Tavaly karácsonyi visszaemlékezés

Mintha tegnap lett volna...

 


Mint minden évben, tavaly is nagy lelkesedéssel készültünk karácsony ünnepére! Hogy örömöt tudjunk azoknak okozni, akik hozzánk tartoznak, akiket szeretünk, elkezdődött a személyre szabott ajándékok vadászata! A nagy készülődéshez hozzátartozott a sütés-főzés, és nem utolsó sorban a karácsonyfa kiválasztása valamint hazacipelése. A karácsonyfát a nejem vette, csak a lombozatát figyelte, a tövét... azt nem - így egy jó vastag végűt sikerült hazahoznia. Elfelejtette az íratlan szabályt: a tűzből mentés, a vízből mentés, és a fenyőfa beszabása az általában szűk nyílással rendelkező talpba, az a férfiak dolga.
A nagy műveletre az erkélyen került sor. Kellően fölszerelkezve (kis balta, nagy kés, bontókés, vadászkés, fűrész, kalapács, reszelő és még sok-sok hasznos dolog) kezdtem a nagy munkához. Ja! Mivel betyár hideg volt, ezért a felszerelést kiegészítettem egy kesztyűvel is - természetesen kötött kesztyűvel, - hogy a nagy munka közben megakadályozzam, hogy elcsöppenjen az orrom. Kb. olyan helyzetbe jutottam, mint a böllér, amikor egy virgonc malac levágásra tesz kísérletet, és a fürge állat mindenképp ki akar szabadulni a kezei közül. A fenyőfa ott szúrt, ahol tudott, mézgás törzsével rögzíteni próbálta munkás kezeimet, és dühében fenyőtűkkel szórt tele. Kb. 3/4 órás harc után megadta magát, hozzákezdhettem a patkoláshoz. Amikor elégedetten végignéztem a művemen, láttam, hogy úgy áll, mint az a nevezetes pisai ferdetorony. Na, sebaj, majd könyveket teszünk alá, és helyrebillentjük! Még egyszer visszanézve, láttam, hogy ez a munka nem csak engem, hanem a fát is megviselte. A forgácsokat belepte a sok elhullajtott tűlevél. Sajnos az erkélyajtó keskenyebb volt, mint a fa, ezért a visszatérés se ment veszteség nélkül. De végre benn voltunk mind a ketten a szobában.
Ezután békésebb munka jött, a dőlésszöget 90 fokra korrigálni, föltenni a gyertyákat és a díszeket. Az áhítatos csendet csak néha szakította meg egy-egy életunt üvegdísz földre esésének, és ripityomra törésének a zaja. Helyére tettük a családi barkácsolással készült betlehemet is, "elvonult a vihar" a mű kész volt, az alkotó megpihenhetett. Aztán meggyújtottuk az égőket, egymást átölelve csendben néztük művünket, a karácsonyi béke beköltözött hozzánk!
Örömünket az se rontotta el, amikor a lányom másnap meglátva a fát, elhúzta a száját, és azt mondta: "Ilyen csúnya fátok még nem volt, jövőre majd én veszek nektek egy rendeset!" Már most aggódom: vajon ismeri-e a hármas szabályt?!
De mi nagyon szerettük ezt a fát! És ő ezt érezte, és sokáig nem hullatta - igaz nem sok maradt rajta - a tűlevelét. Este, amikor lefeküdtünk, csak a karácsonyfa lámpácskái világítottak, és valami leírhatatlan nyugalmat, szeretetet és békességet árasztottak! Ezt a sajnos csak rövid ideig tartó érzést kellene egész évre magunkkal vinni és megőrizni, mert egy-kettőre jött Vízkereszt, a fa lebontásának ideje, az ajándékok csomagolópapírjainak kidobása, a leégett töltöttkáposztás fazék aljának kikaparása, a kapott üdvözlőlapok elrakása. Szomorú! De a fa üzenetét ne dobjuk ki! Hisz az élet oly gyorsan múlik, egy év egy napnak tűnik! Mondtam is az Igenemnek: Te! Érdemes a díszeket elcsomagolni? Hisz pillanatok múlva újra itt a Karácsony.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#13. 2013. december 25. 21:45
Szegény fa mit szenvedhetett, míg feldíszült...
siktár éva
#12. 2013. december 25. 17:20
Kedves Andy!
Meg kell, hogy mondjam Neked, most olyan hangulatban vagyok - az előbb olvastam az egyik kedves klubtársunk viszontagságos utazását a bevásárlóközpontban -, hogy öröm,illetve nevetőkönnyeimet törölgetem. Gondoltam, hogy most kissé felfüggesztem az olvasást, de akkor "megláttalak téged" illetve a karácsonyfádat és rögtön vissza evett a fene, mert annyira megörültem Neked, hogy azonnal olvasni kezdtelek. Én ezt az írásodat tavaly is olvastam, akkor is fenomenális volt, tudod, hogy mindenem a humor, lelki szemeim előtt megjelent az összes mozzanat amit leírtál, és ismét zsepit kellett előkotornom, mert szakadtak a könnyeim a nevetéstől. Hiába, én ilyen "könnyezőpálma" vagyok. Vagy most hülyeséget írtam? Nem baj talán.
Nagyon szeretem az írásaidat, egyedi, ismételhetetlen a humorod, és ez (is) tesz Téged különlegessé. Már nagyon vártalak!

Szeretettel olvastalak, további kellemes ünnepet kívánok Neked, Igenednek és kis családodnak is B.U.É.K!
Csak reménykedni tudok, hogy tartogatsz valami kis szilveszteri meglepetéscsomagot is, mert nagyon hiányzol!

Szeretettel.: Évi
andor
#11. 2012. december 20. 20:28
Kedves Eliza Beth!
Csatlakozok az előbb megírt hozzászólásomhoz
Szeretettel Andy
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. december 17. 23:01
andor
#10. 2012. december 20. 20:23
Kedves Csilla!
Mindig nagy öröm kedves soraidat olvasni. Ez ösztönzést ad mindig számomra! Köszönettel Andy
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. december 17. 20:56
andor
#9. 2012. december 20. 20:01
Kedves Answer barátom!
Nagyon megörültem látogatásodnak! Látom, - hozzászólásodból erre következtetek -hogy sikerült a férfi társadalmat ilyentájt elkerülhetetlenül fenyegető probléma ismertetése!
Szeretettel Andy
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. december 17. 17:25
andor
#8. 2012. december 20. 18:02
Kedves Mara!
Örülök, hogy örömöt tudtam szerezni Neked, a jelenkori férfitársadalom általános problémájának bemutatásával
Szeretettel Andy
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. december 17. 17:07
Fer-Kai
#7. 2012. december 19. 19:11
Már megint karácsony van?! :)

Egyszer kellene úgy igazán megszületni a fényben - a fényből. Akkor feleslegesek lesznek a pótlékok, műfények, díszek.

Addig is faragjuk szorgosan életünk, életvitelünk alapjainak feleslegét, hogy beleférjünk az örök mértékbe, és örök(zöld) életfánk úgy álljon, mint a cövek!
Juhász Kató
#6. 2012. december 18. 19:11
Úgy látszik, sokan érezzük, hogy felgyorsult az idő.
Ajánlom, térj át egy élethű műfenyőre.
Nem lesz annyi gond vele, ás az is szép.
Eliza Beth
#5. 2012. december 17. 23:01
Csatlakozom az előttem szólókhoz. Mintha most lett volna...
Csilla
#4. 2012. december 17. 20:56
Elképzeltem a karácsonyfa patkolás nehéz műveletét .... én is csak szurkolni szoktam :-)

Tényleg hihetetlen, hogy ismét eltelt egy esztendő, és újra itt a karácsony. Én már nagyon várom.
Tényleg jó lenne, ha a szeretet lángja nem csak az ünnepek idején élne a szívünkben, hanem a hétköznapokon is megmaradna az izzása.
Kedves-humoros írásodat örömmel olvastam, már nagyon hiányoltalak, Andy :)
Answer
#3. 2012. december 17. 17:25
Kedves Barátom!
Amit leírtál borzasztóan ismerős. Én is szenvedtem a karácsonyfa faragással, mígnem találtam egy, a fenyő aljának vastagságához alakítható tartót, amely azóta kiváltotta a farigcsálás "örömét". Ami pedig a díszek ünnepvégi elcsomagolását illeti, magam is úgy érzem csak pár napja vittem fel a padlásra, és már megint itt a következő karácsony, akkor meg minek eltenni? Az öröm maradhatna egész évben, bizony ránk férne...
Szeretettel olvastalak!
Answer
Mara
#2. 2012. december 17. 17:07
Mennyire igazad van kedves Andor!
Szeretettel gratulálok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke