Szemere György: AZ ANYAJEGY (4/5)

Mihályt, hiába kapálódzott, másfél évi fegyházra ítélte a törvényszék betöréses lopás miatt.

 

Mihályt, hiába kapálódzott, másfél évi fegyházra ítélte a törvényszék betöréses lopás miatt. Azon fordult meg a keserű sora, hogy Maris, a hites felesége, nem igazolta az alibijét.

- Tom is én, hunn vót, - válaszolt ez a bírák kérdésére, - hásze furt aludtam.

Becsukatván pedig az ura, azonnal beadta ellene a válópert... Hogy ő egy rablóval egy percig sem él együtt.

A bírák hamarosan végeztek ezzel az üggyel is. Maris egy éven belül a János felesége lett... És igen boldogan élt vele teljes kilenc hónapig. Rájött, hogy csakugyan János az ő igazi párja. Persze nem ingyen jött rá. Lelkiismerete váltig mardosta, mert bár nem volt beleavatva a lódologba, megérezte, hogy új ura a bűnös benne; ő meg ilyenformán az ura cinkosa... Kilencedhónap végre meg is kérdezte Jánost, gyáván, halkan, de mégis:

- Úgy-i, kend lopta Mihálynak a lovat?

A férfi egy pillanatig sem tagadta. Biztos volt az asszonyában.

- Én... Hát osztán?

Maris, bár szép arca fájdalmasan összevonaglott a lelke kínjától, mégis így felelt:

- Jól tette kend...

A férfi széjjeltörölte homloka barázdáit.

- Csak oszt meg ne verjen bennünket az Isten.

 

 

 

Befejezés következik

Előző rész...

Előző rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!