Szalmaszálba kapaszkodva 4. rész

Álmok hálójában

Lilla tervei közül kimaradt a házasság és a gyerekvállalás, annak ellenére, hogy szülei állandó jelleggel rágták a fülét, hogy bezzeg az öccse és a húga már megállapodott, családos ember, ő pedig ott kallódik magányosan a fővárosban, ahelyett, hogy hazaköltözne és találna magának egy rendes férjet. A tervekben többek között az a jó, hogy időnként megvalósíthatatlanok, illetve módosíthatók, ez utóbbiról maga a sors gondoskodik, ahogyan Lilla esetében is tette. Az egy dolog, hogy megismerkedett G. Kovács Zoltánnal, az egy másik, hogy a szeretője lett, amely terven felül igencsak kellemesen módosította az életét, ám a harmadik váratlan esemény, hogy tudniillik áldott állapotba került, minden egyéb körülményt felülírt. Ha már így alakult, akkor hozzáment Zolihoz és megszülte Danikát, és úgy gondolta, hogy a kisfiával való foglalatosságtól három évig kiteljesedik az élete, megnyerheti családon belül a kiváló anya szobrát. Egészen addig hatott az újdonság varázsa, mígnem Danika elindult,  gagyarászva végigjárta a lakást, mindent, amit elért megfogott, levett vagy lehúzott, és az étkezés és az alvás idejét leszámítva, képtelennek bizonyult a kiságyban tartása, ezért drága jó anyjának egyetlen perce sem maradt a semmittevésre, a nyelvtanulásra és a regényolvasásra, annál több időt kellett fordítania a gyerekkel való foglalatosságokra, és a főzésre, mert az apjával ellentétben Danika valóságos bélgépnek bizonyult.

 

Becsapta az ajtót a Brexit, és Lilla munkahelyén, a francia tulajdonú multinál, elérkezettnek látták az időt ahhoz, hogy a repedező angol konkurens cég hegemóniáját megnyirbálják, lecsapjanak a kapcsolataikra, beszállítóikra és az ügyfeleikre, amely azért nekik is nagy falatnak és egyben kitartó, sziszifuszi munkát igénylő kihívásnak bizonyul, amelyhez szükségük van valamennyi épkézláb munkavállalójukra, főleg azokra a törekvő fiatalokra, amilyen például G. Kovácsné dr. Tóth Lilla közgazdász, aki a maga harmincöt évével és kreativitásával, valamint mérhetetlen becsvágyával hegyeket képes megmozgatni. Nem véletlen, hogy főnöke néhány keresetlen szóval kapacitálta Lillát, hogy menjen vissza dolgozni, mert elérkezett az idő ahhoz, hogy hosszú távra megalapozza jövőjét a cégnél és egy éven belül akár komoly beosztásba is kerüljön.

 

Lilla kapva kapott az alkalmon, keresztanyja ideiglenesen üresen álló cinkotai házába vidékről felköltöztette az anyósát, hogy lakjon ott és naponta bejárjon hozzájuk, vigyázni az unokájára.  Zoli nem ellenkezett vele, hiszen neki is sok volt a feladata, és hajt is, mint annak a rendje, elvégre neki ott van az első házasságából származó két gyereke is, akikről gondoskodnia kell.

Az anyósával szemben, akit egyébként Paula néninek szólít, a békés egymás mellett élés módszerét alkalmazza, azaz ha csak lehet, kerüli az öreglányt és többnyire a férjén keresztül folytat vele mindennemű kommunikációt. Azt is teljesen természetesnek veszi, hogy anyósának köszönheti kisfia szobatisztaságát, jó étvágyát és cserfes beszédét, mert neki mindezek eléréséhez nincs sem ideje, sem türelme.

 

Egyetlen barátnője gyakran a fejére olvasta, hogy nem lesz ennek jó vége, a karrier nem minden, de megunta Liza fülének emiatti rágcsálását, nem csupán azért, mert eléggé porcosnak bizonyult az a fül, hanem amiatt is, mert a reménytelen eseteket egy idő után el kell engednie ahhoz, hogy ne kudarcként élje meg az addigi felesleges fáradozását.

 

Egy multinál nem olyan egyszerű az élet, a formális kapcsolatokkal, egyenrangú fontossággal bírnak az informális kapcsolatok, melyek újjáépítéséhez kevés Lilla ideje, így kénytelen e csatornákat az áruházak vezetőinél és a központ nála alacsonyabb beosztásban lévő munkatársaival kiépíteni. Ehhez idő és kitartás szükségeltetik, ez utóbbival nincs gond, ám az előbbit a családja rovására tudja biztosítani. Éppen ezért amikor férje felveti, hogy Danikát is levinné Balástyára az anyósa, egy percig sem gondolkodott, azonnal beleegyezett, és fejében már kattogtak a kerekek, hogy akár este tízig is dolgozhat, ami számára további napi négy óra munkát jelent, és amennyiben bejönnek a számításai, néhány hónapon belül igazgató lehet, s akkor valószínűleg a férjénél magasabb jövedelme lesz. Ez kell a lelkének, mert szinte látja magát, amint az egész nagy famíliát elviszi nyaralni a spanyol tengerpartra, férjestül, feleségestül, gyerekestül együtt. A szülei úgysem mennének, nekik meg vesz egy új kocsit.

 

Radnai Géza, a legnagyobb áruházuk vezetője, meghívta vacsorázni a Libelle lepke ételbárba, azzal, hogy fontos információ jutott a tudomására, amiről Lillát mielőbb tájékoztatni akarja, és ehhez semleges helyen kell találkozniuk.

 

Az ételbár egy felkapott belvárosi étterem, melyben a vendég megnézheti, hogyan készítik el a megrendelt ételét, amely igen látványos, de jól lakni nem lehet vele. Tisztában vannak ezzel a vendégek, nem is azért mennek oda, inkább a divat kedvéért.

Radnai szó szerint minden hájjal megkent negyvenes férfi, aki bármire képes és kapható, ami sok pénzt  hoz a konyhájára. A beosztottjai rettegnek tőle, az ellenfelei legszívesebben kiütnék a pályáról, a főnökei pedig sohasem mernek hátat fordítani neki.  Lillának fogalma sincs arról, mivel vívta ki a férfi szimpátiáját. Nem töri rajta a fejét, majd kiderül.

Este hétkor hazamegy tusolni és átöltözni, és vezetés közben azon gondolkodik, mit is mondjon Zolinak, miért kell elmennie otthonról. Kissé meglepődik, mert üres lakás fogadja, nincs otthon a férje.

 

Mit vegyen fel? Csinos lesz, de farmerben menjen és pólóban, vagy felvegyen egy dögös ruhát, esetleg válasszon a kettő közötti átmeneti darabokból? Végül is egy munkatársával találkozik, magánemberként, legyen nőies, de visszafogott, nem üzletasszonyos, inkább kissé lezser az öltözéke. Végül a fehér farmer, a tűsarkú cipő és a combközépig érő, sejtelmesen áttetsző virágos felső mellett dönt. Taxival megy, hogy ihasson egy koktélt.

Öltönyben feszít Radnai, ott sétálgat az ételbár előtti parkban, oda-oda nézve a bejáratra, mert abban biztos, hogy pontban ötkor megérkezik Lilla.  A Royal kék Opelt várja, ehelyett sárga taxival érkezik, és éppen annyi ideje van, hogy eléje menjen, míg Lilla kifizeti a viteldíjat.

-         Kézcsókom, Lillácska! Pontos, mint mindig!

-         Üdvözlöm, Géza!

-         Tartozom magának egy vallomással! Egy óra múlva lesz asztalunk, addig sétáljunk a parkban vagy üldögéljünk. Remélem, nem érti félre, Lillácska, de itt még a falnak is füle van!

Kellemetlen a helyzet, erre nincs felkészülve az asszony, mégis igyekszik megnyugtatni magát. Radnai éles szemmel észreveszi Lilla zavarát, és elneveti magát:

-         Jaj, nem szeretném, ha félreértené! Nekem négy gyerekem van és egy szerető feleségem! A munkahelyünkön erről nem ildomos beszélni, ha meg meghívom a lakásomra, ott sem lennénk biztonságba, mert vagy a feleségem nem hagyna szóhoz jutni, vagy a gyerekek lógnának a nyakamon! Jöjjön, sétáljunk beljebb, amott, a nagy ecetfa alatti padon elüldögélünk egy órácskát.

Ehhez érdemes volt fehérbe öltözni, bosszankodik magában Lilla, és már bánja, hogy elfogadta Radnai meghívását. Enyhül a hőség, ha sokáig kinn üldögélnek, talán pulóverre lesz szüksége, amit persze nem hozott magával, mert szabadtéri bájcsevejre egyáltalán nem számított, azaz igazából fogalma sincs, mit várhat Radnaitól.

-         Tudja, Lillácska, véletlenül kezembe került a konkurencia alig százoldalas stratégiai anyaga, és az is, amit maga írt a cégünk jövőjéről és összevetettem a két anyagot.

Radnai olyan elemzést rittyent, mintha akadémiai székfoglalót tartana. Ámulva hallgatja a férfi meglepő, mégis találó következtetéseit, amelyet akár előterjesztése kontrolljának is tekinthet, mert rádöbbenti a hiányosságokra, amelyek abból adódnak, hogy bizonyos következtetéseket nem mert leírni.

Végül a férfi elővesz a zsebéből egy pendrájvot és átadja a fiatalasszonynak. 

-         Ne kérdezze, hogyan jutottam hozzá, úgysem mondanám el. Ezen rajta van mindkét anyag. Amit elküldött a vezérigazgatónak, azt még visszaszerezheti, mert csak két nap múlva jön vissza Párizsból, és ennyi ideje marad a módosítására. Ne bízzon a közvetlen főnökében, én sem teszem. Nézze meg a belső hálózaton a pályázatokat! Szerintem talál benne olyat, ami felkelti az érdeklődését.

Fázik, vagy a hideg rázza? Kétségtelenül esteledik, tovább hűl a levegő és pajkos szellők kergetőznek a fák ágai között.

-         Miért mondta el ezt nekem?

-         Szimpátiából.

-         Nem értem!

-         Mit nem ért ezen, Lillácska? Ne higgye, hogy mi, kinn a hálózatban, nem tudjuk, hogy mi történik a központban! Jobban látjuk az erőviszonyokat, mert elég távolságra vagyunk a központi történésektől, hogy egészben láthassuk a játszmákat. Mert ezek bizony olyanok, mint egy hatalmas kártyaparti, amelyben a tiszta kezű játékosok mellett szép számmal ott ülnek a hamiskártyások is, akik az elején engedik nyerni a többieket, hogy utána az utolsó fillérjüket is kiszedjék a zsebükből. Maga ambiciózus, jó szakember, csak tiszta kezű játékos, aki eddig nem ismerte fel az asztal körül ülők között a hamiskártyásokat.  Nézzen körül, Lillácska! Nézzen a szemük közé! Nézze árgus szemmel a testbeszédjüket! Nem mondok neveket, úgyis rájuk ismer! Mást mond a száj és mást üzen a szem! Figyelje meg a többieket, s meg fog lepődni, hogy hány hízelgő szavakat mondó kollégának szeméből süt a gyűlölet! Jöjjön, menjünk vacsorázni, mielőtt megfázik.

A vacsora alatt Radnai Géza udvariasan bókoló úriemberként viselkedik, és gyermekeiről vidám történeteket mesél Lillának, aki nem tudja viszonozni, pedig Danika is csinált már néhány galibát.

Este tízkor száll ki a taxiból Lilla. Férje békésen hortyog az ágyban, hagyja pihenni, és kimegy a nappaliba, hogy egy pohár bor mellett meditáljon a Radnaitól hallottakon, bár kóbor gondolatai egyik zsákutcából a másikba futnak, és ahelyett, hogy hagyná, hogy a jótékony álom reggelig pihentesse elméjét, bekapcsolja a számítógépet és megnézi a pályázatokat. A franciául írt álláshirdetések között megtalálja az áhított magyarországi igazgató állást és egy másikat is, a párizsi székhelyükre.

Nekilát a motivációs levél és az önéletrajz megírásának, és éjjel kettőkor mindkét állásra jelentkezik.

Álmában egy behemót medve kergeti, szinte a tarkóján érzi bűzös leheletét. Ismeretlen városka keskeny utcáin rohan, sikoltozik, hogy segítsen rajta valaki, ám hiába tűnik fel a fehérre meszelt falú házacskák ablakiban egy-egy arc, nincs senki, aki kimerészkedne az utcára. Elfogy a levegőből az oxigén, szédül, elhagyja az ereje, s érzi, hogy itt a vég. Megáll, megfordul, hogy legalább egy pillantást vethessen az őt üldöző medvére, de az nincs sehol, csak mintha Radnai hangját hallaná: „Mi van Lillácska, megijedt a saját árnyékától?”

Felriad, megállapítja, hogy otthon van a saját ágyában, a másik oldalára fordul, és újra elalszik.

Tengerparton napozik, érzi, amint ellazulnak az izmai és szinte a föld felett lebeg. Hallja, amint a közelében Danika homokvárat épít az apjával, és nagyokat nevetnek, ha egy bástya összeomlik. A víz morajlása elandalítja, egyre lassabban lélegzik. Álmában a tengerben úszik, mellette Zoli szeli a vizet. Békés a tenger, alig hullámzik. Kiabálnak a partról, de nem érti, mit mondanak. Megfordul. Zoli mögött megjelenik egy cápa, kitátja a száját és elnyeli a férjét. Hiba kiabál, és úszik a cápa felé, hogy hagyja békén a férjét, az csak meglegyinti a farkával és elúszik. Kimentik a vízből, és hiába mondja az embereknek, hogy mentsék ki a férjét is, ám azok csak nevetnek, nyugtatgatják, hogy nem kell kimenteni, mert magától ment el a férje a cápával.

Alaposan leizzadva ébred. Az éjjeliszekrényen öt órát mutat az ébresztőóra. Felkel, kimegy a fürdőszobába és fél óráig áztatja magát a zuhany alatt, hátha a meleg víz kimossa belőle nyomasztó álma emlékét.

Folyt.köv.

 

Előzmény

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke