3. 21:14
Köszönöm szép hozzászólásodat, kedves Jana.
Én is így gondolom.

Szeretettel: Csilla
előzmény: Ruder - Jana hozzászólása, 2012. november 2. 08:58
Ruder - Jana
#12. 2012. november 2. 08:58
A rohanó, lassan az emberi értékeket elveszejtő világban, csak egy orvosságunk marad. A mindig megújulni képes természet, s az önmagunka való belső utazás képessége... a csend kötőhártyáján.
Csilla
#11. 2012. augusztus 2. 15:42
Igen, ez így van ...
Köszönöm, hogy megtiszteltél kitüntető figyelmeddel.
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. augusztus 2. 14:04
Answer
#10. 2012. augusztus 2. 14:04
Egyre kevesebb az ilyen hely manapság, sajnos...
Gratulálok!
Csilla
#9. 2012. augusztus 1. 17:06
Időnként jó átélni a csend és a magány meglepő örömét.
Köszönöm, hogy olvastad versemet.
Szeretettel ölellek: Csilla
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. augusztus 1. 16:39
Juhász Kató
#8. 2012. augusztus 1. 16:39
Szép vers .Néha szükség van a tiszta levegőre, és a magányra.
Csilla
#7. 2012. augusztus 1. 16:21
Köszönöm bölcs és igaz meglátásodat, és azt külön díjazom, hogy mindezt szofisztikáltan, amolyan Fer-Kai-osan fogalmaztad meg.
Örültem jöttödnek, és szeretettel láttalak versemnél.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. augusztus 1. 15:39
Fer-Kai
#6. 2012. augusztus 1. 15:39
A láthatatlan szférákban még rosszabb a helyzet - a fizikai környezet azt tükrözi.
Ha az ember mélyen önmagába néz, elszörnyed a piszkos indulatfelhők láttán. Érzelmi és mentális szennyet lélegzünk be és bocsátunk ki.
Pedig ott van valahol (bennünk) a tisztaság forrása is - sőt egyetlen fényóceánban úszunk -, csak el kellene engedni mindent, ami elválaszt tőle.
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. augusztus 1. 15:16
Csilla
#5. 2012. augusztus 1. 15:16
Köszönöm véleményedet, kedves Mara.
Aggasztó, hogy egyre fogy körülöttünk a tiszta levegő.
Mara
#4. 2012. augusztus 1. 14:30
Kedves Csilla,

a természet és a lélek összekapcsolódik egy kétségbeesett tiltakozásba.
Szeretettel gratulálok: Mila
Csilla
#3. 2012. augusztus 1. 13:37
Nagyon köszönöm kedves Balázs, a szép fotót ( és a fáradozásodat is), jobban tetszik, mint amelyiket én töltöttem fel :)
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. augusztus 1. 12:05
Balage
#2. 2012. augusztus 1. 12:05
Szép vers. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek