Sárguló szilvafák - Éljen a szerelmesek napja!

Várok rád türelmesen.

 


Mint könnycsepp, gyűlik a harmat
szilvafák sárguló levelén - 
pókhálót hord a fuvallat
október reszkető reggelén.

Mennyit jártunk e fák alatt,
míg águk virágba öltözött,
kezem a kezedben maradt,
és közben a tavasz megszökött.

Engedj közelebb magadhoz,
válladra hajtanám homlokom,
s míg a szél dalát hallgatod,
én titkon fürkészem mosolyod.

Államat ismét felszegem,
nézd, lelkemben új tavasz fakad -
és várok rád türelmesen
a sárguló szilvafák alatt.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
zoé
#11. 2011. február 16. 08:07
Örülök, hogy nem haragszol! Kedves vagy! :)))
Fügemámor
#10. 2011. február 15. 18:04
Azt gondoltam, hogy haragudni fogok rátok, amiért nyertetek, mert irigy leszek, de ez túl szép...
Majd máskor :D
zoé
#9. 2011. február 2. 19:27
Ó, de kedves vagy! Igazán megtisztelő, hogy az én versem az első! Köszönöm! :)
lilyane
#8. 2011. február 2. 13:01
(Lányos zavaromban) ez az első vers, amihez hozzászólást írok. :) Nagyon szép, megindító, szép érzéseket fakasztó vers. :) Gratulálok!
zoé
#7. 2011. február 1. 19:45
Köszönöm, örülök, hogy tetszik! :)
Iliora
#6. 2011. február 1. 18:46
Szép vers!:)
zoé
#5. 2011. február 1. 08:16
Köszönöm, nagyon kedves vagy! :)
freesya
#4. 2011. február 1. 08:05
Gyönyörű, szívhez szóló lírai vallomás. Gratulálok!
zoé
#3. 2011. február 1. 07:59
Köszönöm szépen!
Balage
#2. 2011. január 31. 22:03
Nagyon szép. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek