RD -Tüncike újabb huncutkodásai

A busz kikanyarodik a megállóból. Tünci megáll Béci mellett, és illegve-billegve tűsarkúján megkapaszkodik mellette.

 

 

Pár napja ismét összetalálkoztam az irodában Tüncikével, aki néhány heti távollétem alatt felgyülemlett hiányérzetével ugrott a nyakamba, ami persze csodásan esett. Attól a pillanattól kezdve rám zúdította legújabb kalandját, érzelemfolyamával együtt. Mit tehettem, megbeszéltük, együtt fogyasztjuk el ebédünket az irodaház földszintjén az elegáns gyorsétteremben, és ott kitárhatja nekem legújabb hódításainak titkát, mely megírását követelte, amit már előre látván sorsom, majd a folyosón kinyomtatva lobogtatva mutogatja kollégáinak, s egyet kinagyítva a szobája falára is kitapétáz. Szerencse, hogy más néven poétáskodom.

Tüncike egy kimondottan szexi külsővel, és egy tizenhat éves ésszel megáldott démon. Harmincas kora ellenére még nagyon messze van attól a bizonyos feje lágya benövéstől. Mindene a külseje, és ezt bizony az irodában jövő-menő férfinépség szemfelszedési aktusai igazolják. Alig várja, hogy elhagyhassa irodáját, melyet tökéletes műgonddal, és kollégái teljes megelégedettségére vezet, irány vagy a szoli, esetleg a műkörmös, aki egyedien fergeteges karmokkal varázsolja át a praclikat, nem is szólva az ajándék műszempillákról, amik lassan Tüncike feje búbját verdesik. Az alsó szálakra pedig már lassan rátipeg ringó farmozgásai kíséretében. Szöszke, vállig érő fürtjeit hajnalonta, mielőtt útnak indul székes fővárosi munkahelyére, hosszú percekig hullámosít speciális műgonddal, s ruhatára aznapi kiválasztása valószínűleg már este elkezdődik.

Igen, a ruhatár. Busz-pilóta legyen a talpán, aki hajnali órákon a legközlebbi ülésen elhelyezkedő (dehogyis leülő? Végig a sofőr mellett álló..) amazon látványától képes a feladatára koncentrálni, miközben édes-szexi illatfolyam sündörög egyenesen orrcimpáiban lévő különleges érzékelőibe, ahol azonnali impulzusküldés az agynak, és már lankadhat is a figyelem, amit irtózatos erőfeszítések árán tud férfi elméje a munkafolyamatra koncentráltatni. Mert ugye, mint tudjuk (itt most bocsika kedves legények-férfiak-fiúk-bácsikák...) imádnivaló másik nemünkbélieknek a megosztott figyelem kissé körülményes, esetleg Guiness-rekordnak számító tett.

Hétköznapi hajnalok szinte mindegyikén megjelenik Tüncike, természetesen kihívó dekoltázzsal és színválogatású külsővel a még most langy szellő által kísért helyközi vidéki buszpályaudvaron, hogy megkezdje csábító reggelét munkahelyére való eljutása közepette. Lehet, úgy fél órája az utazás alatti fondorlatok kibontakoztatására, s mivel a menetrend kevésbé alkalmazkodik a munkaideje kezdéséhez, így marad némi ideje az édelgésre is a beérkezés után.

A pilóták lassan odasétálnak járműveikhez, hogy beállva az indulás helyére álmoskás utasaikat felvegyék. Idősebb néni turakszik, tizen-huszonéves sulisok ásítoznak hatalmas cekkereikkel. A nap még valahol a hajnalt üldözi, de már érezhető az ősz édeskés szilva illatú szivárványa, ahogy világosítja az eget, helyet adva az azúrnak.

Tüncike is megérkezik, szerencséjére kedvenc sofőrje, Béci ma a pilóta, aki már izzítja az ósdi, őskövület járművét. Úgy harmincas évei elején járó sármos fiatalember, frissen borotváltan, enyhén túlarcszeszezve ül a volán mögött, írogatva a reggeli kötelezettségeit, miközben beállítja a kis jegykiadót, ami a pulton keze ügyében trónol. A masina oldalán egy kis dobozkában forog a szalag, amire majd a jegyek nyomtatása történik. Szeme sarkából kiszúrja Tüncikét, aki égszínkék topban feszítve várja, hogy utolsóként felszállva minél közelebb utazhasson alfahímjéhez.

A busz kikanyarodik a megállóból. Tünci megáll Béci mellett, és illegve-billegve tűsarkúján megkapaszkodik mellette.

- Szia Kicsim! Újfent nagyon szexi Tetszik lenni a Kisasszonynak ám. - böki oda a lánynak, miközben épp egy kanyarodást navigál, így rá sem tud nézni, amit persze már korábban alaposan megvizslatott.

- Szia Édesem. Hogy telt az éjjeled?- jött a válasznak annyira nem illő. de mégis huncut kérdés.

- Nélküled? - kérdezte Béci.

- Te, ez csak nem egy titokzokni tartó?- kérdez lánykánk, és azzal az azonnali mozdulattal már ki is kapja helyéből a kis dobozkát, ami a jegykiadó készülék szerves része.

- Tünci! Ugye egyben hagyod a buszt az indulás előtt? - mosolyodik el szeleburdiságán a fiú.

Szó szót követve telt az idő. Békásmegyernél jártak már, mikor egy szőke ciklon kaptatott fel a járműre, pilláit úgy rendesen rácsipogtatva Bécire. Persze Tünci nem tágított, pedig tőle fél méterre le is ülhetett volna, de nem tette. Feszülten figyelte a fiú arcán a reakciót, a bár potenciálisnak egyáltalán nem nevezhető ellenfélnek sem tűnő szőkeszörny (ahogy Tünci elnevezte) láttán.

A szőkeszörny megállt Tüncikénk mellett, de Béci uralva a helyzetet a következőt suhintotta oda az új jövevénynek:

- Na húzz hátra kicsikém! Nem látod, hogy ott le tudsz ülni?-

A szőkeszörny, mint egy megvert sereg a busz leghátsó szegletébe sunnyogott láthatóan sértődött ábrázattal. Tünci győzelmi mámorban úszott e felszólítás hallatán.

Megérkezett a busz a Stadionhoz, a végállomásra. Tüncike újabb akcióba lendült. Lepördült a járműről, s negédes mosollyal kérdezte:

- Kicsim, egy kapucsínó, fahéjasan, ahogy szereted?

Ugyan ki tudott volna eme reggeli finomságnak, s ráadásul lánykánk kezéből ellenállni? Ráadásul Béci jónéhány kollégája szeme- és füle hallatára. Tünci elbillegett a büfébe, és pár perc múlva már ott gőzölgött, az addigra már arannyá vált napsugarak ölelésében, kezében az apró csésze.

- Tünci, Te édes. Mindenre gondolsz, imádlak - köszönte a lány kedvességét, mely a csábítás tíz parancsolatában is benne foglaltatik. Mármint a lekenyerezés. Ugyebár a különös műgonddal megkomponált kedveskedések sorozata, hogy a kiszemelt áldozat a tenyeréből mazsolázza a szeretetet. Hasonlóan, mint mikor a reklámok csábítása hat a tudatalattinkra.

Lánykánk olykor finoman megrázta fürtjeit, megrebegtette hatalmas pilláit, melyek úgy keretezték lencsi-baba kék szemeit, mint a Mona Lisát a blonden keret a Louvre-ban. ( Valószínűleg az nem blonden, hanem valamivel korábbi stílusbéli.) Megigazította formás keblein a még nyáriasan kivágott passzentos felsőt, ami egyből gúvadásra késztette a teljes buszmegálló személyzetét, és egy csókot hintve Béci ajkaira ellibegett a villamosmegállóhoz.

Egyik hasonló reggel, azon a bizonyos szőkeszörnyes megállón, két lány szállt fel. A jelenet ugyanaz, Tüncikénk Bécit szórakoztatja, persze csak diszkréten, nehogy az istenadta véletlenül elvétse az utat. Egyikük a szőkeszörny, és vélhetően a barátnője.

- Te jó ég! - Kiált fel Tünci, ahogy a lányok jegyét adja Béci.

- Ez a bádogfazon meg hogy néz már ki? - kérdezi megrökönyödve. Az általa bádogfazonnak titulált, és szintén ronda lány telis-tele piercingekkel, a feje, akarom írni, a füle búbjától a... nem tudom, ott is van-e? Szóval csupa fém: csatok, láncok, és még rengeteg minden. Azt a réz... azaz fémangyalát... Ez a lányka sem rúghat labdába a pilótáknál Tüncike mellett, az bizonyos.

Ahogy felszálltak, a bádogfazon próbált szemkontaktusba keveredni negédes mosoly kíséretében sofőrünkkel, de szőkeszörny egy jól irányzott mozdulattal úgy hátra rántotta a busz belsejébe, hogy csak úgy csattogtak a bádogjai.

Azon reggelen a szőkeszörny és a bádogfazon azon tanakodtak, ugyan kije lehet Bécinek ez a liba, aki minden reggelt ott tölt mellette, és megérkezéskor, de ha Béci váltótársa, Miki ül a volán mögött, lánykánk vele is különleges bánásmódot alkalmaz. A kávé lehet a csábítás ereje? Pedig ők is mindent bevetnek: szőkeség, bádogok. Mégsem kapják meg ugyanazt a figyelmet, mint Tünci.

Eltelt pár hét, az ősz már egyre komolyabban dörömbölt az időjárás kapuján. Pilótáink így választhattak: vagy szemfelszedés befejezve, vagy felfűtik úgy a buszt, hogy az utasok Pestre érve bugyiba-gatyába ücsöröghetnek a járgányon.

Egyik reggel ismét Béci vezette a gépet a főváros irányába, s, mint minden reggel, most is ott állt mellette tündéri kis utaskísérője. Flörtölgettek szokás szerint, amikor a busz megállt a szőkeszörnyes megállóban. Két teljesen ismeretlen lány kérte a jegyet, ahogy tűsarkújukban fellibbentek a buszra. Egyikük szőke hullámait igazgatta, sminkelt pillái rebegtetése kíséretében. A másik lány barna, rövid, helyesre vágott hajában egy csat díszelgett csupa strasszal, mely a kora reggeli fényben korongként csillogott, szinte odaragasztva Béci tekintetét a babás kis pofikához.

A lányok automatikusan sétáltak be a busz belsejébe, de egy pillanatra megálltak Béci mellett, és egy csókot dobtak a fiú felé.

- Szőkeszörny, és bádogfazon - ámult el a srác. Valóban ők voltak azok csúcsmodellé változva. Nesze Neked Tüncike! Ezek után felkötheted a nadrág... izé... a francia bugyi szárát, megjöttek a riválisok.

 

 

 

Kép forrása

Budapest, 2011.09.27.                                                            

Mimmy

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mimmy
#6. 2011. október 4. 17:02
Igen, utána esett le, h. már adeu RD, de sebaj.
Szerem, ha felvidultok az írásaimból. ez alap nálam, hisz annyi borzalom történik az életünkben, és nem biztos, hogy pl. az érdekelné a nagyérdeműt. hogy borigattam hetekig (mit hetekig. hónapokig) asztalokat, ha nem is szó szerint az áramszolgáltatónál, mert szemét módon viselkedtek,ami lassan több száz ezer forintomba került szerintem jogtalanul, és ráadásul a törvényeket is úgy változtatták, hogy a kisember betojuk tőle. De ez nem vicces, és ezen szerintem sokan bosszankodunk. Talán ide nem ezért járunk.
janos
#5. 2011. szeptember 30. 18:38
Minden jó ha a vége jó.Nekem is tetszik mert fel vidított. Az embernek sokszor szüksége van ,nevetésre, vidámságra.
Gratulálok!
János
Balage
#4. 2011. szeptember 29. 09:20
Nagyon tetszett az írás. Bár felhívnám figyelmed, hogy sajnos az RD pályázatunk véget ért, de remélem, így is meg akartad jelentetni nálunk, mert engem pl nagyon megmosolyogtattál :D
Grat!
Bedő Csaba
#3. 2011. szeptember 29. 09:13
Fiatalos, jó írás.
Gratula!

Szép napot!
Eliza Beth
#2. 2011. szeptember 29. 08:40
Szegény Tünci! :-)))

Van egy majdnem ilyen munkatársam....
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek