Színe és fonákja

Általában nem kellemes dolog beteget látogatni.

Színe és fonákja

 

Általában nem kellemes dolog beteget látogatni, de kiváltképp akkor nem, ha az illető már féléve kórházban fekszik, műtétek sorát szenvedte el, a kezelései elhúzódóak és eredménytelenek, és már az orvosok sem jósolnak sok jót, pár hétnél többet legalábbis nem…

 

Azért a látogatók nem maradtak el, sőt, talán többen és gyakrabban érkeztek, mint azelőtt. Most is vannak bent a kórteremben, ketten meg a folyosói padon ücsörögnek.

 

A kívül várakozók mintha nem is egyazon beteghez jöttek volna. Közönyösen maguk elé merednek, meg se szólalnak, jókora távolságra ülnek egymástól, a pad két ellenkező végén. A férfi figyelmét a telefonja köti le, az asszony valami női lapba temetkezett bele.

 

Amikor azonban nyílik a kórterem ajtaja, mindketten felugranak, arcukra szempillantás alatt mosolyt varázsolnak, a férfi előzékenyen előre engedi az asszonyt. Odabent a széket is úgy igazítja, hogy a nő minél közelebb lehessen a beteghez, ő maga szorosan mellé telepszik.

 

Az üdvözlést követően az asszony a szokásos kérdéseket teszi fel: ugye jó túl lenni a műtéten? Ez a beavatkozás biztosan segíteni fog. Reméljük, többet nem kerül vissza az intenzívre anyuka. Megjött az étvágya, tud már enni?

Közben a férfihoz fordul: drágám, kivennéd a szatyorból a befőttes üveget és a süteményes tálcát? Finom leveskét hoztam. Nagyon tápláló, csak tessék megenni anyukának, használni fog.

A férfi fogja a levessel teli üveget, és miközben az éjjeliszekrényre állítja, szükségesnek tartja hozzáfűzni: ez a tyúkhúsleves biztosan ízlik majd. Én is megkóstoltam, most is remekül sikerült, mint mindig. Az asszony arca egy pillanatra lemerevedik, de aztán, mintha mi sem történt volna, folytatja a kérdezősködést: ugye lényegesen jobb a közérzete anyukának? Lehet már tudni, milyen további kezeléseket rendel el az orvos?

A férfi visszaül a székre, karját bizalmasan az asszony vállára teszi. A nő megfogja a vállán lévő kezet, így ülnek, csendes egyetértésben.

 

A nagybeteg elhomályosuló tekintettel nézi őket. Nem tudja megállni, hogy ki ne mondja: olyan jó így látni benneteket. Hogy ti még most is mennyire szeretitek egymást! Látszik rajtatok, hogy harmóniában éltek. Két évtized után is - ami manapság szinte ritkaságszámba megy -, teljes köztetek az összhang. Ha tudnátok, hogy szinte ez tartja bennem a lelket! Boldog vagyok, hogy legalább veletek minden a legnagyobb rendben van…

 

A látogatásnak a belépő nővér vet véget. Készülődni kell, hamarosan érkezik az esti vizit.

 

A pár arcáról, amint kiléptek az ajtón, azonnal letörlődik a mosoly. Némán mennek a kijáratig. A kórház előtt a férfi megkérdi: merre mész? Elvigyelek egy darabon? A nő köszöni, de nem. A közelben akar vásárolni, a vacsoravendég miatt.

A férfi megvonja a vállát. A slusszkulcsot már megtalálta a zsebében, a kocsija felé indul.

Ekkor éri utol az asszony hangja: egyébként majdnem lebuktattál - kezdi. A befőttes üvegben nem csirke, marhahúsleves volt. Péter ugyanis, az új barátom, azt szereti.

A közlés a férfit nem zökkenti ki a nyugalmából. Közömbös számára az információ, meg amúgy is igyekeznie kell. Élettársa a lelkére kötötte, ne maradjon el soká a volt feleségével, hiszen három hónapja múlt, hogy hivatalosan is elváltak.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mester Györgyi
#5. 2016. november 6. 19:00
Kedves István!

Köszönöm a hozzászólást és a gratulációt.
Örülök, ha tetszett az írásom.

Györgyi
előzmény: Kovács L. István hozzászólása, 2016. november 6. 05:19
Kovács L. István
#4. 2016. november 6. 05:19
Szépen felépített kép az álarcviselésről!

Gratulálok kedves Györgyi! István
Mester Györgyi
#3. 2016. november 4. 17:50
Kedves Yolla!

Köszönöm a hozzászólást és a gratulációt.

Györgyi
előzmény: Yolla hozzászólása, 2016. november 4. 16:47
Yolla
#2. 2016. november 4. 16:47
Nagyon érzékletes életkép!

Szeretettel gratulálok írásodhoz: Yolla
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek