RD - Kukkero az IC-n, amolyan kalauz-borona módra

Velünk mindig történik valami...

 

 

Napsütéstől sziporkázó székes-fővárosunktól búcsút mondva érkeztem alig felnőtt lányocskámmal, Pannával, az Eiffel tervezte bűvös állomásra, hogy elinduljunk délvidéki nagyvárosunk felé a késő délutáni intercityvel.

Már a jegypénztáraknál kígyózó sorok láttatták velünk, hogy egymás ölében, lábán, és egyéb testrészén utazhatunk, hiszen az utóbbi időben eme nagyvállalat hurkatöltőként tömöríti az utazni vágyó, és ezek után már nem is annyira vágyó hölgyek és urak sokaságát. Kértem két jegyet IC hely-jegy kíséretében Szegedig, amit minden további nélkül meg is kaptam.

Felcuccolva a vonatra konstatáltuk, hogy a két jegy nem egymás melletti üléseket takar, de e felfedezés semmiségnek tűnt ahhoz képest, hogy az említett helyeket már el is foglalták, és hiába mutogattuk a sajátjainkat, nem tudtuk felállásra bírni a delikvenseket (még ha pasik lettek volna....). Ekkor Panka szemében megcsillant az a bizonyos kis szikra, mely isteni eredetét bizonyítva a fülembe súgta:

- Anya, gyere utánam!

S már húzott is magával, vagy öt székkel odébb, ahol láss csodát. Két, egymás melletti helyet talált, és mindkettő üresnek bizonyult. Csomaghegyeinket felpolcoztuk, majd hozzáfogtunk Panka apukája által csomagolt fennkölt ízharmóniák élvezéséhez. Szinte csukott szemmel adtuk át magunkat a kulináris élményhatásoknak, kezdve a lágy jégkrémmel, s már éreztük a következő fogás lelkieket magasba emelő érzékiségét, amikor is hirtelen a semmiből ott termett - jó pár kofferrel nyomatékosítva, rajtuk himbálódzó légitársasági cetlikkel felturbósítva, - egy idősebb házaspár, kiknek recsegő hangja véget vetett élvezkedéseinknek.

- Ez a mi helyünk! Azonnal keljenek fel! - ordibálták. Majd torkunkon ragadt a falat. Panka riadt tekintettel bámult rájuk, mintha valami idegen égtájról idecseppenő szörnyeket látna, és hangosan csak ennyit mondott:

- Mi vaaann?

A szörnyek csak szajkózták tovább mondandójukat. Hiába kommunikáltunk jegyeinket mutogatva, s magyarázva, hogy minden helyre legalább három jegyet adtak ki, láthatják, hogy az utasok egymás hegyén-hátán utaznak, nem tágítottak. Kénytelenek voltunk megadni magunkat, és mint egy megvert sereg, eloldalogni, de hová is?

- Anya! Gyere velem! - szinte parancsolóan szegezte felém kérését Panka, azzal összerámolta a motyóinkat, és kihúzott magával a szerelvényből, előre, s határozottan. Meg sem álltunk az előző kocsiig, ahol az automata kilincset elfordítva hihetetlen látvány tárult szemünk elé. Ugyanolyan hely-jegyes szerelvény három- négy utassal. Itt akár táncolni is lehet. Kerestünk két kényelmes helyet, és nevetve huppantunk le belefeledkezni ismét az ízek kavalkádjába. Még asztalunk is lett, ugyanis egy négyes helyet választottunk, így le a cipőket, és máris pihentethettük fáradt lábikóinkat a szemközti üléseken. Micsoda kényelem. S még csak Cegléden jártunk. Alig két óra ily lazulás, és otthon, édes otthon...

Megérkezett a kalauz. Termetes, deli legény, úgy a harmincas éveiben járhatott. Mosolyogva kezelte a jegyeinket, mi csak szabadkoztunk, hogy valójában itt amolyan potyautasok volnánk. Megértve történetünket megnyugtatott, szívélyesen marasztalva helyünkön, s továbblépett a mögöttünk ülő fiatalemberhez, akivel nem tudott gyatra angol tudásával zöldágra vergődni. Hirtelen visszafordult hozzánk.

- Tudsz angolul? - tudakolta lányomtól, aki bólintott, majd kalauzunk segítségére sietett, aki a következőt próbálta kifejteni a fiatalúrnak:

- Kecskemét vonat stopp, ott átszállni busz, Kiskunfélegyházánál busz stopp, vissza vonat - ebből persze a srác egy kukkot sem értett, így Panka fordította le nevetve ehetőre eme információt. Látva vicces kalauzunk, hogy a fiatalok jót derülnek a helyzeten, megkérdezte Pankát:

- Van barátod?

- Most éppen nincs - jött a válasz mosollyal szegélyezve. Egyenruhásunk hozzám fordult. És vidáman kérdezte:

- Anyukának tetszik a fiatalember?

- Micsoda borona is jár a jegyhez - jegyeztem meg huncutul.

Panka visszahuppant mellém, amikor kalauzunk odafordult hozzá, de félig a fiúra tekintve mondta:

- Vonat stopp, kishölgy kukkero.

Ekkor már borultunk a nevetéstől. Bár ne tettük volna, hiszen csak ezután hasított belénk a felismerés, hogy oda a kényelem, valóban le kell szállnunk, és majd vissza.

A buszok már vártak a kisváros állomásán, ahol, mint a heringek szorongtunk  harminc kilométeres sebességgel döcögve a konvojjal Kiskunfélegyházáig. A feltehetően angol srác valahova elkeveredett a nagy tülekedésben. Miután újra az intercityvel roboghattunk jó néhány órai kitérővel, ismét a régi felállásban, már csak egymásra huncutul kacsintó fiataljainkon kuncogtam. A lánykám kissé szemérmesen kukucskálta a fiút, aki az állomáson már nem viszonozta a mosolyt, melynek egyszerre megértettük az okát.

Leszállva a hozzátartozóikat váró sokaság melletti kijárat felé vettük az irányt. A fiú sietős léptekkel előzött minket.

- Azért megköszönhette volna, hogy segítettem - jegyezte meg félvállról Panka. Ekkor hirtelen szinte a nyakába zuhant a srácnak egy hatalmas, fekete hajú lány, aki már epedve várhatta kedvesét órák óta. Szegény feje az angol hidegvér helyett  a szögedi paprika színét kapta ábrázatára a meglepetéstől.

 

Ettől kezdve következhet a „kukkero nagyhölgy módra".

 

 

 

2011.04.27. Mimmy Clein

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Elvi
#9. 2011. április 29. 20:49
Remekül mulattam, köszönöm!
janos
#8. 2011. április 29. 13:04
Egyszer az allomáson leszállas után egy gyönyörű hosszúhajú lány ,ugrott a nyakamba és csókólgatott össze-vissza engem.Szia ,Gyuszi,sugta a fülembe. Én János vagyok mondtam neki.Ki pirúlt arccal távozott és közbe vissza tekingetett rám. Össze tévesztett az iker tesommal.Nekem meg jól esett.Gratulálok.
Mimmy
#7. 2011. április 28. 20:00
A kalauz "öszvér" szava a német kukkenből egy kicsit latinosítva, arra célzott, hogy a srác csak nézze a lánykát, és akkor nem lesz baj.
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. április 28. 19:49
Answer
#6. 2011. április 28. 19:49
Teljesen jó ez, de mi az a kukker?
Bocs a t.-ságomért!
Mimmy
#5. 2011. április 28. 19:06
Ez is "jó" kis szaftos élmény lehetett.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. április 28. 18:04
Mimmy
#4. 2011. április 28. 19:05
Örülök, hogy mosolyra tudtalak fakasztani. De a Te sztorid is lkassz. Megírod?
Egyébként, ha a lányommal utazunk, mindig történik valami huncutság.
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. április 28. 15:20
Eliza Beth
#3. 2011. április 28. 18:04
Nekem "még csak" olyan élményem volt, hogy a bácsi, aki a helyemre pályázott, egy hónappal későbbre kapott jegyet.... :-) Aznap reggel vette!
Balage
#2. 2011. április 28. 15:20
:D
Megmosolyogtattál aranyos történeteddel ;o)
Egyébként sajnos én is párszor megtapasztaltam az IC gazdaságos jegykiadásának következményét. A legdurvább esetem az volt, mikor annyit késtünk IC-vel, hogy a következő gyorsvonatot összekapcsolták vele. Persze még a helyjegyet se adták vissza...
Köszi a sztorit! Tetszett!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek