Rím nélkül

...csobban a csend..


csobban a csend már,
süllyed az idő,
hullik az éjjel,
köd szitál.

 

dereng a reggel,
fantom az éjjel,
torkom szorítja
és eldübörög.

 

fájdalom reccsen,
harcol a vággyal,
feketén csillan ,
a varjúsereg.

 

reszketve száll föl
hajnali pára,
szilánkra tört el
a torzult tükör.

 

fáj ma a csendje,
képzelet űzött,
felkavart, csobbant,
mint, eldobott kő.

 

szeretem most is,
nem tudja senki,
de vágyaim útján
eltévedek.

 

fröccsen az álom,
szomjazom önre,
mindent megadnék
egy korty vízért.

 

öleljen forrón,
úgy érzem félek,
megöl a csend már,
annyira fáj.

 

imámba fűzöm,
reszket a lelkem,
csendül a csend már,
rímtelen.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#2. 2015. január 26. 13:08
Dallamos vallomásodhoz szeretettel gratulálok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A sárkány, a fiú és az erdő