Találkozunk egyszer

...majd talán...

 


Találkozunk.
Majd talán.
Emlékek kopott asztalán,
Sétálunk a végeken,
Akarom, hogy így legyen.
Álom voltál hajdanán,
A szív virágzó hajnalán,
Sejtbe kódolt képzelet,
Vártalak,
Mint végzetet.
És itt leszel.
Majd talán.
Nem bánt majd,
A zord magány,
Álmaimban érkezel,
Elég most,
Hogy létezel.
Egyszer túl a könnyeken,
Átölelsz majd csendesen,
Jössz szerelmes dallamon,
Valahol vársz,
Azt tudom.
Megtalállak.
Majd talán.
Lehet, az élet alkonyán,
Merengünk az éveken,
Akarom, hogy így legyen.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
andor
#7. 2012. augusztus 20. 14:15
Keves Ariadne!
Elolvasva versedet, nagyon jól megfogalmaztad a lényeget, egyszerűen egy példa; a mágnes közelít a vaslemezhez, és előbb vagy utóbb magához rántj azt. De nem is ez a sután megfogalmazott hasonlat a lényeg! Amikor végére értem a versnek, valami leírhatatlan jó érzést éreztem, profán módon valami olyasmit, mint amikor egy ember egy pompás ebéd után elterpeszkedik egy kényelmes fotelben, és behunyt szemmel egy hegedűversenyt hallgat!
Jó volt olvasni a versedet! Szeretettel Andy
Juhász Kató
#6. 2012. augusztus 17. 18:15
Szép, dallamos vers.
Kívánom, hogy jöjjön létre a találkozás!
ariadne
#5. 2012. augusztus 16. 07:18
Fiatalkori érzés:)
Köszi a figyelmet:) ariadne
lilyane
#4. 2012. augusztus 15. 23:53
Könnyed, reményt fakasztó vers. Gratulálok!
Answer
#3. 2012. augusztus 15. 21:08
Teljesüljön a vágyad!
Jó vers!
Csilla
#2. 2012. augusztus 15. 18:55
Ha ilyen szép verset írtál, és ennyire szeretnéd, biztosan meg fogod találni Őt.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek