Románc

felhőfátyolon átragyogó fénysugár a szó

 

Kezdetben vala a sötétség.
A semmi, nap, nap után.
Köd-katlanon keresztül
Derengő kékség.
Hűlt szerelmek nyomán tátongó
Reménytelen mélység,
A jövő.
Aztán felhőfátyolon átragyogó fénysugár
A szó.
Az elveszített érzés.
Reszket bennem a lélek.
Még élek.
Roncsolt vénán át, csöpög a szer,
Gerincbe reccsenve hatol a tű
Klórszagú románc,
A szívem még ver.
És ennyi most elég.
Elég a gondolat,
Indulok.
De érted visszafordulok.
A némafilm pereg.
Ha most itt lennél, mit kezdjek veled?
Vergődve próbál felállni bennem a lélek.
Te csak egy kép vagy. Mégis minden.
A láncszem, ami összeköt, a furcsa és groteszk dologgal,
Amit úgy hívnak: élet.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#5. 2013. július 22. 07:30
Gratulálok: Mara
ariadne
#4. 2011. március 24. 15:30
Nagyon köszi, hogy olvastátok)))
ariadne
Answer
#3. 2011. március 24. 14:57
Azok a régi érzelmek...
Tetszett!
csasziadam
#2. 2011. március 24. 14:54
Jó lett nagyon!:)Ádám
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek