Ritidius (VI)

Múlnak az évek...

 

 

A mágus, és tanítványai között egyre inkább fogyott a különbség. Ügyesen bántak már a mágiával, de azért még korántsem voltak olyan ügyesek, mint mesterük. Kitanulták a mágia minden fortélyát, és lassan közelgett az idő.
Csöndes, borult nap volt ez a mai. Az eget szürkére festette a sok kósza felhő. Egy-egy kék pamacs tündökölt csak a szürke álomtakaró között.
Nyár volt, de már őszbe hajlott az idő. A levelek sárgulni kezdtek, s bizony már hullani kezdett a hó is. Bár igaz, ez utóbbi természeti jelenség nem magától szállingózott. Egy ügyes ifjú kéz idézte a közelben.
- Nem is rossz. - Mondta elégedetten a mágus.
- Ha így folytatod, még a végén büszke leszek rád. - Mosolygott idiótán.
- Köszönöm a bókot, de tudom, hogy nem gondolod komolyan. Ismerlek már annyira.
- A fenébe, lebuktam. Mit szólnátok, ha vacsoráznánk?
- Remek ötlet.
Csettintett a mágus, azzal megjelent egy tucatra való étel, s körülötte az állatsereg. Megszokták már a bűzölgő disznó, és az asztalon levő hiénanyál jelenlétét, ezen gyakran már csak kuncogtak. Egy hatalmas torta ágaskodott az asztal közepén. Ma töltötte be Ritidius a tizenhatodik életévét.
Pont az az idő, mikor sikeresen hozzájárult az Androméda elpusztításához, s most újra itt az idő, hogy ez bekövetkezzék. Szép ünnepséget rendezett a mágus. Az ujjzsebéből húzta elő sorra az ajándékokat, a kezéből tűzijátékokat szórt, a  húga táncolt, nem is lehetett boldogabb éjjele az így is szentjánosbogaras ködű estében. A tűz némán pislákolt. Ő leült mellé.
- Tudom min gondolkozol.
- De miért én?

- Mert így választottak ki.
- De még is miért?

- Fogalmam sincs. - Vonta meg a vállát.
Eléggé gyötrelmesen aludt, mivel tudta, másnap vagy élete legnagyobb estéje jön el, vagy élete legnagyobb bukása.
Másnap napközben sok feladata volt. Részint az, hogy gyakoroljon, de a legnehezebb feladatok rávártak. Először is egy rakat vadállatot fel kellett fegyvereznie. Másodszor: egy rettenetes dögöt is fel kellett élesztenie.
Közelgett a délután.............

Folytatás...

 

 

Előző rész

Első rész

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#5. 2011. március 26. 13:23
Lehet, hogy most megsértelek, de megkérdezem: minek? Szerinted ez és az előzők készen vannak? Magad mondtad, hogy nyers. Inkább ezeket kellene finomítani, csiszolni, és csak aztán a következőt. De te tudod, én valószínűleg nem olvasom tovább, bocsi.
előzmény: Danka Balázs hozzászólása, 2011. március 26. 13:20
Danka Balázs
#4. 2011. március 26. 13:20
:D Ha olvasod, rájössz, hogy azt a dögöt éleszti fel, amit Perszeus megölt. a tucat étel pedig igen egy rakatnyi ételféleség... sajnálom hogymég nyers. Írhatom következőt?
Eliza Beth
#3. 2011. március 25. 11:47
"egy tucatra való étel" -- mármint egy tucatnyi éhes szájnak elegendő étel, vagy egy tucatnyi ételféleség?

"Pont az az idő, mikor sikeresen hozzájárult az Androméda elpusztításához, s most újra itt az idő, hogy ez bekövetkezzék." --- újra? vagyis újra elpusztítja azt, amit egyszer már elpusztított? Holott a következő szavak:
"egy rettenetes dögöt is fel kellett élesztenie"
Akkor most elpusztítja vagy feléleszti?

Azt hiszem, én feladom...
Balage
#2. 2011. március 25. 11:19
Le a kalappal a fantáziád előtt.
Ugyanakkor még mindig csiszolódnia kell a stílusodnak.
Amúgy úgy emlékeztem, hogy Ritidius örökké fiatal marad. Akkor most hogyhogy öregszik?
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A portás a kapu hőse