Talpra magyar!

...mindent tud, lát... a bugyim is.

 

Elnézegetem a szolgáltató szektor gesztusait... ügyfélbarát... állati... barátságtalan... s mindez a mi pénzünkön.

Menjünk szépen sorjában.

Előre bocsájtom, neveket még véletlenül sem említek, semmi kedvem mai trendként rágalmazási pereken rostokolni.

Kis hazánkban bankfiókokból, szolgáltatók ügyfélpontjaiból bőven találni szinte minden utcasarkon. De nézzük, hogyan is kápráztatják el az ügyfeleket, akikért a média minden szegmensén milliárdokat költve versengenek... állítólag:

 

..bemegyek.. tatár harcos külsejű, leamortizált biztonsági őr végigvizslat, tekintete szinte a bugyimban turkál, vagy a lelkemben? Majd ő megaszongya a tutit, mennyi az árfolyam, milyen telót válasszak, miért vegyek energia takarékos villanykörtét, mit nyomkolásszak a sorszámosztón. Mint régen a számháború kisdobosként... kezemben a hatalmas számokkal, elém tartva, olykor felemelve, hogy más is lássa, ki ki után... leülök, mert akkor még ezt szabad... ülni... sokáig, talán fél órát... közben hallgathatom: klikk-klikk-klikk... A sorszámok csengenek, de csak nem kerülök sorra... tíz ügyfélpult közül három dolgozik... Végre!! Én jövök!! Odamegyek... a nő a pult mögött unottan ül, rosszul sült el az éjszakája... talán el sem sült... Odabiccent, hónom alatt, mellett kikukkant, sminktelen arcán a megdöbbenés... ügyfelek sora... pont most, pont mindig... ő ül, én állok... persze, fél órát ülhettem az ő székükön... Várja, hogy előadjam, mennyit, hova, kinek, mikor szeretnék utalni, vagy a pár ezremből a behajtó cégnek befizetni... esetleg „csak" kérdeznék, mert hülye vagyok az internethez...

Tehát:

„Amit nem mondhatok el senkinek, elmondom hát mindenkinek." (Karinthy Frigyes: Előszó)... mivel az egész bank hallja úgyis, ...hogy a Józsi amit elsikkasztott a cégből, azt nekem kell egy titkos számlára tenni, de ebből Rózsinak át kell utalnom, mert a nagyanyjának az aranyerét műtteti belőle Németországban, ja, és be kell váltanom euróba... és nekem is kell valuta, mert utaznom kell Bisszau-Guíneába... netalán, uram bocsá' a telefonszámlámmal kapcsolatban reklamálnék,... hogy a nagyfater szextelefonokat bonyolított, és kérnem kell részletfizetést... én állok, ő ül. Ő bambán bámul a képembe, én elgondolkozom... Ha otthonomban vendéget fogadok, én állok, ő ül... aztán mindketten ülünk... De itt nem vagyok vendég. A pénzemért sem. Egy senki vagyok, s ez rendszeresen megismétlődik a postán, a mobilszolgáltatómnál... no ott talán egy kivétel azért akad.

E gesztusoknak kommunikációs értéke az, hogy lesz@rják az ügyfelet. A lehető legnagyobb ívben. Álljon az a nyomorult! Akkor nem süketel órákig. Talpra magyar! Már Petőfi is megmondta. Sőt Jézus is ezt kérte a bénától: „Kelj fel, és járj!"...

Állok, és intézem a dolgom... a tatárképű néha elslasszézik mellettem, megbizonyosodva, hogy bankrablásnak, lopásnak még a kísérlete sem fordul meg a fejemben. Mert ő egy röntgen, mindent tud, lát... a bugyim is... Lassan, érthetően megsimítja pisztolyát, jelezve: „vigyázz, ember, mert ha rosszalkodsz, a seggedbe eresztek párat!!"... A bamba képű ügyfeles alig várja, hogy lelépjek... és jön a következő szerencsétlen... De ha VIP-es vagyok, akkor ülhetek, sőt várnom sem kell. Fekhetnék is? Lehetnének külön erre a célra kialakított speckó szobák, exrta szolgáltatásokkal, mint pl. manikűr, fodrászat, halpedikűr... és akkor mindjárt jobban érezném magam. Érezném... hogy szeretnek, hogy fontos vagyok, hiszen, ha én nem lennék, akkor mit tudnának dolgozni. Libalegeltetés? De nincs is már libatenyészet. Akkor talán utcaseprés... de ahhoz már protekció kell, és legalább hat diploma...

...ja, a kegy, amit majd elfelejtettem: könyökölnöm azért szabad.

 

2014. márc. 20. Mimmy


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#3. 2014. március 22. 13:15
Én megértem "őket", hiszen roppant unalmas és fárasztó lehet nap mint nap mások problemáit hallgatni... de belegondolnak-e abba, ha nem lennének ezek a problemák, nem kéne ott ülniük???
Jó kis írás, Mimmy! Naponta átéljük valamennyien.
Answer
#2. 2014. március 21. 14:28
Hű, de régen jártál erre Drága Mimmy!
Festettél egy banki képet (a festés neked nem okoz gondot...), amely hűen visszaadja a mai helyzetet.
Sem hozzáadni, sem elvenni nem lehet az írásodhoz, mert minden szava igaz.
Örömmel olvastalak!
Szeretettel ölellek: Answer
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek