Róka Rudi ajándéka

Szegény nénének a róka elvitte az egyetlen tyúkocskáját. Amikor kiment, hogy megetesse, a tyúkól üresen tátongott. Néne mindjárt látta, hogy ezt csak a róka tehette.

 

Szegény nénének a róka elvitte az egyetlen tyúkocskáját. Amikor kiment, hogy megetesse, a tyúkól üresen tátongott. Néne mindjárt látta, hogy ezt csak a róka tehette. Az ajtóban talált egy tollat, ami a tyúkocskájából pottyant ki, amikor a ravaszdi szaladt vele az erdőbe.

Egész nap siratta. Mi lesz most vele? Ki tojik neki tojáskát? Nagyon haragudott a rókára, amiért ezt a szörnyűséget tette vele.

Volt egy kicsi rókakölyök, Rudika, aki szeretett ólálkodni a baromfiólak környékén, de gyáva volt bemenni, és tyúkot csenni. Ezért a testvérei mindig kinevették, sőt nemegyszer kigúnyolták. Ez nagyon fájt neki. Most is azért járt néne tyúkólja környékén, hogy bebizonyítsa a többi rókának bátorságát. Elhatározta, addig nem megy haza, amíg a zsákját meg nem tölti kotkodácsoló jószággal.

Amint ott nézegetett, egyszer csak észrevette a síró nénét, amint az ült a hatalmas diófa alatt, fejét a tenyerébe hajtva, és tyúkocskáját szólongatta:

- Tyúkocskám, drágaságom, mi lehet veled? Jaj, Istenem, ez az átkozott vörös ördög, miért vitt el? Ígérem, ha egyszer még az életben hazakerülsz, jobban fogok rád vigyázni. Minden nap finom magokat kapsz ebédre. Gyere haza, kicsi tyúkocskám!

Rudika ezt meghallván nagyon megsajnálta az öregasszonyt. Legszívesebben odament volna hozzá bocsánatot kérni a többiek nevében is, de félt, hogy néne dühében ráereszti a kopóit, és akkor jaj neki.

Valami mást kell kitalálni.

De nem tudta, hogy mit?

Hosszas gondolkodás után, fejecskéjében mint a nyári villám átcikázott a megoldás. Ajándékot fog vinni, és talán így néne megbocsát.

Ez annyira fellelkesítette, hogy majdnem ugrált örömében. Igaz, nem tudta, mi legyen az ajándék.

Talán, ha szedne neki virágot a közeli réten. Már el is elindult, hogy szedjen egy csokorra valót, amikor eszébe jutott, nénének is vannak virágai. Más ajándékot kell kitalálni, aminek szegényke örülni fog, és némileg feledteti a tyúkocskát.

Közelben legelészett a Riska tehén, és tőgye csak úgy feszült a tejtől. A rókaiskolában hallotta, a tejből sajtot is szoktak készíteni. Egy nagy kerek sajt bizonyára kiengesztelné nénét, és örülne neki.

Csak az volt a gond, nem tudta, hol szerezzen sajtot. Egy rókakölyök mégsem mehet boltba. Igaz, ott lehetne legkönnyebben sajtot kapni, de az emberek azonnal elkergetnék, vadászért kiáltanának.

Valami más megoldást kell keresni.

Szerinte Riska tehén tudja, hol készítenek sajtot. Ezért elhatározta, hogy megkérdi tőle.

Óvatosan odalopózott, és megkérdezte:

- Riska, áruld el, hol készítenek sajtot?

A tehén kérődzve ránézett, majd mondta:

- Menj el a városba, odaviszik a tejemet, mert ott van egy nagy gyár, ahol a tejből sajtot készítenek.

Róka Rudi elhatározta, hogy elmegy a városba. Nagyon félt, szinte reszketett, tudta jól, hogy ott az utcákon sok ember van, akik nem szívelik nemzetségét.

Mit tegyen, hogy ne ismerjék föl? Némi töprengés után kisütötte, hogy kereskedőnek öltözik, aki egy kerek sajtot akar venni.

Az elhatározását tett követte, elindult a városba, hogy megkeresse a nagy gyárat, ahol majd talál egy sajtot.

Sokáig bolyongott a városban, amire ráakadt.

Már az utcáról látta, hogy odabent olyan nagy sajtokat készítenek, mint egy kocsikerék. „Hej, ha egyet sikerülne szereznem, bizonyára megbocsátaná néne, amiért testvéreim elcsenték a tyúkocskáját!"

Bement a gyárba és az ottani embereknek elmondta, hogy miért jött.

- Nincs semmi akadálya - mondták neki az emberek. - Ha uraságodnak van elegendő pénze, akkor olyan nagy sajtot vehet, amilyet csak akar.

Igen ám, csak az volt a baj, hogy Róka Rudinak nem volt pénze. Egy árva fillér, annyi sem volt a zsebében. Ez pedig igen nagy baj, mert pénz nélkül még egy kereskedőnek látszó rókát sem szolgálnak ki. Hiába fogadkozott, hogy nemsokára meghozza a sajt árát, a sajtgyáriak nem hittek neki. Kénytelen volt dolgavégezetlenül elkullogni. Nagyon szomorú volt, hogy nem tud sajtot vinni ajándékba.

Búsan hazament, ahol testvérei megint gúnyólodva fogadták.

- Ugye, megint üres zsákkal tértél haza. Gyáva vagy te tyúkot lopni - csúfolták a többiek.

Szegényke bánatában kiszaladt a rókalyukból, és elment a bokrok mögé sírdogálni. Amint ott pityergett keservesen, észrevette, hogy a bejárat mellett van egy zsák, és mintha valami mocorogna benne. Gyorsan belekukkantott, és csodák csodájára bent volt néne tyúkocskája.

Nagyon megörült neki, hogy még nem ették meg ebédre. Azonnal tudta, ez lesz a legjobb ajándék a szegény öregasszonynak, ha hazaviszi kicsi, kedves állatát.

Nem szólt senkinek, vállára kapta a zsákot, és uzsgyi a faluba.

Néne még mindig siratta a tyúkocskát, és már bizonyára azt hitte, soha többé nem látja viszont.

Nagyon meglepődött a hátán zsákot cipelő róka láttán. Már majdnem hívta a fenevad kopóit, de az utolsó pillanatban meggondolta magát, amikor Rudika bontogatni kezdte a zsák száját, és kotkodácsolva kirepült belőle a tyúkocskája. Boldogan futott kinyitni neki a kertajtót, hogy minél előbb hazaérjen az eltűntnek hitt állat.

A kicsi rókakölyök elégedetten nézte a nénét és a tyúkot. Nem sokáig időzött a falu szélén, mert a kopók szagot kaptak, és azon mesterkedtek, hogy valahogyan a kerten kívülre kerüljenek és megkergessék a vörös bundás tyúktolvajt, mert ők akkor nem tudták, az erdő felé iszkoló állat nem a baromfiudvart akarta meglátogatni, hanem visszahozta néne tyúkocskáját, amit testvérei elcsentek.

Otthon a rókák nem értették, hová tűnhetett a zsák a tyúkkal? Mindenhol keresték, de sehol nem lelték. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyára az a huncut menyétasszony vihette el a rókalyuk mellől, mert ő is nagyon szereti a szárnyasokat. El is határozták, ha legközelebb találkoznak vele, kérdőre vonják.

Az igazságot csak Rudika tudta, de semmi pénzért sem árulta volna el, hogy ő volt a tettes, mert akkor nagyon kikapott volna szüleitől és testvéreitől.

Amire nagy lett, ő is megtanulta, hogyan kell élelmet szerezni, sőt az erdő legügyesebb rókája vált belőle, de arra mindig nagyon vigyázott, hogy néne portáját messze elkerülje! Nem csak a félelmetes kopók véget, de nem szeretett volna szomorúságot okozni az öregasszonynak.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek