Szofi Tündér a Ligetben

A Tündértanács úgy döntött, hogy "Az emberek és a Tündérek nem barátkozhatnak, soha többé!" Ez egy hagyományos mese, kedves gyermekeknek akik kíváncsiak...

 

Szeretettel ajánlom: Antal Szofinak

 

Az életem során két alkalommal találkoztam a tündérekkel:

Elsőként Írországban pillantottam meg Őket, amikor táncot lejtettek a megalitok tövében. Tizenkét szürke követ keltettek életre a varázslat alól. Tizenkét kislány táncolt, forgott a középen álló, tizenharmadik kőtündér körül, akit Patrick Katának hívnak. A termékenység ősi táncát járták, közben a hárfák lágy dallamát hallottam.

Hogy mik azok a megalitok? Óriás kőtömbök, amelyek varázserővel bírnak, sírboltok, sírkertek. Jóslásokra is használják, a csillagok útját is mutatja. A kelta gaelek nagyra becsülték a művészetet.

A smaragdzöld szigeten rettenetes szegénység pusztított. Az éhen halt gyermekek lelkei a hófehér hattyúk testébe költöztek. Ezért oly sok a hattyú Írország szelíd lankákkal tarkított partjain. Azok a gyermekek, akik a szüleikkel csónakba szállva menekültek - az új haza reményében -, a tenger tajtékzó habjai között veszítették az életüket. Hattyúk szálltak alá, hogy a kislányok és kisfiúk ártatlan lelkét magukba öleljék.

Egy különös legenda is él a szigeten: Aki megleli a lyukas követ, és azon átalnéz, megpillanthatja a jövőjét. Az írek azt vallják, hogy náluk található a szerelem ősi istenének (Aengusnak) birodalma, és a tündérek igazi otthona a Newgrang-ban érezhető. A Zöld Manók segítik a tündérek munkáját, hiszen egyedül nem győznék elvégezni, tavasztól-őszig. Ők a felelősek a növények újraszületéséért.

 

Második alkalommal az Anna-Ligetben pillantottam meg egy röpke időre a tündéreket:

Az egyiknek a nevét is sikerült meghallani, Szofinak szólították a társai.

Sok mese így kezdődik: "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kastély..." Az én mesém így kezdődik:

„Az Anna-Ligetben áll egy kastély. Ennek a kastélynak száz torony nyújtózik a tetején, s a reggeli napfény csillan meg a szélkakasokon.

Kukurikú, kukurikú - kiáltással, ébresztik a világot, édes álmukból. Minden toronyban lakik egy tündér. Boldogan telnek napjaik ebben a csodaszép ligetben. Nyugalom és békesség halovány kék sugara ragyog a láthatatlan palota fölött.

Ja' majd elfelejtettem mondani - ez a Tündérpalota láthatatlan, és hallhatatlan a földi halandók számára.

Miért? Mert az emberek sok rosszat cselekedtek... (Gyilkos méheket szabadítottak az apró és védtelen mézgyűjtő méhecskecsaládokra. Dolgos méhek milliói pusztultak el a csatában. Végül, nagy áldozatok árán, elüldözték a gyilkos méheket. Amerikáig meg sem álltak! Egy másik alkalommal veszélyes vegyszereket hintettek az épp virágba borult növényekre. Senki nem tért haza a családjához, csak egy hírmondó madár mesélte el a tragédiát! A virágmezőt méhek ezreinek teteme borította el.)

Lám, mit tesz az emberi felelőtlenség!? Sok-sok éve volt már ennek. A Tündértanács úgy döntött, hogy: „Az emberek és a tündérek nem barátkozhatnak soha többé!"

De most folytatom a történetem...

A szabadnapos tündérek a hárfa zenéjére, felhőfátyoltáncot lejtettek, s a búzavirágkék egekbe repültek. Vidám kacagásuk csengett vissza az aranyos ragyogású habos felhőkről, szépen zöldellő fák koronáiról.

A tündérek is különlegesek voltak, vízpárákból születtek minden reggel. Éjszakára bezáródott virágok ölelésében pihentek, és ott várták a reggeli fényeket. A sziromlevél takarók lassan tárták föl bájos titkukat. Ezer színben pompázó szárnyakat nyitottak az apró lények, és kilibbentek, hogy a napi feladatukat elvégezzék. Nagy felelősséget jelentett Tündérnek születni.

A Természet újraszületése és gondozása törékeny vállukon nyugodott. Minden növényfajtának külön felelőse volt. Pl. a rózsáknak, tulipánoknak, liliomoknak, rezedáknak, árvácskáknak. Rendet kellett tartani a színes virágok között, szigorú szabályok között házasodhattak. Nagy lakodalmat csaptak, vendégek voltak a méhecskék, színes ruhába öltözött bogárkák, s a tücskök húzták a talp alá való zenét. Ringatózott is a násznép jobbra-balra. Virágmézzel telt kelyhekkel koccintottak az ifjú párok egészségére.

A fákkal lényegesen könnyebb a helyzet, hiszen ők jóval kevesebben vannak. Ám velük az a gond, hogy a viharok hátán szeretnek messzire szökni. Amikor kiderül a huncutság, akkor már késő. Idegenben született fák sorsa nagyon nehéz. A vadon élő gőgös bükkfák nem szívesen engednek maguk közé idegen növényeket. Sírhat-ríhat a kis csemete, nincs, aki segítsen rajta. Bánatában, árvaságában, család nélkül hamar elszárad.

Az Anna-Ligetben egészen más a helyzet. Itt gesztenyefákkal, hársakkal, juharokkal, tölgyesekkel, fenyőkkel telepített parkban sétálhatunk, és gyönyörködhetünk a madarak szép énekében. Ők így születtek, ezt szokták meg, ez a közösség természetes számukra. Helyettünk a Tündérek és a Zöld Manók dolgoznak reggeltől estig. Nekünk, embereknek, csak élvezni kell a Természet szépségét, és megbecsülni mások munkáját.

Sajnos ez nem így történik! Sok ember szíve be van zárva egy fagyos kamrába. Se hall, se lát. A gonosz Jégkirálynő fogságban tartja őket. A szeretet az egyetlen olyan ellenszer, amely a varázslatnak ellent áll.

- Ha a Te szívedben ott izzik a parázs, akkor soha nem lesz hatalma fölötted a Jégkirálynőnek. -

- Ha a szívedben ott rejlik egy kicsi vörös rózsa, óvni fog a gonosszal szemben. -

- Ha a Te szívedben ott él a hit, akkor ő majd vigyázz Reád. -

A Tél Fejedelme is óriási pusztításokat végez a Tündérek birodalmában olyankor, amikor a növényekkel téli álomra térnek valamennyien. Nehéz jégruhákba öltöztetik a védtelen fákat, s így törnek, reccsennek karjaik. A viharos erejű gonosz Szél minden parancsát teljesíti a Fejedelemnek. Széles utakat tarol a hegyek és dombok hátán. A fenyveserdő is tehetetlen, hiszen súlyos hópaplanok húzzák lefelé ágaikat. A gyantás tűlevelek is üvegruhát kapnak, hiába tiltakoznak ellene. A Jégkirálynő gonosz nevetése sivít át a völgyeken.

A Zöld Manók a vastag és puha mohapárnák alá bújnak, reszketve, dideregve a hideg elől. Az az egyetlen hely, ahol a Tavasz hírnökeit bevárhatják.

Február végén, és március elején harangszó hangja érkezik a szelíd, kedves, déli áramlatok hátán. Afrikában már izgatottan készülődnek a molnár- és a füstifecskék, hogy magyarországi fészkeikbe visszatérjenek. A Téltemető és a Hóvirág is föltöri a kásás jeget, és kitekint az ismeretlen tavaszba. Tarka szőnyeget terítenek a Krókuszok. A Citromlepke elsőként libben a haldokló télben, a lopakodó kikeletben.

Az Anna-Liget láthatatlan kastélyénak száz tornyán ezer ablak tárul.

- Itt van végre a szép tavasz! Trallalla... trallalla... Itt van végre a szép tavasz! Trilala... - dalolják a madarakkal a Tündérek. Szofi Tündér, és népes hada, ismét virágról virágra száll, szivárványszínben pompázó szárnyacskáival. Tanítja, oktatja oktondi virágait, akik most születtek és ez az első tavaszuk."-

Kedves gyerekek, az én mesém eddig tartott. Arra kérlek titeket, hogy menjetek ki a természetbe, és figyeljetek jól, hiszen az én igaz történetem ott folytatódik. Mindennap láthattok és hallhattok csodás dolgokról, amelyet a fák mondanak azoknak az embereknek, akiknek a szívében ott lakozik a szeretet.

 

 

Ui: Kedves Szofi! Az első találkozásunk Emlékére jegyeztem le ezt a „mesét." Fogadd oly Örömmel, amilyen Szeretettel írtam. Kati néni (Pataki Katalin GLICA)

 

 

A kép forrása

 

 

(Azt hinné az ember, hogy a tündérek vannak olyan okosak, és megpróbálják előbb megjobbítani az embereket, és csak aztán szüntetik be velük a kapcsolatot, ha nem járnak sikerrel :-))) - Eliza)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek