Republic koncert Győrben

Szinte mindent megénekeltek már, volt szó lovacskáról, Hamupipőkéről, 16 tonna feketeszénről, Ágnes asszonyról, ki a ruháját mosta, kiskacsáról, lajhárról, rókáról az udvaron és még sorolhatnánk.

Már-már tradícionális ami az első pár percben történik: az Illés zenekar „Miért hagytuk, hogy így legyen" c. számára vonulnak be, majd egy cirkuszi zene után a csapat frontembere, Cipő „Indul a mandula!" felkiáltással nyitja meg a majdnem kétórás koncertet. Ők magukat a „ legrosszabb csapatnak tartják Magyarországon". Alig ötven óra volt még a 2010-es évből, amikor Győrben adott koncertet a Republic. A koncert előtt a zenekar basszusgitárosával, Boros Csabával sikerült beszélgetnem.

 

-         Az év vége felé szokás egy összegzést tenni. Te hogyan értékeled az ideit?

-         Az idei év különösen érdekes, ugyanis idén húsz éves a zenekar. Olyan mértékben felsűrűsödött körülöttünk minden, amit ha háromnegyedére is elosztottunk volna, akkor is jó lett volna. Március 15-én Budapesten az Arénában volt egy teltházas koncertünk, majd áprilisban Amerikában léptünk fel a kint élő magyaroknak. Októberben Dublinban és Londonban szintén ott élő magyaroknak játszottunk. Nyáron a Miskolci Operafesztiválon zenéltünk, ahol a megszokott számaink mellett, komolyzenei műveket dolgoztunk fel, vonós zenekari kísérettel. Ebből ma is láthat részletet a győri közönség. Szeptember végén a Szegedi Nemzeti Színházban egy olyan koncertet adtunk elő, aminek a repertoárját tulajdonképpen nem mi alakítottuk ki, ugyanis két festőművész megfestette huszonegy dalunkat. Ezek képezték az aznapi műsort. Így olyan számainkat is eljátszottuk, amit eddig még soha nem játszottunk koncerten.

-         Ha jól tudom, még egy új album kiadása is belefért ebbe az évbe.

-         Igen, ez a Köztársaság nevet kapta. Tavasszal jelentettük meg. Szerettünk volna egy olyan CD-t összehozni, ami csak rólunk szól. A borítón is csak azok az emberek szerepelnek, akik fontosak nekünk, például a családtagjaink. A belső borítón egy nagy stábfotó található, amin szintén mindenki rajta van, aki a csapathoz tartozik, a menedzsertől a ruhaárusig mindenki. Mert ez a mi saját kis köztársaságunk.

-         Beszéljünk a DVD-ről, amit szintén ebben az évben adtatok ki. Milyen koncepció alapján készítettétek el?

-         Eredetileg egy sima CD lett volna, de annyi szám került rá, hogy végül dupla CD lett belőle. Elsődleges szempont a számok kiválasztásában az volt, hogy melyek azok a számok, amiket nem rontottunk el. Például a Repül a bálna című számunkat azért nem tudtuk rátenni a lemezre, mert a Bochkor Gábor is énekelte. Ez persze nem ellene szól, ott a helyszínen ez jó volt, de nem biztos, hogy többszöri lejátszásra is alkalmas lenne.

-         Minden zenekar életében vannak olyan botlások, amiket fellépés közben követ el. Ti hogyan élitek ezeket meg?

-         Nálunk is van, hogy egy szám nem úgy szól, ahogy annak szólnia kellene. De ez a zenekar egy olyan zenekar, hogy ha valaki elront valamit a színpadon, akkor csak összemosolygunk és játszunk tovább. Ha ezt a közönség is látja, ő is csak mosolyog rajta. Tegnap is volt erre példa, akkor is csak mosolyogtunk az egészen. Nem esünk kétségbe.

-         Beszéljünk a mai koncertről. Mivel lepitek meg ma a győri közönséget?

-         Fogunk játszani egy betétet a komolyzenei repertoárunkból vonós kísérettel. Ebben Cipő nem vesz majd részt, ugyanis itt csak a négy hangszeres játszik. Természetesen azokat a dalokat is fogjuk játszani, amiket már megszokhatott tőlünk a közönség.

-         Nem féltek attól, hogy a közönség egyszer megunja ezeket a slágereket?

-         A koncerteken előadott számok sora, ha nem is nagyon, de változik. Nem félek attól, hogy megunják a számainkat. Szerintem a közönség olyan, mint egy jó borkóstoló. Lehet, hogy egy bor unalmassá válik, ha egy nap már több pohárral is ittunk belőle. De ha eltelik egy hét, akkor újra megkívánjuk.

 

A koncerten többek között elhangzott a Neked könnyű lehet, a 67-es út, a 16 tonna feketeszén, vagy épp a Repül a bálna. Az új lemezről is felcsendült az Emberlelkű földeken c. szám. És a közönség valóban olyan ovációval fogadta a főműsoridő utolsó számát, mint egy borra szomjas ember vacsora után. Ez volt a Jó reggelt kívánok! A visszataps után befejezésképpen a megszokott „Még-még-még-még-még, ennyi nem elég" kiáltás után a Kék és narancssárga és a Nem volt még soha így c. számok zárták a koncertet.

Végül meg kell, hogy cáfoljam Cipőt, amikor egy helyütt azt énekli: „Nem jössz vissza ide többé már ezután", ugyanis, aki december 29-én itt volt az garantáltan visszatér, „ha esik az eső, ha árad folyó".

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#3. 2013. február 9. 16:30
Én is szeretem őket, akárcsak Győrt, a szülővárosomat, a pezsgő életével.
Tavaly a Négy Évszak Fesztivál nyárnyitó koncertjén fergeteges hangulatot varázsolt a Republic, több ezer embert serkentettek csápolásra :-)
Én is ott voltam az első sorokban :)
Eliza Beth
#2. 2013. február 9. 11:20
Szeretem a Republicot.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek