Szólíts engem - Éljen a szerelmesek napja!

Ez a mű leginkább egy olyan félnek írodott, amely szinte nem tudja, hogyan szólítsa kedvesét, ha hiányzik, ha megölelné, ha egyszerüen csak szeretné.


 

Minden este mikor kinyitom ezt a könyvet,

Leperegnek az emlékek előttem.

Itt ülök, és csak gépelek, írom azt, amit szívem mond,

S a helyességéért az agyam felel.

Ne hibáztass, ha valamit nem szeretek,

Csak szeress azért, amilyen lehetek.

Mikor kinyitom ezt a könyvet, csak rád gondolok

Az emlékekre, a boldog percekre.

Ha nem is vagyok egy angyali teremtés,

Nézd a jobbik oldalam, lásd bennem a szépet,

Nézz úgy, ahogyan senki más,

Nézz engem szerelmesen, láss engem teljesen.

Ne csak érezd azt, amit látsz, érezd át, azt, ami a tied

Érezz engem, ahogyan ujjaimmal hozzád érek,

Ahogyan gyengéden ölellek, és szeretlek téged.

Ha hívni akarsz, de nem tudod, hogyan tedd,

Szólíts csak édesemnek, s azonnal ott termek.

Ha nem tudod, hogy nevezz, ha szeretnél,

Nevezz kicsimnek és tudni fogod én is szeretlek.

S mikor már ott leszek melletted, s csak szólítani akarsz engemet,

Szólíts engem, annak, aminek akarsz,

Annak, ami neked kedves.

Szólíts úgy, ahogyan a szíved szeretne.

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#2. 2011. január 18. 13:11
Őszinte szavak. Remélem, úgy szólít ;o)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Életfolyamatok