Szemere György: AZ ANYAJEGY (3/5)

Másnap reggel csuda esett Mihállyal...

 

Másnap reggel csuda esett Mihállyal...

Amint benyitott az istállóba, hogy megvakarja a lovakat, hát mit lát a két eleven szeme? Egy idegen ló volt a jászolhoz bekötve.

Mihály majd hogy le nem esett a lábáról... (Hogy az ördögbe került hozzá a ló? Talán csak nem a sátán maga varázsolta bele az istállójába?)... Megtapogatta az okos állat lapockáját. Azon se csodálkozott volna, ha menten szélyelmálik vala a keze érintésétől. Azonban nem lett annak semmi baja. A helyett két csendőr lépett az istállóba észrevétlenül, mintha csak a földből nőttek volna ki. És úgy látszott, biztosra jöttek, mert még csak egy piculányi kérdéssel se zaklatták meg a gazdát: szó nélkül kezére húzták a vasperecet... Vitték a városba...

Hiába érezte magát Mihály ártatlannak: majd kiégett a szeme. A büntetéstől nem félt, - (van Isten az égben!) - csak a szégyen bántotta... Hogy szurony között kellett végigvonulnia a falun... Mégis csak a sátán műve lehetett az ő megcsúfoltatása!...

... Az egész úton azon gondolkozott, mint fogja bizonyítani az ártatlanságát... Mert, vélte helyesen, alighanem azt hiszik róla, hogy lopta a lovat... Belesápadt abba a föltevésébe, hogy: hátha nem fognak neki a törvényen hinni?... Bár, jutott az eszébe, egész éjjel bent hált egy ágyban a feleségével: az bizonyítani fog mellette.

Erre elapadt kissé a Mihály aggodalma. Nyugodtan haladt a két csendőr között a város felé. Alig értek oda, szembe találkoztak Jánossal, aki nyilván hazatérőben volt.

A régi vetélytárs csudálkozó képet vágott a Mihály láttán: úgy tett, mint aki nem hisz a szemének.

- Te vagy-i, hé?

Mihály felelt volna, de a csendőrök nem engedték meg neki. Löktek rajta egyet...

- Enyim vagy mán Maris - mormogta János a foga között. - Csak oszt meg ne verjen bennünket az Isten!...

 

 

 

Folyt. köv...

Előző rész...

Előző rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!