RD- A lányom nélkül....

...és ebben a pillanatban megláttam...

 


A hajnal még sötétre festette az eget, de már huncutkodott a pír a horizonton a Vénusz társaságában.

Úti célom felé röpített a kocsim, a Ferihegy 2-es terminálhoz. A lányom Jordániából érkezik.

Fényszórók kereszttüzében haladtam a Budapestet a reptérrel összekötő gyorsforgalmi úton. Testemben még kedvesem szerelme lüktetett, éreztem ölét, csókjai izzottak ajkamon.

Kalandozó gondolataim átkonvertáltam, és a találkozásra koncentráltam. Várom Sawsant immáron sokadszorra élem át e különös érzést. Pici korától fogva szinte kétévente utazott édesapjával családjukhoz, ahol a nagyi, és a rokonok kényeztetésében fürdött hetekig. Már honvágy gyötörte, mielőtt elutaztak, vágyott már Jordániába. Mégiscsak a fele vére oda köti, büszke is palesztin felmenőire.

A terminálhoz érve felvezetett az út a parkolóhoz. Még ekkor is a sötétség uralkodott, de egyre jobban vette át a nappal a csillagok birodalmát. Nyüzsgő, nagy bőröndökkel jövő menő emberek mindenfelé, felvonultatva az etnikumok sokszínűségét. Kicsik, és nagyok, fiatalok és korosabbak igyekeztek. Próbáltam kitalálni, hova is vezethet útjuk, vagy honnan jöhettek. Sikerült egy helyet találnom, gyorsan bepördültem, hogy ne tartsam fel mögöttem a parkolóra vadászók sorát. Az automata kiköpte a jegyet, amit a műszerfalra pottyantottam, majd besétáltam a váróba. Mozgólépcső vitt le az „érkező" szintre, ahol különleges hangulat fogadott. Az információs tábla szerint a Jordán gép érkezéséig még jó húsz perccel gazdálkodhatok. Ez elég arra, hogy a teraszra felsétálva láthassam a gépek fel-és leszállási manőverét, melyet gyerekkorom nyári estéin hányszor megtettem nagyapámmal.

Hűvös, őszi szellő csiklandozta meg arcom, megborzongatva testem. A gépek ezüstös fénnyel érkeztek, csillogó szárnyukon hozva a felkelő nap arany pírját. Ábrándozva gondoltam vissza legutolsó repülésemre, mikor barátaimmal Tunéziába igyekeztünk... a fehér homok, az azúr tenger, a pálmafák, a sziporkázó napsütés, az illatok a teraszokon... A hangszóró angolul jelezte a Jordán gép landolását, így visszatértem gondolataim jelenébe az „érkező" váróba.

Micsoda hangulat... Egy vélhetően svéd férfi egy névtáblával a kezében figyelte merően a tükrös, fotocellás ajtót, ahol már többször előbukkant egy-egy utas. Tőlem kissé távolabb egy vidám, fiatalokból álló társaság táblácskákkal várta az érkezőket, akik kissé később lebarnulva kiléptek a tranzit-tükörből. Nagy nevetésben törtek ki, ahogy meglátták neveiket, majd összeölelkezve vonultak el a parkolók felé.

Balomon egy idős bácsika idegesen szorongatva gyűrögette papirkáját egy névvel, és lázasan nézte a ki-ki bukkanókat.... Beszédbe elegyedtünk. Harminc éve nem látott nővérét várta Tel-Avivból. Figyeltem tekintetét, amit egy percre sem vett le az ajtóról. Hirtelen könnyek peregtek le az arcán. Megérkezett a nővér. Azonnal felismerték egymást. Ölelkezésüket az öröm könnyei fonták át. Meghatódtam magam is.

Fiatal arab srácok egy csoportja gesztikulált hangos nevetés kíséretében, azt hiszem, ugyanazt a gépet vártuk. Beszédükből kiszűrődve annyi jutott el hozzám, szüleik érkeznek,. Közben az ajtó folyamatosan nyílt, és zárult, a gépek személyzete is itt hagyta el a tranzitot. Fess pilóták, sudár stewardesek, és stewardok siettek jól megérdemelt pihenésüket tölteni.

... és ebben a pillanatban megláttam Sawsant. Az arab fiúk lélegzete elállt, ahogy elegánsan kilépett. Megpillantottuk egymást, mosoly játszott arcunkon. Végre magamhoz ölelhettem. Gyönyörű volt. Valamiféle misztikus, keleti parfüm illat lengte át lényét. Büszkén húztam bőröndjét, és hihetetlen megnyugvás szállt lelkemre. Titokban mindig féltem, amikor útra keltek éveken át. Ugye visszajönnek?

Mindig visszajöttek.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#13. 2013. július 8. 06:55
Szépen megírt anyai várakozás.
Gratulálok a lányodhoz!
Balage
#12. 2011. június 14. 15:29
Nagyon szépen írsz, mint mindig.
Grat! Tetszett!
Answer
#11. 2011. május 14. 16:22
Ehhez is gratula, kedves Mimmy!
előzmény: Mimmy hozzászólása, 2011. május 14. 16:05
Mimmy
#10. 2011. május 14. 16:05
Köszönöm, és ah Tudnád, hogy a lánykám így 21 évesen milyen életrevaló...csupa anyja.
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. május 13. 18:15
Answer
#9. 2011. május 13. 18:15
Gratulálok az íráshoz, és a T. lányodhoz is!
Szeretettel: answer
Mimmy
#8. 2011. május 13. 16:28
köszönöm, kicsit ez volt a célom, ezek szerint talált.
előzmény: janos hozzászólása, 2011. május 13. 09:56
Mimmy
#7. 2011. május 13. 16:27
Igen az volt, de megérte. kösz a gratulát.
előzmény: Mara hozzászólása, 2011. május 13. 13:46
Mara
#6. 2011. május 13. 13:46
Fordulatos reggel. Gratulálok!
Mimmy
#5. 2011. május 13. 12:49
Már rég óta gondolkozom, hogy megirom, nem kell az arab házasságoknál a rosszra gondolni. Sok vegyes párral tartjuk a kapcsolatot, sok esetben az itteni nők a ludasak, csak erről nem beszélnek.Arról is lehetne, hogy milyen háziasak az arab férjek, és gyerekszeretők.

Amikor egy kutyaharapásos hirben elsajnálgatjuk a ssérült személyt, és valóban nem tudjuk, hogy sosem a kutyus a hibás. a fiam operatőr az egyik nem nevezett TV-nél, hiradós, ő mindig ezt látja.
Bocs, de nincs hosszú i-m.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. május 12. 21:51
Mimmy
#4. 2011. május 13. 12:46
Köszönöm, kedves János. Ráadásul a fotón valóban Sawsant láthatod.
előzmény: janos hozzászólása, 2011. május 13. 09:56
janos
#3. 2011. május 13. 09:56
Gyönyörű szép. És a férfinak,aki most elolvasta könnyek ugrottak a szemébe. Gratulálok.
Eliza Beth
#2. 2011. május 12. 21:51
Szép.

Miért vár az ember mindig tragédiát?
Hozzászóláshoz jelentkezz be!