Szürkészöld vér

vékony csíkban, mint a kígyó, úgy vonaglok,

 

Haladok át a patak hídján,

könyörögve szól hozzám

egy rekedten suttogó hullám:

„Nézz rám, beteg vagyok,

helyem is csak alig maradt,

vékony csíkban, mint a kígyó,

úgy vonaglok,

pedig

voltam egyszer

tiszta vizű,

csörgedező,

széles medrű

kacagás.

 Gyermekkorotok bizonytalan

karcsapása,

hozzám vezető ösvényetek

hajlata megmaradt,

mostam zsenge testetek,

spricceltem csacsogó fejetek,

ez ad erőt nyaldosni a partokat.

Most a szemét úszik velem.

Önmagamban fulladozok,

 és magányos vagyok,

békanyál lepi el a szememet,

napfényt tőle nem láthatok,

ha eltéved néha egy-két napsugár,

megfognám, de gyorsan elszáll.

Se gólya, se fecske nem ihat belőlem.

Ők is elfordultak tőlem,

 nem kell nekik a büdös szürkészöld vérem.

Hátamra fektettem a halakat,

azóta azok fordítottak

                       nekem hátat.

Sok évet úsztattam medremben,

óriás volt az örömöm,

most Góliát a bánatom.

Úgy szeretnék boldog lenni,

gyerekeket megfürdetni.

Tudsz-e rajtam segíteni?"

Hang nem jött ki a torkomon.

Mit mondhattam volna?

Bocsáss meg, én is bűnös ember vagyok.

 

 

(Ez nagyon nagy igazság. Valóban így bánunk - bántunk el - a természettel. Eliza)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#9. 2014. január 29. 14:26
A patak nevében...
Jaj, de sok ilyen patak van még mindenfelé!
Gyalázat!
Szeretettel ölellek: Answer
Kandrács Róza
#8. 2014. január 29. 12:37
Nagyon szépen írtad meg a valót. Gratulálok Róza
Mara
#7. 2014. január 29. 11:01
Köszönöm szépen elismerésed, kedves Hajnalka.
Szeretettel: Mara
sarahajnalka
#6. 2014. január 29. 10:56
Kedves Mara, nagyon tetszik a patak monológikus segélykérése. Üdv, Hajnalka
Mara
#5. 2014. január 28. 16:09
Drága Kató!
Sajnos, csak mi emberek vagyunk a bűnösök.
Vegyszereket engedtek a vízbe, a csirkevágóhíd szennye úszott a felszínen. Élőlény nincs benne.
Az iszapot nincs hova tenni, mert az is tele van mérgező anyagokkal.

Drága szívem, ezt a patakot a forrásától a kanálisig, amibe omlik, mindenki szennyezi.

Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel ölellek: Mara
Juhász Kató
#4. 2014. január 28. 13:38
Remekül személyesítetted meg az apadó vizű, szennyezett patakot.
A környezet pusztulása az emberek hibája is.
Gratulálok!
Mara
#3. 2014. január 28. 11:36
Drága Évikém!
Köszönöm az elismerésed!

Szeretettel ölellek és puszillak: Mara
siktár éva
#2. 2014. január 28. 11:26
Csodálatos - nagy igazságokat rejtő - megszemélyesítés a versed drága Mara!

Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi
Hozzászóláshoz jelentkezz be!