Szerelem - I.

Az ágyán feküdtek.

Szerelem

Az ágyán feküdtek.

Hátához egy test nyomult, szépen, csendesen hozzásimulva. Érezve a másik melegét, öröm töltötte el. Igazi békebeli idill, amikor az ember érzi, hogy fontos a másiknak, kötődik hozzá, szüksége van rá.

A test óvatosan borult a derekára, szinte ölelte, olyan érzést keltve benne, hogy a világ minden csúfságától és szennyétől megvédi őt, és ettől kezdve már soha többé, semmitől nem kell félnie…

 

Ez az igazi megcsalás. Hiszen ilyen érzelmekkel, érzésekkel és gondolatokkal csak a társunkat, életünk párját szabadna illetni…

 

Ekkor, teljesen váratlanul, az előszoba felől kulcszörgés hallatszott. Amint fordult a kulcs a zárban, már be is lépett az érkező.

A férje volt. Nem mostanra várta, később szokott hazajönni.

 

Az eseményeket nem lehetett megállítani. A másik felugrott mellőle, az ajtó felé rohant…de a párja már belépett a szobába.

 

Kis szerelmem - mondta a férje. Ne ugrálj rám, még elszakítod az öltönyömet! Mindjárt adom a jutalomfalatodat.

 

Megcsalva érezte magát…

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek