Telhetetlen doboz

Az utcán egy nagy bolt elől a szél felkapott egy nagy dobozt, és messze elvitte a városban.


Az utcán egy nagy bolt elől a szél felkapott egy nagy dobozt, és messze elvitte a városban. Egy virágos kertben állt meg. Reggel a ház lakói elcsodálkoztak, nem értették, miképpen kerülhetett kertjükbe. Körülállták, és hosszasan tanácskoztak, mitévők legyenek? Mi legyen vele? Sajnálták volna a kukába dobni vagy behajítani a kazánba.


Nagymama azt javasolta, hogy vigyék be a házba, jó lesz kacatosnak. A doboz eláll a kamra egyik sarkában.


Tetszett az ötlet a házbelieknek, és bevitték. A kamrában gyorsan készítettek számára helyet a káposztás hordó mellett.


A doboz sokáig üresen állt. Semmit nem raktak bele.


Egyszer aztán megunta a várakozást, és elhatározta, hogy elindul és felfedezi a házat.


Nagy nehezen kinyitotta a kamra ajtaját, és felosont a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Még soha sem volt ilyen helyen. Minden igen különös volt számára. Az illatok azonnal rabul ejtették. A család éppen valami nagy ünnepségre készült. A konyhában mindenhol finomabbnál finomabb ennivalók voltak. A hűtőszekrény is roskadozott, és amikor sarkig kitárta, csak úgy ömlött belőle a kolbász, hurka, és még ki tudja miféle finomság. Olyanok is voltak ott, amelyekről még soha sem hallott és látott.


Mindjárt meg is töltötte bendőjét velük. Egy csapásra kirámolta a hűtőt, még mutatóban sem hagyott benne ennivalót. A doboznak nem volt elég a hűtőszekrény tartalma, még az asztalra kitett sütemények, húsok is kellettek neki. Azokat is mind bekebelezte. A konyha sarkában, egy nagy kosárban talált almát. Azok sem úszták meg a doboz telhetetlen éhségét. Már majdnem kipukkant, de azért magába gyömöszölte azokat is. Amikor mindennel végzett, elindult a ház más helyiségei felé. A konyha mellett volt Sanyikának a szobája. A kisfiú édesdeden aludt, és mit sem tudott a hívatlan látogatóról. Nem vette észre, amikor a doboz beszippantotta szegény kisfiú összes játékát, nem hagyva egyetlenegyet sem neki. Sanyika szobájából a szülők szobájába osont, és ott is bepakolt mindent, kifosztva a szekrényeket, de még az ágy alól is előráncigálta a ház urának a papucsát. Ezt követte a nagyszülők lakhelye, és minden szoba, helyiség, ami csak a házban található volt.


Végül annyira meghízott, hogy már alig tudott mozogni. Csak lassan vonszolta degeszre tömött doboztestét. Minden lépés nehéz és fájdalmas volt számára. De ez nem vette el a kedvét. Elhatározta, hogy az udvaron bekukkant Bodri kutyus házába. Hátha ott is talál valami finomságot. Ha majd azt is kirámolta, akkor remélhetőleg megnyugszik egy kis időre - gondolta, és elindult a kutyaól felé.


Gyakran megpihent, hogy kifújja magát, és erőt gyűjtsön. Túl kövér volt, hogy egyhuzamban elérje úti célját. Bodri lakhelye után szépen visszamegy a kamrába, és éli a dobozok mindennapi életét. Nem kell üresen állnia szégyenszemre a nagy káposztás hordó mellett. Ő is tud majd szép történeteket mesélni, amikor eljön a mesélés ideje. Már előre kitalálta a történeteket, amivel elkábítja a kamra lakóit, és hosszasan fog mesélni arról, hogyan szerezte a sok holmit, ami benne található, és ha a többiek kíváncsiak, meg is mutatja őket. Előre örült sikerének. Csak még előbb összegyűjti, amit a kutyaólban talál.


Hosszú, fájdalmas vánszorgás után megérkezett Bodri kutyus óljához. A kutya szunyókált, de nem olyan mélyen, mint a háziak. Egy jó kutya, még ha alszik is, akkor is őrködik, vigyáz a házra. Bodri kutyus is a legkisebb zajra felkapta a fejét, és morogva fogadta a nem várt látogatót. De erről a doboz mit sem tudott. Azt gondolta, ugyanolyan könnyű dolga lesz, mint az előzőkben, és hipp-hopp megszerzi, amit akar, és mehet a dolgára. Sajnos tévedett, mert Bodri fogát vicsorgatva ugrott elő a házából, és azonnal megragadta a dobozt. Olyan erővel támadt rá, hogy a doboz tartalma egy pillanat alatt kifordult, és minden az udvarra esett.


Szegény doboznak még csak védekezni sem volt ideje. A kutya olyan dühvel rágta, tépte dobálta, hogy egykettőre csak foszlányok maradtak belőle. A nagy zajra a háziak is felébredtek, és kijöttek az udvarra. Meglepetve látták a sok széjjelszórt holmit, és Bodri kutyust, aki éberen őrködött felettük.


- Látjátok, milyen ügyes kutya ez a Bodri, megakadályozta, hogy a tolvajok elvigyék a holmiinkat. Veszek is neki egy hatalmas csontot a hentesnél - mondta büszkén nagypapa.


Mindenki Bodri kutyust dicsérte, és elkezdték összeszedegetni, ami kihullt a dobozból.


A telhetetlen dobozt fogták, és beledobták a kukába, senki még csak említést sem tett róla.


Így ért véget a dicsősége, pedig úgy gondolta, hamarosan ő lesz a kamra császára.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Adalberto
#3. 2015. április 25. 21:01
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Bársony szív