Szerelmem temploma

...átölel halkan égi sugár...

 



ma éjjel feldereng szerelmem temploma, 
hol szirmot bont a csend, szívednek otthona. 

átölel halkan égi sugár,

 

csendes ma az éjjel, csak a vágy szitál, 
elfelejtenél, de halkan rád talál, 
szökik a valóság, és most messze jár, 
elmúlt a pillanat. vége már, vége már. 

átölel halkan szerelmes áhítat, 
gyöngyökkel kecsegtet, vágyakkal átitat. 
átfon a csend némán, a szél szárnyára ül, 
elsodor az álom, és messze repül. 

átlépsz velem egy új dimenzióba, 
ahol nincsen idő, és megállt minden óra. 
itt megszűnik lassan minden hibád, 
és meghallgattatik minden imád. 

fényben fürdik meg a pillanat, 
soha el nem múlik, és itt marad. 
csak ölelsz szótlanul, mindenem, 
maradj örökre, így velem. 

itt találkozhat két külön világ
itt megérezzük a kérő imát, 
itt sajdul a szív, de híven imád. 
itt társam lehetsz, életem, 
hol rendeltek nekem, nekem, és csak nekem. 

most csókod az örök feloldozás, 
és ölelésed a nagy utazás. 
minden szavad, múló varázs, 
és tekinteted a villámcsapás. 

szerelemünk itt lakik időtlen sok éve, 
az égben kezdődött, és soha nem lesz vége. 

érzed, hogy létezik szerelmem temploma, 
de nincsen ott senki, csak álom száll oda. 
csak egy poros érzés, vágyaknak lábnyoma. 
de keresed még mindig, az élet mostoha. 

együtt laknak benne, a boldogság, nevetés, 
az álmoktól megszédült reggeli ébredés, 
a cél nélküli kába, elgyengült reszketés, 
a hangtalan sikoly, az elmaradt ölelés, 
és egy komor érzés, a halálos tévedés. 

most egy senki vagyok, az érzés felmagasztal, 
több lehetek neked, mit ember megtapasztal.
magányból szőtt álmod felfénylő oltára, 
vagy csak durva pofon nyugalmad arcára. 
szerelmem felébredt, a tied most, nincs ára, 
talán talmi érzés, talán utoljára. 

egyszer már itt voltál, egyszer már beléptél, 
lángok közé hulltál, akkor is elégtél. 
nem ismersz, csak vágyódsz, mondd, mit is reméltél? 
megláttál, és tudod, hogy eddig még nem éltél. 

most félj, ahogyan félek, és égj mint én el, 
vágyj rám fájva titkos, izzó szenvedéllyel. 
lépj be álmaid örök otthonába, 
vágyaid megszentelt bűvös templomába, 
nem érzed, hogy minden, hogy minden hiába? 


ölelkezik lelkünk, furcsa égi fénnyel, maradj itt velem, ölelj egész éjjel.

 



Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek