Szabadon

...nem élhetek szabadon, ha álmaimat feladom...

 

Álmoktól ittasan,
Szabadon,
Csüggtem szerelmes szavadon,
Sétáltunk úttalan utakon,
Nem láncolt gúzsba
Igény, sem hatalom.
Vágytól részegülten,
Élet-szomjasan,
Rád bíztam sorsom.
Életem.
Önmagam.
Azt mondták, nehéz lesz,
Az élet kemény.
Az erdőbe
Néha tán' besüt a fény.
Szűrődik lombokon,
Melengetőn,
Legtöbbször árnyékkal ölelkezőn.
Ha kialszik szívemben
Egyszer a bizalom,
Ha földig görnyeszt,
Megtör a hatalom.
Nem!
Ezt nem akarom.
Nem élhetek szabadon,
Ha álmaimat feladom.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#7. 2012. október 9. 20:37
Most hirtelen csak egyetlen szó jut eszembe: GYÖNYÖRŰ!
Mara
#6. 2012. október 9. 12:55
Kedves Ariadne,
szeretettel gratulálok szép képekben kifejezett gondolataidhoz:Mara
janos
#5. 2012. október 9. 08:51
Álmainkat feladni soha nem tudjuk, mert azok mindig a tudatalatt visszatérnek.
Grat, a vershez, és a szerzőnek is.
Bedő Csaba
#4. 2012. október 8. 21:00
Gratulálok, nagyon jó vers! Igazán mély és őszinte a mondanivalója.

Minden jót!
ariadne
#3. 2012. október 8. 18:57
Minden nap járok erre:) olvasni titeket nagy szeretettel:) Igaz volt egy kis megtorpanásom, de volt ilyen máskor is, volt hogy 10 évig tartott:)
Most egy hosszabb lélegzetű novellán dolgoztam, apránként feltöltöm:) Na meg persze mese-szombatra jönnek az elmaradhatatlan mesék:)
puszillak:ariadne:)
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. október 8. 18:50
Answer
#2. 2012. október 8. 18:50
Üdvözöllek!
Régen jártál erre!
Ne is add fel azokat az álmokat...
Tetszett a vers!
Szeretettel: Answer
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek