Szerető meny

Még ő, nőként is odakapta a fejét, amikor a lány belépett a szobába.

Szerető meny

Még ő, nőként is odakapta a fejét, amikor a lány belépett a szobába. Nem lehetett nem nézni, amint kígyózó mozdulatokkal, ringó csípővel közeledett, kezében egyensúlyozva a két kávét. Amikor pedig letette a csészéket az asztalra, sugárzó mosolyt villantott, és teljes premier plánban előtárta irigylésre méltó dekoltázsát. Kifelé menet is muszáj volt nézni, amint párducléptekkel elhagyta a szobát.

És ez a nő a férje új titkárnője! Hát, most ízelítőt kapott nem csak az új munkaköréből, a modern berendezésű irodájából, de a titkárnőjéből is. Jó, hogy látta. Legalább tudja, ezentúl mihez tartsa magát. Ezzel a gyönyörű, fiatal teremtéssel nem lehet versenyezni. Hiába van a hátuk mögött már húszévnyi, harmóniában megélt házasság.

-         Gratulálok az irodádhoz, és a járulékos felszereléshez is! Értem ezalatt a titkárnődet – mondta, miközben a férje felé nyújtotta a kávéscsészét.

Az enyhén kopaszodó, középkorú, szemüveges férfi fel se nézett az olvasott hivatalos irományból, úgy reagálta le:

-         És nem csak csinos, okos is. Villámgyorsan gépel, remekül, hibátlanul fogalmaz, gyorsír, talpraesetten ügyintéz, és teljes odaadással képviseli a főnöke érdekeit.

-         Ne is folytasd - vetett véget a tirádának.

Magában pedig ezt gondolta: bár a férje hűsége megkérdőjelezhetetlen, azért jó lesz vigyázni! A lány ugyan nem a korosztálya, meg a férje nem is kikapós fajta, de az ördög nem alszik. Egy ilyen „jó” titkárnőből könnyen válhat jó szerető…

Otthon is, többször eszébe jutott a dolog. Mit is tehetne?! És akkor jött egy korszakalkotó ötlete. Végül is, a titkárnő minden szempontból remek lány…

Három héttel később alkalom adódott arra, hogy a tervét valóra váltsa. Legalábbis, elkezdje. A férje annyira kapkodott reggel, hogy elfelejtette magához venni az otthon tanulmányozott hivatali iratokat. Utána kellett küldenie, de minél gyorsabban. Ő nem mehetett, hiszen elkésett volna a munkából, na de majd a fia. Ő jobban ráér. Fiatalember, fiatal vállalkozó, erre is vállalkozhat. Kifejezetten a lelkére kötötte, az iratcsomót a titkárnő saját kezébe adja, nagyon ügyes és lelkes lány, majd az tudja, mit kell vele csinálni.

Csak este találkozott a fiával.

-         Na, minden rendben volt az iratokkal? - kérdezte, pusztán kötelező érdeklődést színlelve.

-         Igen - válaszolt a fia. - Holnap moziba megyünk.

Majd elábrándozva folytatta:

-         Anya, azt hiszem, megtaláltam a nekem való lányt.

Hát, igen. Szerető?! Inkább meny. Egy szerető meny…

 

(A novella Mester Györgyi "A hatodik" című kötetében (is) olvasható.)

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek