Szabó Gitta: Jó szél, rossz szél

...- Mamika! Valaki megcsiklandozott. Medve mama is kidugta fejét a barlangból. - Látod? - Nem! Nem látok senkit idekint....

 

Jó szél, rossz szél

 

Végre nem esett a hó. Madárcsicsergéstől zengett az egész hegyoldal. A barlangban a mackó család is felébredt. Téli álomtól kótyagosan, szemét dörgölve a kis barnamedve kidugta fejét a barlangból. Élete első találkozása volt ez a külvilággal. Elképzelni sem tudta milyen lehet a meleg és barátságos barlangon kívüli világ, pedig mamájától, többször is hallott már róla. Amikor álmából felriadt, olyankor anyukája mindig mesélt neki valami érdekeset. Most eljött az ideje a nagy találkozásnak. Ám, amint kidugta orrocskáját, azonnal vissza is rántotta.

- Juj!

- Mi történt?

- Mamika! Valaki megcsiklandozott.

Medve mama is kidugta fejét a barlangból.

- Látod?

- Nem! Nem látok senkit idekint.

A kis bocs óvatosan, szorosan a mamájához simulva, ismét kinézett a szabadba. Addig, addig kukucskált egyre jobban kifelé, hogy egy óvatlan pillanatban megbotlott és elesett. Ijedten nézett anyukájára. Már éppen sírásra görbült a szája, mikor valami láthatatlan kéz megsimogatta az arcát, végig futott orra hegyén, és bebújt bundája alá.

- Ha-ha-ha! Na! Ne csináld! Ha-ha-ha! Bújj elő, hadd lássalak!

Macika hiába kérte a játékos kedvű, kedves ismeretlent, az csak nem mutatta meg magát.

- Mamikááám! Te tudod ki játszott az előbb velem?

- Kicsikém, az bizony, csak a tavaszi szellő lehetett! Finom, langyos, vidám természetű. Táncra perdül a pillangókkal, tornázik a virágokkal.

Ahogy telt, múlt az idő, és a medvebocs egyre több mindent ismert meg a külvilágból, és egyre több időt töltött odakint, észrevette, hogy néha vizes lesz a bundája, még akkor is, ha nem pancsol, hogy a virágok szirmai lehullnak. A fák lombjai vadul rángatóznak, és valami láthatatlan kéz port szór szemeibe.

- Mamikááám! Te tudod, ki cibálja a fákat és szórja tele a szemem porral?

- Kicsikém, az csak a viharos szél lehet! Mindig haragos, rosszkedvű. Ami útjába kerül, azt megcibálja, felemeli, ledobja. Felkorbácsolja a vizeket, kidönti a fákat.

- Mamikááám! Akkor, ő ugye rossz? Nem olyan, mint a tavaszi szellő, mert ő megnevettetett. Ő ugye jó?

- Bizony kicsikém! Mindennek, ami csak létezik, van jó, rossz, szép és csúnya oldala. Van jó szél, rossz szél. Van hideg és van meleg. Van szerény és van hivalkodó. Van fehér és fekete. Van érdes és sima. Nappal és éjszaka. Ez így van jól. Ettől kerek a világ. 

 

2013-03-28

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#12. 2013. szeptember 22. 17:20
Így igaz.
Jó a mese.
Gitka_61
#11. 2013. szeptember 22. 14:59
Hálásan köszönöm!!!

Gitta
előzmény: hozzászólása, 2013. szeptember 21. 23:13
Gitka_61
#10. 2013. szeptember 22. 14:59
Drága Csilla! Neked is nagyon köszönöm!! Boldoggá tesznek szavaid...különösen az Ó! :)

szép napocskát neked! Gitta
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. szeptember 21. 19:59
Gitka_61
#9. 2013. szeptember 22. 14:57
Kedves Hajni! neked már a neved is mesés! :) És a nagy gyerek meg csak nyugodtan olvasson mesét. Nem szégyen az! :)

Köszönöm kedves szavaid!

Szeretettel! Gitta
előzmény: sarahajnalka hozzászólása, 2013. szeptember 21. 17:28
Csilla
#8. 2013. szeptember 21. 19:59
Ó, de kedves mese!

.... és így kerek a történet :)

Örömmel olvastalak, kedves Gitta.

Ölellek:
Csilla
sarahajnalka
#7. 2013. szeptember 21. 17:28
Kedves Gitta, kedves , tanulságos meséd elragadott. A kis gyerekeknek nagyon fog tetszeni, ( én nagy vagyok, rég nem gyerek) , de nagyon tetszett. Gratulálok, Hajnalka
Gitka_61
#6. 2013. szeptember 21. 16:24
Drága Mara!

Igazán nagyon örülök, ha tetszett a grafikám!!! Ez, most nagyon fontos nekem! A gratot örömmel fogadom!

Ölellek! Gitta
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. szeptember 21. 11:19
Gitka_61
#5. 2013. szeptember 21. 16:23
Persze, hogy emlékszem, kedves Bőbeszédű! Lassan mindenki itt van amonnét! Hálásan köszönöm, hogy mesémnél időztél :)

szeretettel! Gitta
előzmény: siktár éva hozzászólása, 2013. szeptember 21. 13:11
siktár éva
#4. 2013. szeptember 21. 13:11
Kedves Gitta!

Szeretettel olvastam tanulságos mesédet - nekem is van öt unokám - bele tudom élni magam a gyermekek lelkivilágába. Ugyanakkor tapasztaltam, hogy minden korban az értelmi képességeiknek megfelelő mesét kell "kitalálni" amiből, tanulnak, szert tesznek a nekik még ismeretlen eseményekről.

Te ezt nagyon jól érzékeltetted, bemutattad mackómesédben. Igaz, hogy az én unokáim már "nagyok", 18 és 17 évesek, de a legkisebb kétéves, ő még élvezni fogja, mert még most tanulja az "életet." Gratulálok a rajzodhoz is.

Évi ("bőbeszédű" emlékszel?!)
Mara
#3. 2013. szeptember 21. 11:19
Hű, de jó a grafikád! Nem jó, remek!

Tanmesédhez szeretettel gratulálok:Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek