Szabó Gitta: Satu és Pozdorja

szeretettel..


Mamóka a csipkével terített asztalnál ült, és meleg kakaót szürcsölgetett, mellé finom linzert falatozott. Szombatonként mindig ezt vacsorázta. Hiába, nem tudott leszokni erről a gyermekkori kedvencéről. Mióta Papóka elment, egyedül éldegél kis házikójában, de ilyenkor neki is megterít. Annyira szerette Papó is a meleg kakaót! Mindig azt mondta: - Édes, kicsi Mamókám! Nincs a földön jobb, mint az a kakaó, amit te készítesz el nekem! Mamókának ilyenkor mindig könny szökött a szemébe.
Ezen az estén is így történt. Mamóka szürcsölte a kakaót, tördelte a linzert, és törölgette könnyeit, mikor valami szokatlan hangra lett figyelmes. Botjára támaszkodva az ajtóhoz bicegett. Egy kicsit tétovázott, kinyissa-e vagy sem, mert ilyenkor már senkit sem szokott beengedni a házába, de a hang nem szűnt meg. Olyan volt ez a hang, emlékszik, még aprócska leányka volt, és a dédije mikor fogatlan szájával ette a tejeskávét, az adott ilyen nyamnyogó hangot. Vajon mi lehet ez? A kíváncsiság erősebb volt az óvatosságnál, és kinyitotta az ajtót. Egy fehér kutyakölyök állt a küszöb előtt, szájában valami aprócska, nyálas dolgot tartott. A nyammogó hangot pedig az adta, ahogy a kutya próbálta csorgó nyálát visszaszívni úgy, hogy ne okozzon sérülést annak a valaminek. Úgy tartotta a szájában kincsét, mint satu a pozdorját. Biztosan és mégis kíméletesen.
- Hát te? Honnét jöttél? Ki a gazdád? - kérdezte az állatot, aki nem várt semmire, csak egyenesen bement a félhomályba, és terhét, amit már jó ideje hurcolászhatott, letette a kis szőnyegre a tűzhely mellé. Az a valami mocorogni kezdett. Az öregasszony megijedt: - Hallod-e! Csak nem egy egeret hoztál a házamba, mert azonnal kiteszem a szűröd, meglátod! De az a valami alig hallható hangon nyávogni kezdett: - nya, nya, nyau!
- De, hiszen ez egy cica! Biztosan fázik szegény, meg talán éhes is! - mondta anyó, szinte csak magának, de amikor kinyitotta a hűtőt, és elővette a tejes dobozt, a kutyuska csóválni kezdte a farkát, füleit kihegyezte, és csillogó szemekkel nézett fel rá.
- Te is éhes vagy? Na, várj csak! Kerítek nektek valami tányérkát - mondta, majd az edényekkel csörömpölt egy kicsit, hol egyiket, hol meg a másikat vette elő, mígnem rátalált egy rég nyugdíjba küldött kis lábosra, és máris öntötte bele a tejecskét.
Amíg a kutyuska lefetyelt addig mamó megtörölgette a cicust. Majd hagyta, hadd egyen ő is. A két kis jószág hamarosan álomba szenderült. Végre Öreganyó is aludni térhetett.
Teltek a napok, de a két kis állatért senki nem jelentkezett, pedig mindenkinek elmondta, hogy a gazdit keresi.
- Most mit kezdjek veletek? Látjátok, nem hiányoztok senkinek! Még a végén itt maradtok a nyakamon! Bizony nevet is kéne adjak nektek, ha már így esett. Valahogy kell, hogy hívjalak benneteket!
Ahogy így gondolkodik, eszébe jutott, mikor először látta meg őket az ajtóban. Mint satu és pozdorja. - Igen! Ez jó lesz! Satu és Pozdorja! Na, hogy tetszik? Satu, és Pozdorja!
Ettől fogva hármacskán éldegéltek tovább a kis házban. Mamóka, Satu a kiskutya és Pozdorja a cicus. Az állatok sok vidám percet szereztek Mamókának. No persze bosszúságot is, de ezeket a szeretet mind elfelejttette vele. Satu megtanult egerészni, madarat fogni, sőt még a gyíkra is rávetette magát. Pozdorja éppen úgy szimatolt, mint barátja Satu és ugyanúgy a biciklis után kapott. Szegény postás lábát mindig összekarmolászta. Satu pedig, igyekezett ellesni a fáramászás tudományát, de valahogy nem sikerült neki. Pozdorja buzdította, próbálja meg a hokedliról, az ablakpárkányról, persze ilyenkor a nagyra nőtt komondor mindig levert valamit, amitől anyó, mérgében utána dobta a söprűjét.
- Ó, ha ezt Papóka látná! - nézett ilyenkor mindig az égre, majd megenyhülve simogatta meg a fülét-farkát behúzó kutyust. Pozdorja is odasomfordált, mert bizony ő is nagyon szerette, ha gazdasszonya kényezteti. Olyankor hálából hangosan dorombolt neki. Ezt Satu nagyon irigyelte tőle, mert bármit megtanult, de ezt az egyet nem tudta. Anyó mindig rászólt: - Ne morogj már megint, te, te buta kutya!
Lassan egy éve, hogy Mamónál éltek, és egy családot alkottak. A két kis kedvenc a tavasz beálltával egyre nyugtalanabbá vált. Szerettek volna kicsit csavarogni a nagyvilágban, megismerkedni más állatokkal. Pozdorja, amint épp a meggyfa ágán ücsörgött, és nézelődött, észrevette, milyen könnyen a kerítésen kívül tud kerülni. hamarosan ki is próbálta. Satu, bánatos szemekkel nézte barátját, aki szabadon jött, ment, akár egy madár.
- Vau! Cicusom, mesélj nekem arról, mi van odakint!
- Nyau! Ó, barátocskám, ha te azt tudnád! Olyan szép és daliás cicafiúkat láttam! Micsoda előkelő, peckes járásuk van! - mesélte Pozdorja Satunak, mígnem aztán az esti kiruccanások egyre ritkultak, majd abba is maradtak. Satu észrevette, hogy a cica mozgása nehézkessé vált, a hasa megnőtt, már alig tudott tőle a kerítés alatt bekúszni, vagy felszaladni a meggyfára. Alvóhelyük is szűkebbé vált, ezért a kutyus, sokszor került a földre. Egy reggelen a cica sehogy sem lelte a helyét, izgatott, ideges és aggódó volt, s le-föl járkált az udvaron. Satu érezte, valami nagy dolog van készülőben, így követte a macskát mindenhová, míg végül a macsek bebújt alvóhelyükre, mert ott igazán biztonságban érezte magát, és keserves nyávogás közepette világra hozta első kiscicáját. Majd egy újabb kölyök következett és még egy. Satu figyelt. Ösztönösen bújt Pozdorja mellé, és kezdte nyalogatni annak kölykeit. Miután mindannyian kipihenték a születés fáradtságát, és a picik szoptak is, szájukba vették a kölyköket, és egyesével behurcolták őket az öregasszonyhoz a kályha melletti kis szőnyegre. Éppen úgy, mint azon az estén, mikor Satu, Pozdorjával a szájában megérkezett a házhoz...

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Gitka_61
#9. 2013. június 8. 07:17
Kedves Csilla! Kérlek bocsásd meg nekem, hogy eddig nem reagáltam kedves hozzászólásodhoz...Nem magyaráznám! ...De végtelenül hálás vagyok amiért olvastad mesémet, a könnyeidet külön köszönöm. Az, hogy az állatok neveit jónak találtad, végképp öröm számomra.

Legyen nagyon szép a hétvégéd! Gitta
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. május 7. 15:23
Csilla
#8. 2013. május 7. 15:23
Kedves Gitta!
Rengeteg szeretetet szőttél ebbe az aranyos kis történetbe.
Nekem is kicsordult a könnyem.
Helyes, beszédes nevekkel illetted a kutyust és a cicát.
Szeretettel olvastalak, és gratulálok:
Csilla
Gitka_61
#7. 2013. május 4. 19:51
Drága Kató!

Igyekeztem olyanná írni, hogy akár igaznak is tűnhessen...

Köszönöm az olvasást! Gitta
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2013. május 4. 16:48
Gitka_61
#6. 2013. május 4. 19:50
Ó! Zsuzsi!

De helyes vagy! Köszönöm könnyeid!

Gitta
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2013. május 4. 15:09
Gitka_61
#5. 2013. május 4. 19:48
Kedves Mara!

Igazából a kutya-macska barátság volt a kiindulópont. A többi, vagyis a körítés, már kínálta magát.

Köszönöm, hogy itt voltál, szóltál!

szeretettel! Gitta
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. május 4. 08:16
Juhász Kató
#4. 2013. május 4. 16:48
Aranyos, életszerű mese.
zsuzsahorváth
#3. 2013. május 4. 15:09
Engem megríkattál...
Köszönöm....
Mara
#2. 2013. május 4. 08:16
Kedves Gitka!

A szeretet szépsége és a magány megtörése írásod vezérfonala.

Szívből gratulálok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek